Oxford - Cornmarket street

Oxfordról hallhatott már mindenki, illetve a net is tele van a különleges belvárosában készült turistafotókkal. Én is készítettem párat, de azt gondolom ez a fotó mondja el egyben leginkább azt az érzést, amit ottjártamkor lépte-nyomon éreztem: Oxford a fiatalok vén városa... A fotó Oxford egyik legrégebbi épülete előtt készült a Cornmarket streeten (Bár komoly perspektívikus torzítása van a képnek, de nem sokkal egyenesebb a valóságban sem ez a ház - kb fél méterrel dől ki az utcára. A tetőnél ez a dőlés talán érzékelhető is, ha megnézitek a szomszédos épülethez képest) És a város tömve van fiatalokkal. Tényleg tiszta Harry Potter érzés, mintha a forgatásán vagy a díszletei közt járna az ember.

Elolvastam, hogy mit írsz, és hogy miért fotóztad ezt meg. Összefoglalom: Oxford a fiatalok vén városa. Elfogadom, hogy ezt akartad ábrázolni, csak tudod mi a baj? Olyan tónusrendet alkalmazol, és olyan fényviszonyok között fotóztál, hogy nagyon nem jön ki semmi abból, hogy milyen figurák vannak ezen a képen. Én bemondásra elhiszem, hogy ezek fiatalok, de, hogy nem látom, az biztos. Egy valakit látok, hogy az valószínűleg fiatal, itt az előtérben, talán az a másik csaj, aki a hátizsákkal kínlódik a képhatárnál, talán az is fiatal, de, hogy a többiek idősek vagy fiatalok, és mit csinálnak, azt nem tudom. Látszik, hogy vannak emberek, de ebből ez így most nem jön le, mint üzenet. Ettől még nem lenne rossz ez a kép, csak nagyon el van rontva a tónusvilága. Annyira kopog az egész, hogy ettől nem fog ez működni. Azért adom vissza, mert lehet, hogy ezen utómunkában tudsz segíteni, lássuk, hogy ha igen, akkor milyen. (hegyi)

Résen

Kutyát látunk, ha jól tudom, ő egy husky. A tónusok sárgásak, ezen jó lenne módosítani, mindig érdemes ezeknél a helyzeteknél odafigyelni arra, hogy ne mozduljon el valamilyen irányba, mert az idegenné teszi az egészet. Szép kép egy kutyáról, annyit lehet javítani, hogy érdemes azt megvárni, hogy minden lába látszódjon, mert most takarásban van a láb. A környezettel van némi problémám, főként az, hogy az a betonoszlop zavar engem, az egész rendezetlen, kusza. Ha ez olyan helyen készül, ahol ez kevésbé hangsúlyos, akkor rendben van. Nem az a bajom, hogy száraz növények vannak a háttérben, hanem az, hogy ezek most túl hangsúlyosak. (hegyi)
értékelés:

Erdély

Kedves Eszter, örülök annak, hogy újból jelentkezel képpel, és nagyon szép az a világ, amit itt mutatsz. Picit nekem sok a HDR ezen a képen, és talán forgattam volna valamennyit rajta, hogy ennyire ne legyen az az érzete az embernek, hogy a horizont ferde, miközben valószínű, hogy kevésbé ferde, mint amennyire most mutatja magát. De maga a helyszín gyönyörű, kétségtelen, lehet barangolni a tekintettel ezen a képen. Kevésbé húznám ezt ennyire be tónusban, hogy minden ki legyen egyenlítve, ennél lehet egy kicsit kócosabb az egész, mert ez a hitelességen gyengít. A valóságot illusztrációvá teszi. Én most erre emiatt adok kettő csillagot. (hegyi)
értékelés:

Gyakorlás

Canon 450D, alap kitobi.

Pontosan nem értem, hogy ez miért Szorgalmiba került, de ez a te döntésed. Hangulatában van egy szociografikus megközelítése ennek az egésznek, ez tetszik, talán az égből kevesebb is elég lenne, a fák tetejénél már vágnék, és az aljából többet hoznék, és akkor ez egy izgalmas meló lenne. Jó a pillanat, amit megfogsz, jókor exponáltál. A tónusok is itt elfogadhatóak számomra, úgyhogy ez egy működőképes kép lenne, billentenék egy picit a kamerán. Tudom, hogy a dekomponálás nagy divat, de nem kötelező minden divatot követni. (hegyi)

A vándor

Ez a kép Az öreg baseball-os kapaszkodik a kerítésbe c. kép nekem, azt sem nagyon értem, hogy ha saját magad vagy rajta, akkor miért az Instruált modell leckébe került. Valamiért most elmozdultál ebbe a kemény, kopogós világba, elfogadom, hogy ilyen hangulatod van, nem is mondom, hogy ez rossz, de ez a kép nekem nem túl sokat mond. Nem sokat tudok meg rólad, a fejed fölött nagyon nagy teret hagytál ahhoz képest amennyit lehagytál az aljából, minden be van téve középre, én látok egy fickót, kezében egy bottal, a pólóján mindenféle reklámmal, és néz valahová. Ez ennyi, ebből nekem több nem jön ki. (hegyi)

