Tavaszi áradás az Ipolynál - Ipolybalognál

Feri, erről sokat nem fogok dumálni, mert a kép szinte tökéletes. Azért szinte, mert túl szigorúan és szabálykövetően vágtad kisollóval körbe az egészet, azaz vagy fenn, vagy lenn, de kéne még nekem vagy víz, vagy ég. Mindkettő jelentést adna hozzá, szabadság vagy mélység, és ez jt is tenne neki. (hegyi)

Jöjj!

Fehér hűtőszekrény enyhén domború ajtajára vetett árnyék. És hogy újrakezdek.

Jöjj drágám, jöjj drágám, vártam rád, vártál rám - énekelte a Kontroll Csoport a nyolcvanas években, ez ugrott elsőre be, amikor a kép címét megláttam. És tulajdonképpen jószerivel ez az érzet meg is maradt bennem mind a mai napig. A furcsasága és egyben érdekessége a képnek meglepő módon számomra nem a fátyol és a kéz együttese, hanem a rácsokat idéző talán ablak. Ez az, ami igazán megmarad, és ha ezen a nyomvonalon indulok el, akkor biza onnan jobbról nekem hiányzik még. És igen, kéne a rácsok határozottsága. Nem kell nagy kontraszt, de mivel ez az a képelem, ami kibillent a lírázásból, ezért a szerepe erős. Jóllehet, ha több lenne jobbra még a rácsból, nem hiányozna a kontrasztja sem. Hát, így, ez biza egy jó és érzékeny kép. (hegyi)

Lebegés

Feri, a címből indulok ki, és akkor azt kell mondanom, hogy ez a kép két esetben tudna valóban a lebegésről szólni. Egyrészt akkor, ha még tágabb a kivágás és az egész tükör úgy van alátámasztva, hogy az homogén fekete, és akkor a tükör maga alátámasztás nélkül maradna, mert a fekete eltakarna mindent. A másik, hogy nagyobb tükör és sokkal szűkebb kivágat, hogy a tükör maga már ne legyen felismerhető, ne legyenek élei, szélei, mert akkor az a fura világ, ami a tükrök sajátja, az lenne, amibe belépve már ez a vitamintabletta ez elkezdene élni. Így most a kettő között maradtunk félúton, és így a hatás sem nem elég konkrét, sem nem elég elvont. (hegyi)

Kislány

Noémi, az a helyzet, hogy itt a történés nem nagyon tud lekötni, mivel túl profilba van állítva a modell, és a fények az ellenfényben csak addig jutnak, hogy adnak egy alap hátteret és hajfényt, de az arc már sötétben maradt. Ha a sziluett izgalmas és a háttér nem ennyire kusza, ez jól is mutathatna, de így most megmarad a világítási hibánál. (hegyi)

Kép a kiskamaszkor kezdetéhez

Kép a kiskamaszkor kezdetéhez

Hát, én csak a saját kamaszkorom emlékeit tudom felidézni, és abba nyilván csak az én belső emlékeim vannak benn, de valószínű, hogy egy-egy számomra kényszeres helyzentél én magam is így nézhettem ki, ilyen fejet vághattam. Ebben benne van a dac, az unalom, a na jó, ha annyira akarod, legyen, amit akarsz, fejben nem törhetsz meg élménye is, szóval elég beszédes a kép. De a másodlagos, úgymond nem közvetlen, vagy nem szándékolt üzenetréteg is erős, amit anya tett a képhez, a fejen arcon tükröződő fények, ahogy piszkálják a modellt, a kék és sárga ellentéte, úgyhogy ez egy kettős játszma, ahogy valószínű mindig is kettős volt és lesz, hiszen itt értékek és érdekek csapnak össze. A kép ezt kiválóan ábrázolja, minden technikai problémája ellenére is. Amire kéne figyelni, az a világítás, a fények, mert ami sok picit balról, az kevés lett jobbról, ez a kiegyenlítetlenség egy szintig normális, mert hát van főfény és derítés, de ennek az arányait kell belőni jól. Aztán a háttér és modell fényviszony aránya, hogy ha a háttér ennyire fényben van, akkor az invertálja a képet, a modell kevésbé kap fókuszt ezálta, mert a fény okán a háttérre figyelek. Ez megoldható lámpával, vagy indirekt vakuzással is, szóval mondom, az ötlet és gesztus szuper, a többi gyakorlás kérdése. (hegyi)

Kulcsfigura

Ez most szegény elment a verbálfotóba. A címadás is, meg maga a kép is, hogy oda felakasztottad szegényt. Miközben maga a kép jó lenne. Tehát az alapkép, megint azt mondom, hogy jó, amiből kiindulsz, de most nem tartom jónak azt az irányt, ahova elvitted ezt. Ez nagyon primér, és elkomolytalankodja az egészet. Tehát egy poénért most eladtad az egész képet, amit előtte megcsináltál. Én remélem, hogy magát az alapképet majd újragondolod, hogy ez tulajdonképpen mit hordoz. Merthogy nem a kulcsokat hordozza a lakótelepről, az is biztos. És szerintem ezzel te is tisztában vagy. Olyan érzés ez nekem, mintha elbátortalanodtál volna a közléstől. (hegyi)

