Hagyományos ibrányi fejfát faragok, meg egy régi elsősegélydoboz.

Nagyon szeretjük ezt a képet, nem beállított a munkásruha, a könyezet, a folthatások, valójában érezhető élethelyzetet látunk, ami ha csak a cipőt megnézzük, valós, annak az embernek a közege, aki küldi magáról ezt a portrét. Nekünk ez mozgás kategóriában is működne, és köszöntünk a suliban, hajrá, tovább. (szőke)
értékelés:

Ugrik-ugrik-ugrik-ugrik
Csap-csap-csap-csap

Ebből nem tudjuk meg, hogy egy horrorfilmnek vagy egy scifiben szereplő lény mozgását látjuk-e, de mint kép, mint ritmus szépen működik a kép, és ami Gáborban benne van, a lírai finomság, azt teljesíti a kép. És teljesíti a mozgás feladatkörét is, ahogy a kis jelek, piktogramként haladnak a havas tájban. Azért két disznó, mert valami jelzés értékű realitást nem ártott volna megjeleníteni még. (szőke)
értékelés:

A cica jó, és a barátkozás is, de a vágás nem igazán biztos, hogy indokolt. A vaku borzalmas viszont, vegyük úgy, hogy tilos vakuzni így. (szőke)
értékelés:

A második lecke az nagyon fel volt adva, ugyanis elromlott a fényképezőgépem és mindenféleképpen szeretem volna anyagot küldeni ezért a „Ha nincs ló, jó a szamár is” elv alapján a telefonommal készítettem a képet. Nem tetszett, mert nem volt előnyös a kép, de hát ilyen fejről nehéz is. A legnagyobb bajom az volt vele hogy az előző nap folyamán a kollégám, aki szintén váltókezelő, hozott kóstolót az úgynevezett „vazsvári vörös”-ből amiből azután, egy erdélyi barátom szavaival élve megittunk egy „vederrel”. Ami aztán az orromon és a járomcsontot takaró bőrfelületen csapódott ki. Ezért aztán egy kicsit meg kellett dolgozni a képet, hogy ezt az apró testi hibát eltüntessem.

Itt úgy látszik, hogy Domján Péter elindított egy olyan retro hangulatot, amelyben a szárnyas fejvadászo, a vesztern kalap és a máv, mintegy karcos filmen, ahol a kerítés is a MÁV vasútállomást idézi, és hozza a romantikát, annak ellenére, hogy az optika becsillog, igazi cseh hangulata van ennek a munkának. Egy disznót elveszünk. Azért, mert bízz annyira magadban, hogy nem teszel rá mű csillogásokat, a fülhöz és egyéb helyre, megáll ez anélkül is, működik. (szőke)
értékelés:

Nagyon szeretjük a képet, a ferde árnyékok amik balról jobbra haladnak, nagyon jó, hogy nem a kép aljára vagy egy nyugodtabb kompozícióba kerültek, az is tetszik, hogy belevág a forgóajtóba, így az előtér márvány formái is látszanak. Mivel ez az árnyék balról jön a fény miatt, nagyon izgalmas, hogy az emberi alak már kilép a képből, tehát egy olyan mozgással halad, hogy ugyanennek az árnyékoknak a folytatásaként már csak egy pillanatra van a képben, miközben álló képet látunk, ez a furcsa dekomponált mozgás utolsó pillanatának elcsípése hoz létre az álló kép ellenére egy jó mozgás stúdiumot. (szőke)
értékelés:

Kimentem a rétre talpleckét fényképezni, de ez a kép inkább tavaszra sikeredett.

Mácsai Feri megszokott, de mivel a lelke is egyre jobban nyílik, színes felhőit láthatjuk, tehát a Mácsai oeuvre erősödik, és ennek a képnek a főhőse maga a láb, Feri lába, az elmúlt időszakok történelmét hordozza ez a láb, ami nagy őszinteséggel tárul elénk és a barokk felhők mellett megjelenik egy új szereplő ebben az akciófilm sorozatban, és ez Feri lába, és ezt mi nagyon fontosnak tartjuk, egy nagyon őszinte képnek és jó, hogy a Feriben lévő pantomimes mozgásszínész megjelenik és a lábtánc egy kompozícióját láthatjuk. Bár az aláírás tavaszról szól, és ez nagyon jelentőségteljesen ott is van, de ezt mi átminősítjük talp leckére és így három disznó. (szőke)
   A Hegyi is beleszól, mégpedig azért, mert odáig rendben van, hogy a photoshopot vagy más módosító szoftvert használtok labor helyett, de két eset lehetséges. Vagy úgy használjátok, ahogy a laborban tennétek és akkor nem csináltok vele olyat, ami a laborban klivitelezhetetlen (lásd: maszkolás, amikor egyes területeket, képrészeket erősíteni vagy gyengíteni akarunk, ezért a kép és a papír közé tesszük a kezünket és azzal árnyékolva több-kevesebb fényt engedünk rá), vagy azt mondjátok, hogy nincs ilyen határ, és mindent lehet, de akkor pedig elvárom, hogy ne bukjon le a képmanipulálás, ha egyébként a kép témája nem teszi indokoltá ezt a lebuktatást. Itt a felhők sötétítése érthető, de az ujjak körüli udvar jelzi, hogy nem tökéletes ez a megoldás még. Ezért most nem vonunk le disznót, de most szólunk, nem csak Ferinek, hogy akármilyen tökéletes ötlet vagy kép érkezik, ha a képmódosítás rossz, pontatlan vagy nem adekvát, akkor az disznóba fog kerülni. (Hegyi)
értékelés:

Nagyon jó érzéseim vannak ezzel a képpel, nagyon jó ez a sötét háttér, az ablak fénye a víztükröződéssel, nagyon érdekes, hogy a tulipán szirmaiban ugyanazok a színfoltok vannak, ami az almákban, ugyanakkor azok a felületek, amik az újság fehér felületén és az asztalterítőn a ritmusokat adják és ezeknek a határoknak a találkozásai, tehát ahogy a két hasonló tónusú szürkésfehér felület találkozik, ezek esetlegesnek tűnnek, márminthogy a varrottas felület hullámritmusai és a Szolnok megyei néplap kapcsolódásai picit véletlenszerűek. Valahogy azt érzem, hogy szeretettel és jó ízléssel van megkeresve egy csendélet, de mint üzenet, azon túl, hogy van egy örömteli aspektusa, mi a mondanivalója, elmúlás, a nagymama, régmúlt, mert ez a tárgyakból színekből érződik, nincs a történetisége, dramaturgiai egysége logikailag összefűzve, ebben a formavilág rendezettsége segítene. Például, hogy a horgolt felületek motívumai idézik-e az előző korokat, vagy sem. És ki kellene vasalni a terítőt, mert a hajtás zavaró. Ugyanezekkel a tárgyakkal meg lehetne ezt ismételni úgy, hogy az újság és a terítő kapcsolatba kerüljön és általuk az almák és a váza is. (szőke)
értékelés: