Üdv a Téren András, ez egy jó bemutatkozás, érthető, felismerhető, átélhető, az emberek nagy többsége játszott már ilyet, vagy látott legalább, tehát megvan a feeling, az meg majd kiderül, ha küldöd a képeid magadról, hogy mennyiben valós, hogy ennyire a verseny, a játék, a kihívás a központi az életedben. A mozgáshoz se rossz megoldás, benne van, bár ahhoz picivel több kéne abban az irányban, amerre mozog a golyó. Várom a képeid, küldj, hajrá, dolgozz, főleg az első három leckével. (hegyi)

Nem nagyon tudom, és bevallom, nem is merem igazán boncolgatni, mi lehet az oka annak, hogy az utóbbi időben formai értelemben nem nagyon koncentráltak a munkáid, lehet, hogy ennek egyszerűen az az oka, hogy túl sok külső hatást engedsz át magadon és ezek térítenek el, de neked ezeknek nem kell megfelelned Ágnes. Ez a kép a bizonyíték, hogy ki tud jönni a kezedből olyan munka is, ami maradéktalanul jó. Szóval azt mondom, hogy az fontos, hogy az ember szívjon magába dolgokat, de azok csak arra jók, arra kellenek, hogy legyenek információid, legyen viszonyítási pontod elég, de ha megvan ez, akkor vissza kell állni a saját útra. Ennek drukkolok. (hegyi)

Tudom, hogy mennyire divatos ez a roncsolt, fátyolos világ, kajálják a népek, persze fotográfiai szempontból hibásnak mondható, de kétségtelenül van hangulata. A probléma csak az, hogy akkor erős ez a fajta közlés, ha ez a modor csak mint egy mellékesen van jelen, lazán, épp hogy odavetetten, nem mint fő képrendező elv, azaz ha a kép amúgy enélkül is megállja a helyét. Itt ebben érzek bizonytalanságot, hogy akkor most hol és mit vágsz és miért, ferdeség vagy sem - na és itt van az, hogy ha erre kerül ez a filter, akkor utána már az isten se mossa le, hogy egy amúgy szar képből lett ezáltal művészi a kreálmány. Én ettől óva intelek, legfőképp nem csak azért, mert boldog-boldogtalan az instagramon ezzel virít, hanem mert te tudsz ennél jobban is fotózni, és ha azt a szintet hozod, ott már majd kiderül, hogy nem is biztos, hogy szükség van erre a képi stílus-mankóra. (hegyi)

Jó kis busongó kép lett ez, ebben az értelemben hozza, amit magunkról gondolunk, és amit magunkról kifelé mutatni is szoktunk, az más kérdés, hogy ez a kép mennyire korszerű és mennyire határol be bennünket, de hát nem születik jobb, ez van. Jó a levegő felette, szeretem, hogy ott van a nagy ég. (hegyi)

A polaroid jó anyag, nem tudom, hogy most a szkennelés vett-e el a tónusból, vagy eleve így égett ki, ez nekem azért okoz némi problémát, mert épp az lenne a lényeg, a füst és az árnyjáték, a valóság és a lebegés, a jelen és a misztikus múltidő, de ez most a tónusvesztés miatt nem tud átjönni 100%-ban. Minden más szuper, ez sem mondom, hogy nagy baj. (hegyi)

Ilyesmire gondoltam, a tónusrend így sokkal erősebb lett, kifejezőbb. Nem mondom, hogy nagyon zavaró, de a háttérben talán egy monitor lehet, szöveggel, ha az, érdemes lenne kipróbálni azt, hogy milyen lenne, ha a képen valami olyasmi lenne, ami akár mondjuk ennek a virágnak egyfajta verziója, tehát ha már ott a monitor, akkor azt kihasználni valamire. (hegyi)

Ez ahogy érzem, egy belső kommunikációhoz készült illusztráló kép, amit valószínű teljesít is, mint önálló fotográfia nekem nem áll meg, sem tartalmában, sem formájában, sem technikájában. Megy ez neked jobban is, Feri. (hegyi)