Fordulatos

Én ezt egy jó tanulmánynak tartom. Nyilvánvaló, hogy ebben az is jó, hogy alkalmaztál egy technikát, amikor egy hosszabb expozíciónál az ember a zoom gyűrűjét meghúzza, és akkor az egésznek lesz egy ilyen zuhanás jellege. Ez, mint gyakorlat abszolút jól működik, a struktúra is jó. A színeket én nem alkalmaznám, én ezt fekete-fehérben használnám, de maga a formagyakorlat jól működik. (hegyi)

Kérész idő

Itt azt hiszem, a világítás nem nagyon volt a barátod. Ha jobb időben csinálod ezt, akkor lehet, hogy élénkebb lenne ez a két szobor is. Valamennyit az utómunkával ezen persze lehet segíteni, de nagyon érdekes az eredmény. Tehát jó ez a szobor, és a megfigyelés is jó, és az külön jó, hogy levitted a kamerát a víznek a szintjére, és hogy hagytál egy pici előteret. Ezek apróságoknak tűnnek, de nagyon fontos kérdések, mert ettől lesz az egésznek dinamikája és tere. És ezt nagyon jól érzed, hogy erre szükség van. Úgyhogy hajrá, bíztatlak. (hegyi)

Egész alakos önportré

Érdekes dolog ez egyébként, legfőképp az a lila dolog tetszik ott benne, meg nagyon jó a struktúrája annak a csatornafedélnek is. Úgyhogy a meglátás abszolút jó. Én azt mondom neked, Zora, hogy küldjél képeket. Én is rákapcsolok, de te is kapcsolj rá, mert a látásmódod jó. Nyilvánvaló, hogy sokat kell gyakorolnod még, de az, ahogy látsz, már bizakodásra ad okot. Jó a fő figura, jó ez a ruha, ahogy lelóg, meg a táska, és ebből az egészből lesz egy ilyen karácsonyfa-jellegű valami. Úgyhogy tetszik a megoldásod, várom a folytatást. (hegyi)

Cipők

Hát ezen el kellett kezdenem gondolkodni erősen, hogy hol vannak itt egyáltalán cipők. Aztán már megláttam, de legkevésbé a cipőre kezdtem el koncentrálni. Ez nem baj, bár azt mondom, ezt is egy picit szűkebbre lehetne venni. A kép baloldalán ott van egy másfél-két ujjnyi rész, amire semmi szükség nincs. Ha a képarányokat meg akarod tartani, akkor lehet a kép aljából is nyugodtan vágni. Egészen a képhatárig ki lehet húzni a tetőnél azt a részt, tehát az nem baj, ha a formák megérintik a kép határvonalát. De a meglátás jó. Az van, hogy a február nem nagyon kedvez a fotózásnak. Ezek a csúnya szürke felhők nem olyan nagyon jók. Utómunkával azért lehet ezen segíteni, kicsit elvenni róla ezt a szürke fátyolt. (hegyi)

A hetedik HetiHegyi a házi kedvencekről szól, elsősorban a kutyákról és macskákról, mert őket fotózzuk a legtöbbet. Mire figyelj, hogy tedd személyessé a képet, mi az, amit jó elkerülni, ha cicádat vagy a kutyust akarod megörökíteni. Kommentekben várjuk a hozzászólásokat, kérdéseket és saját ötleteidet ebben a témában. Az előző adásokat megtaláljátok a HetiHegyi kategória alatt.

Elhallgatlak egy darabig...
Talán kitart a pohár borom,
fényében ragyog az alkalom:
ülsz velem szemben,
szemelsz borsót,
csupaszolsz magot,
fosztod színétől a lényeget.

Majd kérdezel, és rögtön adod a választ.
Én mit felelhetnék?
Kezem egy bólintást támaszt,
és töltök még egy keveset.

Bosszant téged a pohár,
dühít minden. Az abrosz gyűrődik,
esküre kötöz a csendem,
megidézett végzet köröz
a konyha mennyezetén,
a rádió is elhallgat a hűtőn.
Hangod égetni készül -
bőröm egy korttyal
előre hűtöm.

Fekete szavakat dobsz elém
az asztalra, a néma ravatalra.
Istenem! még az is lehet, mind igaz!
De látod, így lesz tiéd a gyász,
és marad vigasz nekem belőled.
Mert meghallottam, amit más meg nem ért:
lényegtelen után jajdul a lényeg,
az ünnep küzd a hétköznapokért.

