kompon

kompon

lejárt ff-film

Úgy tűnik, hogy ez valami sorozat, mert ugyanolyan tónusrendet kapunk. Ez a kép nekem nem túl sok mindenről beszél. Neked személyesen lehet, hogy sokat mond, de hozzám ebből semmi nem jut el. Az sem, hogy ez komp, az se, hogy miért vagyunk ott, az se, hogy kik és mit csinálnak. A szereplőknek a nagy része háttal ül, egy, maximum két személyt kivéve mindenki, az előtérben lévő asztal üres. Ez nem baj, lehet dekomponálni, ezzel nincs bajom, de történetileg nem áll meg a dolog. (hegyi)

Barabás

Barabás

lejárt ff-film

Ez egy emlékkép-határú valami, olyan, mintha erre a kisfiúra úgy kellene visszaemlékezni, mintha ő már közben elutazott Amerikába, és lehet, hogy már érettségizni fog, mire újból viszontlátjuk. Lehet, hogy ez cél volt, és akkor ezt el is érte. Nyilván ebbe belejátszik az, hogy hibák vannak a képen, hogy egészen a tónusvesztésig van húzva a tónusrendje, ez is furcsa, a szemcsézettség is ezt akarja hozni, van egy archaizáló hatása is, egy emlékkép jelleget kölcsönöz. Én el tudom ezt fogadni, ha már ennyit játszottál ezzel az üggyel, akkor érdemes lett volna egy kicsit belenyúlni a fiú arcánál, hogy a tekintet visszajöjjön. Nem kell nagyon, nem valami extrém dologra gondolok, de olyan egy-másfél fényértéknyivel visszább lehetett volna hozni. (hegyi)

Lépcsőház

Lépcsőház

Ez egy nagyon izgalmas kompozíció, abszolút tetszik. Nem értek egyet a képaránnyal, nyugodtan lehetett volna fönt még ehhez hozzátenni, ahogy egyébként lent is. Nekem nem kell ennyire körbevágni, ahhoz, hogy ez működjön. Van itt egy nagyon szép kalligrafikus gesztus, ennek nyugodtan hagyhatsz teret. Ha oldalt meghagytad, amit meghagytál, akkor annak a két-háromszorosát is meghagyhatod fönt, meg lent is még valamennyit. Persze, a lenti kérdéses, hogy ott mi lehetett még benne, hogy folytatódott ez a korlát, de amennyit a helyszín engedett volna, annyit még én benne hagynék, és akkor elkerülném azt, hogy ennyire furcsa képformátumot kelljen használnom. Ez megint egy olyan kérdés, hogy ez igazából nem életveszélyes probléma, ízlés kérdése, én nem tudok megbarátkozni ezzel a furcsa filmes képaránnyal, hiába akarjátok lenyomni a torkomon. Nagyon szépen van exponálva, abszolút jól figyelted és mutattad meg ezt a ritmust, úgyhogy gratulálok. (hegyi)

Csónakos

Csónakos

Tetszik a helyet, amit megmutatsz, de nem egyértelműen vidám kép. Első ránézésre azt mondanám, hogy ez egy gyerekkori nyári emlék, vagy annak a felidézése, de minél tovább szemlélem, annál szomorkásabbá válik ez az egész, mert olyan eső utáni, olyan őszies hangulata van attól a tónusrendtől, amit mutatsz. Ezt nem azért mondom el, mert ez baj lenne, csak ha nem ez volt a cél, akkor azt úgy tudod ellensúlyozni, hogy egy kicsit kevésbé kopogós, és világosabb a kép, és akkor a vidámság visszaköltözik bele. (hegyi)

Út Mordorba

Út Mordorba

Erdély, Bihar hegység, Pádis fennsík közelében.