Rövid séta

Rövid séta a végtelenbe
Itt van a jegy a zsebemben
Nem szomorítanak az álmok
Nem hiányzik a hiányod
Föld borítja már a testét
Arcomra fagyott a festék
Én is bármelyik pillanatban
Te is bármelyik pillanatban
ő is bármelyik pillanatban
Hallom, hallom, dam-da-dam-dam

Indulás előtt partra tettek
Értelmetlenek már a tettek
Rosszul fűtött téli álmok
Kormányozható vallomások
Rövid séta a végtelenbe
Csak a kezem a zsebembe
Én is bármelyik pillanatban
Te is bármelyik pillanatban
ő is bármelyik pillanatban
Hallod, hallom, dam-da-dam-dam
Rövid séta az életembe
Csak a kezem a zsebembe
Cérna hangulat, sapka város
Spárga rádió showt sugároz
Csak a kezem a zsebembe
Rövid séta a végtelenbe.
(Vető János, Trabant)

Gyakorlás

Canon 450d, alap kit obi, expótávirányító, biciklis lámpa fényforrás.

Ha az ember sokat nézi ezt a képedet, akkor nyilván meg tudja fejteni azt, hogy itt a távirányító van, meg a szemed előtt takarod a fényt, azért van ez a póz, de sikerült ezt az egészet úgy ábrázolnod, hogy olyan, mintha valami tai chi gyakorlat lenne, és abban varázsolnál valamit. A helyszín is jó ehhez, a háttér is, a pad is, jól is ábrázolod önmagad ebben a világban. Amennyit ebből a képi helyzetből láthatok rólad, az alapvetően stimmel ezzel, úgyhogy ez három csillag. (hegyi)
értékelés:

Stonehenge-i turistafotók

Stonehenge-ről bizonyára sok, nagyon szép képet látott már mindenki. A kövek eredete talány, teóriák léteznek csak, de a helyszínre látogatva valami ilyesmi élmény fogadja a turistákat. Az elzárás a kövek védelmében történik. Amit évszázadok vagy évezredek időjárása, a természetes erózió nem volt képes elvégezni, azt a turisták pár évtized alatt megoldották - áll valami hasonló az elzárás indoklásában.

Most minden egyes képet leelemezhetnék, igazából megint azt kellene eldönteni, hogy mire megy ki a fuvar. Ha arra megy ki, hogy azt fotózod, hogy a turisták fotózzák magukat, meg ezt a helyszínt, ez egy jó ötlet, akkor ebből lehetne egy sorozat is, hogy milyen idétlenül tudunk viselkedni ilyen helyzetekben, és milyen pózokat tudunk felvenni. Ez leginkább a második képen látszik, ahol a hölgyek ülnek egymás hátának dőlve, biztos remek kompozíciót hoznak létre, de akkor ezt tudatosan vállalni kell, hogy ezt fotózd meg. Túl sok duma nem kell hozzá, mert ő maga teszi magát a placcra azáltal, hogy saját magát belehelyezi ebbe a helyzetbe, pontosan tudja és látja azt, hogy olyan közösségi helyzetben van, ahol ő is a fotó alanya lehet, ő csinál hülyeséget, nem te belőle. Összefoglalva: ez a kép rendben van, az első kép számomra nem érdekes, és az, hogy ezt történetbe akarjuk foglalni, hogy nem szabad bemenni, de mégis bemennek, ez sem tud annyira lekötni. A harmadik kép megint kérdéses számomra, hogy itt mit akartál ábrázolni. Az utolsó kép izgalmas lenne, ha valóban többet kapnék abból, hogy ott kanyarog egy út, amin autók járnak, a fényképezőgépen kellett volna még az út felé fordítani. Mivel ez szorgalmi, erre nem kell csillagot adjak, de ha javaslatom lehet, akkor afelé az irány felé haladj el, aminél én is tudhatom, hogy mire megy ki a fuvar a képed kapcsán. (hegyi)