2004

A vágy és a végA vágy és a végA vágy és a vég

Ez egy háromképes összeállítás egy eléggé furcsa szoborról, de megvallom neked, az első két kép nekem nem megoldott. Az első kép azért nem, mert az izgalmas lenne, hogy ez a madárkarom a mellbimbóba akar éppen belecsípni, de még meg kellett volna azt találni, hogy ebből a karból többet lássunk, hogy itt van valami harc is. De az erotikája meglehetne ennek, nem nagyon jó helyen vagy a géppel egyelőre. A második kép nekem felejthető, nem fontos. A harmadik kép az, ami szuper jó lenne, ha egy lépéssel közelebb mégy. Tehát ehhez a szoborhoz semmi szükség nincs ehhez a műkő alapzatra, hogy én ezt értelmezni tudjam. Főképp ezeknek a kőformáira, ahova le lehet esetleg ülni. Meg a bácsira sincs szükségem, meg a háttérben lévő talán közvilágítási lámpára, vagy nem tudom, mi lehet az a falanszter-megoldás ott. De a lényeg, hogy lényegesen kevesebb kéne ennek az aljából, és akkor úgymond közelebb menve már jobban ki tudom bogozni a részleteit ennek a szobornak. A másik, hogy arra is figyelni kell, hogy mi van a háttérben, hiszen most az egész momentumot, ami itt történik, összekavarja az a lucfenyő, vagy tuja, nem tudom, biológiából nem vagyok nagyon erős. Szóval azok a növények pont ott vannak, ahol nem kéne. Tehát kellett volna még itt kicsit sétálgatnod, hogy megnézd, honnan adja ez a szobor a legjobban magát neked. Valószínű egyébként, hogy abban igazad van az első két képpel, hogy ez valahonnan alulról megfotózva jobb, mert az ég kontrasztosabb és homogénebb hátteret tud hozni, és akkor nem kell kiválogatnom a ház- és növényrészletek közül magát a szobrot. Aztán az egy másik kérdés, hogy időpontban nem teljesen tökéletes ez a dolog. Nem verőfényes napsütés kell, tehát a szórt fény kell, de annál azért egy kicsit jobb idő. Télen ez nem annyira mutat jól. (hegyi)

12 perc Valentin napra

Nagyon jók ezek a címek, de hogy miért pont 12, miért nem 11, vagy 13, azt nem tudom. Lehet, ez valami irodalmi utalás akar lenni, nem tudom most visszafejteni, de nem is muszáj. Viszont ha ilyen utalásjátékot játszunk, akkor a Ghymes-nek van egy videója, a szám címet nem tudom pontosan felidézni, de valami Tánc a jégen, tánc a hóban – annak volt egy ilyen klipje, ahol az emberek és a két szereplő az ujjával táncikált. Úgyhogy ilyenféle kötődésem van a dologhoz. A kivitelezésnél pedig utalni szeretnék Balla Demeternek az Élet védelme c. képére, ami két kezet mutat, amelyek tartanak egy tojást. Első pillanatra azt mondod, hát egy ember tart egy tojást. Aztán látod a különbségeket, és rájössz, hogy egy férfi meg egy női kéz tart egy tojást. Nem evidens, de azért viszonylag hamar leesik ez a fajta geg, és ettől lesz az egésznek áttételesen is értelme. Itt most ezt a fajta áttételezést hiányolom. Tehát lehetne ez egy ismerkedős sztorinak a lebábozása. De ahhoz meg az kéne, hogy valóban, ha kell, akkor különbséget találjak a két kép között. Én abszolút el tudom azt is fogadni, hogyha ez két nőt, vagy két férfit akar mutatni, de akkor meg azt kell tudnom érzékelni. Lehet, hogyha kevésbé van szűkre vágva, akkor jobban felismerhető, jobban átélhető az üzenet, nem tudom. Mert valahogy nem ártana, hogyha abból valamennyit kapnék, hogy ezt valaki csinálja. Tehát hogy érezzem azt, hogy itt valaki valamit nagyon el akar mesélni nekem, de nem mer a valóságban valamit kimondani, hanem felhasznál hozzá egy ilyen áttételezést. (hegyi)

Adóvevő

Olyan ez, mint egy csillagszórás, vagy egy robbanás állapota. És egészen addig olyan, ameddig nem látom benne azt a háztetőt meg azt a kerítésrészt. Ha ez egy szendvicsnegatív, ami azt jelenti, hogy egymásra exponáltunk, vagy egymásra helyeztünk két réteget, magyarán két képet egymásra másolunk, akkor ezen neked kell dolgozni még, hogy hova teszed saját magad, mekkorában, és hogy kiküszöbölhető-e a háttérből az a szürkésfehér dolog, mert az most összekuszált engem. Hogyha ez valahogy máshogy jött létre - el tudom képzelni, hogy ez egy valamiben tükröződő valami -, akkor neked kellett volna úgy mozognod, hogy ez ne legyen ennyire evidensen látható. De maga az ötlet jó. Egyébként ez még most is megoldható lenne, így, ebben a képben is, hogyha azt a részt kijelölve, eléletlenítve a kijelölést, utána lesötétítenéd szinte feketébe, akkor ez helyreállna. Mert igazából arra a képsarokra túl sok szükség ráadásul nincs is. Úgyhogy maga az ötlet jó, tetszik. Hát eléggé őrült önkép, de nincs ezzel semmi baj. Én szeretem az őrülteket. (hegyi)