Nem tudom micsoda az a Mordor, pedig kerestem a google térképen. Az a problémám, hogy miközben tónusrendjében ez egy nagyon szép kép, nem döntötted el, hogy mi az, ami téged igazán izgat ebben az egészben, és ezt, ha nem is ott az expozíciónál, de az utómunkánál mindenképpen meg kellett volna tenni. Most az a kis vízfolyás, ami a képek az értelme lehetne, jelentéktelenné válik attól, hogy az előterünk, és itt elől az a nagyobbik szikla ennyire világos maradt. Ott ez kilyukad. Valamennyit meg lehet ebből hagyni, de az biztos, hogy azt a nagy követ sötétebbre vettem volna. Takard le a kezeddel, és egyből elkezd működni a víz, egyből oda kezdek el koncentrálni. Úgyhogy az utómunkával még egy kicsit kellene játszani. (hegyi)

Glavoj rét

Glavoj rét

Erdély, Bihar hegység, Pádis fennsík

Beleesünk megint abba a helyzetbe, hogy az oldal 800 pixelt tud, ez valószínűleg ennél lényegesen nagyobb méretet kívánna, hogy tudjam nézegetni, hogy mik is történnek ott, de akkor lehet, hogy lebukna, hogy az egy lakókocsitábor, és nem az Erdélyben megszokott kis kunyhók, szóval lehet, hogy akkor az egész nem maradna ennyire érintetlen és lírai, nem tudom. Bevallom férfiasan, hogy hozzám közelebb áll a képnek a fölső része: a fák, a fák között gomolygó felhők, pára, az nekem sokkal többet mesél, mint az első rész. Tulajdonképpen a kettő között elég nagy a differencia a történetét illetően. Az egyik egy időtlen, kortalan valami, a másik egy nagyon jelenvaló dolog. Nem baj ez, csak egy meglátás. (hegyi)

Gabona

Gabona

Érdekes ez a meglátás, ez a nézőpont, nekem nagyon tetszik. Kettő dolog van, amivel távolság keletkezik köztem és a tárgy között: az egyik az, hogy ezek a zöldek elmentek egy kékes tónusba, ebbe a türkizes világba. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó, mert szerintem egy melegebb színvilággal hatásosabb lenne, talán a naplemente is, vagy az a kis fénypászma, ami létrejön, több tüzet tudna hordozni. A másik dolog az, hogy van az egészen egy szürkés fátyol. Még akár úgy, hogy szelektíven emeled ki különvéve a felhő részt és a többit, el lehetne érni azt, hogy a felhők markánsabbak legyenek, ne csak ilyen szürke gomolyag, ott egy kontrasztemeléssel ez megoldható lenne, az alsó részben viszont levenném ezt a szürkés fátylat róla, szerintem úgy egy kiegyensúlyozottabb kép jönne létre. De az ötlet abszolút tetszik, mert valamit bemutatsz, egy egészen más, nem megszokott nézőpontból, és ettől már belekerül a te véleményed, a te érzelmi hozzáállásod is a képbe. (hegyi)

Part

Part

Szia Zsolt! Sziasztok! Hosszabb kihagyás után folytatnám a közös munkát. A szünet csak az itteni jelenlétemre vonatkozik, bár sok minden történt, amióta nem "találkoztunk" igyekeztem sokat fotózni is. Az itt tanultakat érlelgettem, képekre váltottam. Ez majd itt kiderül, milyen sikerrel. Úgy gondolom, sok lépcsőfokon túl, ismét tudnék mit tanulni. Szóval, ha szabad, jövök!

Örülök annak, hogy visszatértél közénk. Egy kicsit elcsúsztam az elemzésekkel, jó, nem is kicsit, de remélem, hogy még elér hozzád az üzenet, és nem adtad föl a várakozást. Ez egy nagyon szép háttérkép lehetne a képernyőmön, lehet rajta merengeni, szépek a tónusai, abszolút alkalmas arra a feladatra, hogy háttérben működjön, mert a szoftverek sok esetben pont a közepét takarják. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ebben a formában ezt falra is feltenném, mert valahogy épp a középtere üres. Talán rá kellett volna erősíteni arra, ami a víztükör alatti partszakasznak a formái, vagy megvárni azt, amíg egy hajó oda kifut, vagy ha kicsit lejjebb mész a kamerával, akkor talán összébb csukódik ez a száj forma. Amúgy nagyon szépen exponált kép. (hegyi)

Levelek - körtéimhez

Levelek - körtéimhez

A címmel én nagyon nem foglalkoznék, mert a címadás külön kategória lehet a képekhez, nem is igazán fontos most, mert a képről beszélni érdekesebb. Jónak tartom a kompozíciót. Az a furcsa benne, hogy első látásra olyan, mintha húzná az egészet balra, mert a tömegek ott vannak, igen ám, de a jobb oldalon lévő sötét folt ezt az egészet vissza tudja rántani. Ami a problémám az igazából az, hogy ezeknél a körtéknél a felületeken, ahol a fényt kapta, ott valahogy kilyukadt az egész, onnan eltűntek azok a pórusok, amik a körtének a jellemzői. Ezt sajnálom, mert ha ez helyesen van exponálva, akkor talán ez nem történik meg. Nem tudom, hogy RAW-ba fotózol-e, vagy sem, talál a RAW képfeldolgozásnál van mód ezen egy picit még javítani, persze látni kellene az eredetit ahhoz, hogy az ember ezt biztosan megmondja, hogy mit lehetne ebből még esetleg az utómunkában kihozni. Ez tanulságos abban a tekintetben, hogy ezt akkor kellene tudni jól megcsinálni, hogy tónusban belül maradjunk a határértékeken, amikor exponálunk. Ezen kívül viszont a kép, a berendezése, és az egész hangulata jó, működik. (hegyi)

Vallettai házak

Vallettai házak

Sok mindent kapunk egyszerre a képen: van benne építészet, ünnep, azok a díszek a lépcsősor végén olyanok, mintha egy kínai negyednek a bejárata lenne, van szemét a zsákban, van nagy hajú nő, talán fény van kevés. Ezt azért helyre lehet billenteni, ez utómunka kérdése, de az a bajom, hogy ennyi minden nem tud egyszerre érvényesülni. Ha letakarod az eget meg az egész sávot balra, akkor megmarad a fal meg a lépcsők, és akkor ez egy izgalmas kép lenne. Ha egy szóval tudnám mondani, akkor kell tudni elengedni, és kell tudni ahhoz elég bátornak lenni, hogy elhagyjuk a konvenciókat, és csak arra koncentráljunk, ami minket érdekel, arra, ami a képen önmagától elkezd működni. Ezek a ritmusok működnének, ha nem lenne kilyukadva a bal oldal. Így nem tudom eléggé komolyan venni azt, ami a házfalon történik pont emiatt, hogy elvesztem a fókuszt. (hegyi)

Tilos 24Tilos 24

Tilos 24
Tilos 24

Boldog születésnapot Tilos Rádió!

Ize. Ket kep. "Ennek" es "orulunk". Ugyanonnan, par masodperc kulonbseggel. Ket olyan foszereplo, akik sejthetoen nem erzik at ugy a 24 ev oromet, mint a legtobb vendeg. Ok meg mintha egy Zs-kategorias horrorfilmre sminkelnenek, olyan foltokat hagynak a fenyek az arcukon. Jo, ok ketten egyutt talan epp 24 evesek, de akkor is felmerul bennem a kerdes: miert? Miert ok, miert ket egyforma kep, miert ezzel a otromba torta-tuzijatekkal? Ugyanakkor ott van az ujjatlan polo a nyakba akasztott kulccsal. Nekem az a 24. Boldog szuletesnapot, Tilos! (bobák)

Máltai emlék

Máltai emlék

Értem ezt a képet, tulajdonképpen az előtér és háttér beosztása jó, csak az a bajom, hogy az előtérben valami olyan gaz van, amit akár a kertünkből is össze lehetne szedni, tehát már eleve valami olyan uralja a képet, ami nem máltai jellegzetesség, hanem van mindenütt, innentől kezdve már kérdőjelessé válik a többi. Ettől még én nem vonom kétségbe azt, hogy neked ez a hangulat jelent valamit, csak a nézőidnek nem biztos, márpedig a fotográfia onnantól fotográfia a fotós kezében, hogy nem a házi albumba dolgozik, hanem azért, hogy valamit egyetemlegesen megmutasson a többi embernek, valamit, ami neki megtörtént, neki megvolt, azt átadja a többieknek. Ilyen értelemben van felelőssége az alkotónak, hogy ő helyettem van ott. Tehát te helyettem voltál Máltán. Én lehet, hogy az életben nem fogok oda eljutni, tehát neked, amikor fényképezőgép van a kezedben, nem az a dolgod, hogy majd a Bandival mikor nézitek öregemberként a képeket, visszaidézzétek, hogy milyen jó volt Máltán, mert arra bármi kép alkalmas, hanem az a dolgod, hogy nekem mutass valamit, tájékoztass, nem csak szépséget, lehet az szoció is, de valamit igen. Talán itt kezdődik, hogy ha ott vagy, érdemes egy kicsit projekt szemlélettel gondolkodni, hogy most te Máltát úgy akarod megmutatni, mintha egy turista nézné (ez nem azt jelenti, hogy turista fotókat kell csinálni), de az a nézőpont, és az a kompozíciós irány, hogy nevezetességeket keresel, és az ottani hangulatokat mutatod. Vagy azt is lehet, hogy átmész szociofotósba, és keresed Máltán a különlegest, az esendőt, az emberit, vagy természetfotósba mész át, és keresed azokat a jelenségeket, amik ott megtörténnek. Szóval millió út lehetséges, de valamelyik mellett le kell tenni a voksot, egyszerre mind nem fog menni még egy vérprofi fotósnak sem. Mindenki így van vele, ez nem különösen neked igaz, semmilyen fotós nincs, aki bárhová elutazik idegenbe, és ott rögtön 3-4 anyagot tudna csinálni, és mind működne. Valamit csinál, és az működhet. (hegyi)

Nagy Sándor szobra

Nagy Sándor szobra

Demeternél volt a polcon, 6 centiméter magas. Berecz Pistának köszönhető, hogy szó került róla.

Latjuk, hogy a kep reakcio Pista kepriportjara, ugyhogy kicsit bajban vagyok, amikor egy elemzeshez fogok. Beszelhetek megint csak errol a keprol a korulmenyektol fuggetlenul, vagy beszelhetek a riport es a reakcio kapcsolatarol, esetleg beszelhetek netan a szoborrol. En valami masrol szeretnek, ami talan az elsohoz all kozel, de megis kicsit mas. A kep ugy kerult elenk, hogy Pista bekuldte a kepriportjat Nagy Sandor szobraszmuvesz kertjebol, erre Zsolt azt mondta, hogy ej dehat Demeternek van itthon tole egy szobra, es rovidesen fel is kerult a kep. Ami ebbol nekem szamit, hogy szinte percek alatt keszult a kep. Errol a "szinte"-rol szeretnek beszelni.
   Ha eszembe jut valami, es meg akarom mutatni, akkor eloveszem es lefenykepezem. Ezzel szemben itt vilagitast latok, faragott fat, lakkozott fat, iranyitva van a tekintetem, es egyensuly van a kepen. Ez a hozzaallas az, ami szoget utott a fejembe, hogy csak meg akarsz valamit mutatni, de fotoban gondolkozol, nem egy "snapshot"-ban, hogy mondjak ezt szepen, pillanatkepben, emlekkepben. Egy olyan helyet keresel, ahol a hatterbol kiemelkedik a szobor, mikozben sajat anyagahoz kozel allo alapon nyugszik. Leteszed egy fa asztallap szelere ket ablak kozelebe talan. Az asztallap melegsege atjon a kemeny fekete-feheren is, a lakk pedig kiemeli a szobron latszo faragasnyomokat. A fa erezete vissza-visszavezet a szoborra. A ket fofeny finoman vilagitja a ket mutatott oldalt, mikozben nem rejti el az eszkoz nyomait.
A kompozicio megintcsak erdekes. A tema kozeprol enyhen balra kimozditva (nehogy harmadolopontig, de talan aranymetszesen is belul), es ezt a kimozditast ellensulyozza az alap latszolagos ferdesege es meg az erezet is - kis plusz suly a jobb oldalra. A sotet hatteret mar emlitettem, semmi zavaro dolog nem marad, ami elvehetne a figyelmemet a szoborrol. Rapillantok a kepre es azonnal a fejreszre nezek. Egyreszt a hatter miatt, masreszt mert az az egyik legvilagosabb pont, de van meg itt valami. Az enyhen felso nezopont es a szuk elessegi tartomany azzal jar, hogy a fej teljesen eles, a labresz pedig egy lehelletnyivel eletlenebb. Ez a lehelletnyi epp eleg ahhoz, hogy a ket legvilagosabb pont kozul a felsot valassza a szemem, mielott gondolkodhatnek. Az utomunka van meg hatra, arrol annyit tudok mondani, hogy radolgozik a faragas nyomaira, pontosabban definialja, hogy mit latok. Nem tolakodo, de hatarozott. Amit mondani akartam mindezzel itt fent az az, hogy mennyit valtoztat az eredmenyen, ha az ember tisztelettel all a temahoz es a feladathoz akkor is, ha az "csak" egy pillanatkep. Biztosan leirod majd, hogy a fenti megfontolasok es lepesek egy resze zsigerbol jon. Nekunk meg, akiknek meg nem jon zsigerbol, erdemes lesz odafigyelni ezekre a sokat jelento aprosagokra, es magara a hozzaallasra. Ezert ez a kep egy jo lecke nekem. (bobák)