A vonaton hazafelé

Ez számomra az utóbbi idők egyik legizgalmasabb képe. Nagyon szeretem ezt a munkát, és nagyon örülök, hogy a Hónap képe is lett, mert nagyon erős hangulata van, bizonyos értelemben hoz egy szociografikus megközelítést is, de rendkívül érzelmesen mesél egy helyzetről, abszolút működik a sztori. Gondolkodom rajta, átérzem az üzenetét, tényleg nagyon sok fájdalom, megtörtség van a képen, és nagyon szépen van ábrázolva mindez. Nincsen belemászva a modellnek az aurájába, nincs kiterítve, és elemezve az ő élethelyzete, csak könnyedén ábrázolva van egy szituáció, és ez nagyon-nagyon nagy erénye ennek a képnek. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Ritkán utazom vonaton, buszon talán többet, viszont hasonló érzéseket váltott ki e fotó nálam is, mint a hozzászólóknál. Valójában mindegy hol utazol, ha megfigyeled a körülötted létező világot, embereket, akkor mindazt, amit itt látunk, amit üzen e kép - egyszerűen, érthetően, magasztosan - így lehet felénk, szemlélődők felé tolmácsolni. Köszönöm Laci, hogy nem csak nekem okoztál ezzel örömet, gratulálok és legyen részed a júniusi válogatásban! (Frantisek Balga)

Milyen előny származhat abból, ha lemásolsz egy remekművet? Sandro Miller és John Malkovich kiállításán jártunk a Műcsarnokban, ennek kapcsán esik szó Farkas Antal Jamáról, az utánzásról, a másolásól, az epigonokról.

Gyakorlat gyanánt

Ha az orrod se lenne meg, meg az álladnál az állkapocs csont íve, csak ez a kerek fejforma lenne, akkor ez abszolút rendben lenne. Így most ez picit elviszi a figyelmet, egyébként abszolút működik nekem ez a foltrendszer, megint azt mondom, hogy póló nélkül. Ezt neked annyiszor elmondtam már, hogy nem igazán értem, hogy miért nem lehet ezt elfogadni tőlem, hogy egy ilyen helyzetben, ahol egyébként a valós, az organikus formák, és az épített környezeti formák, az ember, a háttér, a fények, ez a fröccsenésszerű világ nagyon izgalmas lenne, és jön egy ilyen civil dolog, mint ez a póló, ahol nézem, hogy hogy gyűrődik az anyaga, abszolút nem illik ehhez a képhez. Ha nem veszel engem komolyan, akkor feleslegesen koptatom a számat. (hegyi)

Karos széken

Én örülök ennek a képnek, Fény-árnyék leckébe is el tudom fogadni, önképként is működik. Amit meg tudok jegyezni az az, hogy a tónusokkal most olyan a helyzet, mintha az nem lenne eldöntve egészen, hogy most azt akarod ábrázolni, ahogyan a háttérhez viszonyul ez a test, vagy magát a testet, és a háttér csak egy díszítés. Most az élesség a háttéren van, nem rajtad. Ez egy fontos kérdés, rajtad kellene legyen az élesség. A háttér valóban csak dísz, és ha ezt tudjuk, akkor egyrészt a hangsúlyossága lehet, hogy kevésbé lenne fontos, másrészt a tónusrendnél nem azt kell figyelni, hogy az legyen jól exponálva, hanem a test. Most a test nagyon bebukik. Ha sziluettet akarsz, akkor legyen az, és akkor azt kell végiggondolni, hogy mi az, ami mutat sziluettben. Akkor a két kéznek nem az állad alatt kéne lennie, hanem a combjaidon, és akkor egy "erős ember" szituációt lehet hozni, aki mutatja az izmait. Mindegy, bármelyik út érvényes lehet, de most valahogy a kettő közé kerültünk. Most itt abszolút megmutatkozik az, hogy azáltal, hogy ezt a mackónadrágot magadon hagytad, ez olyan, mintha a széknek lenne az alkatrésze, és ez zavaró momentum. Ott kellene lennie a combnak ahhoz, hogy tudjam, hogy az a test folytatása, és nem a széknek valamilyen furcsa része. Ezt a gondolatot még érdemes lenne tovább folytatnod, nem tudom mennyire ismételhető ez valamikor, ha igen, akkor én szívesen venném azt, ha ezt a helyzetet újból gondolnád. (hegyi)
értékelés:

Salisbury-i turistafotók

A salisbury-i katedrálisról és a városkáról készült pár turistafotóim ezek. A katedrális teljes egészében gótikus remekmű, és egységességében az egyik legrégebbi gótikus templom Európában (vagy a világon?). Külön nevezetessége, hogy itt őrzik a Magna Carta, a világ első rendi szabadságlevelének egyik másolatát (amit nem volt szabad lefotózn).
Ottjártunkkor üzenetekkel teleírt, több ezer papírgalambból készített utazó installáció volt látható a katedrálisban, amely a béke és szabadság, mint alapvető emberi jogok szellemében fogalmazódott, és a városban márciusban történt orosz kémgyilkosság apropóján került kiállításra éppen itt. A katedrálisról még annyit, hogy Ken Follettet is megihlette világhírű történelmi kalandregénye írásában (magyarul A katedrális címen jelent meg x éve.)
A katedrális körül a jellegzetes, dél-angliai kisváros nagyon békés, kiegyensúlyozott benyomást keltett.

