Nos, két dolog van. Az egyik, hogy ez mobillal így nem lesz jó. Nincs elég élesség és így az se jön ki, ami a tónusokban a játék az árnyékkal, fényekkel. Zajos is, szóval bajos is. A másik a béka. Értem, de Áncika, ezen te már túl vagy. Ezt az árnyékot valami mással kell összehozni, nem egy ilyen játékfigurával, mert ez nem komoly ügy. (hegyi)

Ez így korrekt, megvan minden, ami kell, a tónusok is az elfogadhatón belül vannak, bár a kutya plasztikussága nem nagyon erős, de a problémám azzal van, hogy nem érzem, milyen magasan is van ő, ez nincs most kiemelve. Vagy távolabbról lehetne ezt megmutatni tényszerűen, hogy alul is többet kapjunk, vagy akkor, ha leguggolsz, és lentről fotózod őt úgy, hogy az ég legyen a háttere, vagyis felemeled, mint egy szobrot. Most valahogy nem adja azt, ami ebben a képben benne lehetne. (hegyi)
értékelés:

Ezt értem, és ha ez izgat, akkor ezzel is az a helyzet, hogy valahogy ki kell ezt találni, hogy mitől lesz egyedi. Lehet, hogy hajnalban, lehet, hogy estefelé, lehet, hogy esőben, lehet, hogy viharban, dupla expóval, vagy bármi, de az biztos, hogy azt kell keresni, ami átviszi a realitásból valami más terepre. Mivel a formák adottak, így a fények lehetnek a segítők, szóval azt gondolom, hogy a városfotóban is az és akkor működik, amiben van valami speciális, valami gondolat, amiben te vagy a rendező és nem csak elfogadod a látványt, ami eléd tárult. Gondolni kell erről valamit, és azt utána megkeresni, hogy hogyan működik képileg. (hegyi)

Ez a kép dettó, mint az előző. Nem tudok mit mondani rá, kusza is, nem is történik semmi fontos vagy érdekes, nem ugrik ki a sok ilyen helyen készített kép közül, miért lenne fontos. Azt hiszem az a helyzet, hogy az ilyen külföldi túrák akkor hasznosak a fotós számára, ha kap a családtól kimenőt egy napra, vagy egyesül megy, mert ha nem így van, akkor nincs idő arra, hogy megfigyeljen, hogy kivárjon, mert a családtagok ebben érzelmileg nincsenek benne, nyilván ők a programokat hajszolják, emiatt aztán a kapkodásban csak arra van mód, hogy emlékképeket lőjjön az ember. Van erre persze ellenpélda is, de ahhoz az kell, hogy ezt kigyakorolja az ember, a gyakorlással kiélesítse a szemét, az érzékeit, hogy amikor ott van, élesben, akkor a rövid pillanatokban is fókuszált legyen és határozott, hogy mit akar. (hegyi)

Azt hiszem, az lehet a gond, hogy az idő nem volt túl jó, emiatt lett ilyen komor az egész. Turistaként az ember nem nagyon gazdálkodik szabadon, ezért is készül ilyenkor sok kép, ami javarészt emlékkép, kevés állja ki az idő próbáját. A meglátás nem lenne rossz, de nem is annyira izgalmas a kontraszt formailag most, a fények, a tónusok problémája valamennyire korrigálható lehet, de emberek nélkül ez a kép nem működik, az emberek lehetnének azok, a történet, ami miatt ez beindulhatna. (hegyi)