meseország a Rákos-patak partjánHegyi Zsolt-2015.08.28. 23:54Hegyi Zsolt-2015.08.28. 23:54Hegyi Zsolt-2015.08.28. 23:54Hegyi Zsolt-2015.08.28. 23:54Hegyi Zsolt-2015.08.28. 23:54

Szeretem ezt a mesét, amit itt elmondasz. Igaz, hogy ki kellett belőled piszkálni a 365-ből, de örülök, hogy megtetted, hogy beküldted, nagyon fontos dokumentálás történt, mellesleg ahogy leírod a 365-ösnél, ez egy munka volt számodra, és mégis felfedezted benne az értéket. Ebben az erdei viskós szituációban megtaláltad, hogy ez miért fontos, és kivel állsz szemben akkor, amikor odamész fotózni. A technikai eszközeidet ismerve ezt a feladatot jól meg is oldottad. Szóval ez egy abszolút rendben lévő képsor, örülök neki, hogy megcsináltad, köszönöm. (hegyi)

Gyümölcsös

Gyümölcsös

Nagyon szép csendéletet mutatsz, nagyon jók a formáid, kicsi derítés majd nem ártana. Derítésnek azt nevezzük, amikor egy főfény, egy erősebb megvilágítás ellenpontját megtaláljuk azzal, hogy azt a főfényt valamilyen más fényvisszaverő felületről visszacsapatjuk ellenoldalra. Automatikusan létrejön ez a tányérral, ha megfigyelitek a két barackot meg a diót. A tányér maga visszaderíti ezeket a formákat, és nézzétek meg, hogy mennyire jól élnek, jól mutatnak ezen az egészen, míg az asztalterítőn lévő dió, alma, meg a váza is bebukik feketébe. Ezt kellene elkerülni. Annyit kellene elérni a derítés által, hogy az történjen meg a többi tárggyal is, mint ami megtörténik a tányérban lévő tárgyakkal. Ezt nagyon egyszerű elérni, mert ha egy tányér ezt meg tudja csinálni, akkor nosza, vegyél elő még egyet, és az is vissza fog neked deríteni, ahogy látom, itt volt elég fény. Ezt meg fogja tenni neked akár egy alufólia, vagy bármi más olyan konyhai eszköz, ami ott van kéznél, és vissza tudja verni a fényt. Arra felhívnám a figyelmet, hogy a neutrális fényvisszaverést a fehér felület fogja adni, az ezüstös felületek inkább hidegebb fényt hoznak, az aranyló, sárgás felületek melegebbet, ezzel lehet játszani is, hogy mit akarsz ebből kihozni: egy melegebb vagy egy hidegebb tónust. Érdemes lenne ezzel foglalkoznod, mert ez a kép izgalmas. Egy kicsit több kellene abból a rózsaszín virágból, ami fönt van. Most az egész kép egy kicsit szűk minden irányban, több előtér kellene, és oldalt is több tér, de a megoldással abszolút egyetértek. Ha a tömegelhelyezéssel még pontosabbak akarunk lenni, akkor én közelebb vinném a vázát a tányérhoz, és kijjebb vinném az almát. A kettőt megcserélném oldalirányban. Nagyon örülök, hogy hozzáfogtál ehhez is, úgy tűnik, van hozzá érzéked, ez ismét olyan terület, amivel van értelme foglalkoznod. (hegyi)