Nyolc képből álló fotóetüdöt kapunk, és bevallom őszintén, engem csak a legutolsó kép ragad meg, mert nagyon izgalmas, ahogy ezek a madarak. Nyilván valamilyen ötlet kellett, hogy az épület a madarak miatt meg legyen védve. Ha már egy ilyet fel kell szerelni, akkor odatették ezeket az origami-szerűen meghajtogatott madár figurákat. Nagyon izgalmas, ami ezzel a térrel létrejött, és ezt egészen jól ábrázolod. Ha csak ezt az egy képet nézem, akkor ez már három csillag. Ami a fotóetűd részét illeti, különválasztanám azt, hogy mi az, ami ebben az épületben, vagy az ő környezetében készült, és mi az, ami a városkát vagy a helyszínt akarja ábrázolni. Most ezek a képek nekem kiesnek, kizökkentenek, és nem is annyira érdekesek, ezek tényleg turistafotók. Ha csak az épülettel foglalkoztál volna, akkor abból viszont létre lehetett volna valamit hozni. Azt gondolom, hogy az különbözteti meg a turista megközelítést a valódi fotós megközelítéstől, hogy egy-egy történettel az ember mennyit foglalkozik. Lehet egy utcafotós megközelítést csinálni, hogy elmegyek egy városba, és az ott található életet akarom megörökíteni, akkor erre kell menjen ki a fuvar, és akkor lehetőleg mindenféle helyzetből ki kell hozni a maximumot, megkeresni a csúcspontokat, és azokat lefotózni. A katedrálistól a kéregető koldusig mindent. Azt is lehet, hogy kiválasztok magamnak egy épületet, és azt fogadom be először magamba, és utána ebből átszűrve magamon, mutatom be azt a részletet, ami abból számomra izgalmas, és amit meg akarok a közönséggel osztani. Most a kettő között vagyunk, bent is voltunk az épületben, ebből is akarunk mutatni, nem biztos, hogy a legjobb nézőpontokat találtuk meg, nem is biztos, hogy mind nagyon izgalmas, de teljesítettünk egy feladatot, mert közben kipótoltuk az üres részt, ami meg kimarad ebből a sorból: a városfotók. A kettőből ez most nem jön össze. Az utolsó kép kap három csillagot, a többi egészében, ha mint fotóetüd nézem, akkor azt mondanám, hogy gondold ezt újra át, biztos csináltál ott rengeteg másik felvételt is, kérlek, hogy állíts össze egy anyagot csak a katedrálisról, aztán egy anyagot csak a városkáról, lássuk, hogy miből hogyan tudunk gazdálkodni, mi lesz az izgalmasabb, de ez így vegyítve nekem nem működik. (hegyi)
értékelés:

Megilletődve

Itthon készítettem a nappaliban. Egy Nikon D7200-as gépet használtam egy Fix 50 mm-es objektívvel. Kezdetleges háttér, egy softbox és egy led lámpa segítette ezt a képet. Megvilágítottam a hátteret, hogy a sötét háttérből kitűnjek, az arcomhoz derítőt használtam. Ezzel a képpel szeretnék bemutatkozni, köszönöm a befogadást és igyekszem aktív tagja lenni a közösségnek!

Kedves Zsolt, elnézést kell kérjek tőled, mert nagyon sok idő telt el azóta, hogy feltöltötted ezt a képet, és nem reagáltam rá, nincsen más mentségem, mint az, hogy elég sok mindennel el voltam foglalva, és sajnos az oldalra kevesebb idő jutott, mint amennyit kellett volna rá fordítsak. Remélem még itt vagy, remélem hallod, hogy fontos vagy, és jó lenne, ha a többi képedet is beküldenéd, bocsásd meg azt, hogy ennyire nem voltam figyelmes abban, hogy az elemzésekkel ennyire elmaradtam. De ami késik, az nem múlik, legalábbis nem örökké, most itt vagyok. Nagyon szerethető ez a portré, nagyon kedves helyzet, mert őszinte, tiszta, mert a látom a szemedet, a tekintetedet, mert hozod a formád. Én tudom azt, hogy nem egy könnyű helyzet az embernek odaállni egy kamera elé, és saját magát ábrázolni, szembenézni saját magával. Egyetlen egy megjegyzésem lenne: talán ott vágnék, ahol a pólón lévő minták bejönnek a képbe, vagy legalábbis a hozzánk közelebb lévő mintánál biztos, hogy engem ne zavarjon meg, hogy ott van egy forma, ami nincs befejezni. Nem tudom az mi, és elkezdek ezzel foglalkozni, elviszi a figyelmemet az arcról. Három csillag megvan, és ha itt vagy még, akkor kérem a többi munkádat is, gyere, dolgozzunk. (hegyi)
értékelés: