Panel mumus áldozatát lesi, trafóháznak álcázza magát és mindig pisaszaga van.

Egyrészt azért kap a Berecz három disznót erre a képre, mert ha a korai bereczeket megnézzük, akkor egész szép fejlődésen megy át Pista. Még a végén megérjük, hogy Berecz Pista avantgarde képzőművész lesz, tehát sok minden furcsaság történhet itt az Estiskolán. Igenis festői ez a kép, nagyon szeretem. Másrészt az öniróniáját szeretem Berecznek, úgyhogy a három disznó megvan a képre a Panelmumusra - és egy disznót kap a Panelmumus irodalmi adaptációjához, tehát amely így szól: Panelmumus áldozatát lesi, trafóháznak álcázza magát és mindig pi-sa-sza-ga-van -, erre a nagyon szép veretes költői szövegre és kap egy malacot, tehát összesen négy disznó. (szőke)
értékelés:

Szemétkörforgás

Gábor hosszú képsorából - kilenc darabos képsort küldött a riport kategóriába -, véleményem szerint az első lépés tehát a kezdés nagyon erős kép. Ugye itt egy forgalmi táblát, egy üres széket és egy utcát látunk. Önmagában is megállná a helyét ez a kép, és aztán egy hosszú képsorozatot kapunk, melyeken váltakozón, hol különböző használati tárgyakat az utcán kirakva, hol esetlegesen valamilyen gesztussal emberi alakokat láthatunk. Én azokat tartom erősebbeknek ebben a merítésben, ahol valamilyen gesztussal emberek is láthatók a képen. Amúgy is Gábornak az emberekkel kapcsolatos megfigyelései az erőssége. Így például az utolsó kép, ahol egy hajléktalan alszik egy ágyon, akkor a hárommal az utolsó előtti kép, ahol talán egy hölgy hajlik a szétszórt szemetek közé és keres valamit. Aztán az a kép, ahol szintén egy középkorú úr gondolkodón figyeli a szétszórt tárgyakat egy fehér pólóban. Ezek azok az erős szoció jelenetek, amelyek szerintem az első kép elindítása után egy olyan történetet alakítanak ki, ahol az ember és a tárgyak viszonya jól mesélhető. Véleményem szerint jól indult Gábor a riport kategóriában, de kicsit bőbeszédűre sikerült ez a sorozat. Én szűkíteném ezt a merítést és akkor pontosabb lenne szerintem az üzenete. Jó a záró kép és jó a kezdő kép, én kivennék ebből a sorozatból, de a két disznó az megvan erre a képsorra. Azt lehet érzékelni mostanában, hogy az alkotók megízlelik egy-egy házi feladatnak a ritmikáját, földobnak egy kézjegyet, de szerintem érdemes utána - mert időnk van rá -, tovább foglalkozni ezzel, nem kell rohanni. Most Gábor, ugyanígy azt érzem, hogy megérezted, hogy mi ennek a lényege és lehet még ezzel nyugodtan foglalkozni. (szőke)
értékelés:

Soha többet nem iszom Guinnesst az utcán Launcestonban.

Ablak a világra... világomra... a kintire és a bentire egyaránt. Panel - fotel, ősz - Csősz. Arccal... és mégis arc nélkül.

Ne haragudj Gergely, hogy nem fogok sokat foglalkozni ezzel a képpel, de azért nem, mert azt gondolom, hogy az önportréra egy nagyon összefogott, nagyon jól átgondolt, véleményem szerint érthető, jó ritmusú, absztrakt és egyben realista történetet is küldtél. Ez a kép jó, három disznó. További jó munkát kívánok. Nincs mit mondani a képről azért mert minden tekintetében működik. Várom a további alkotásokat. (szőke)
értékelés:

Camilla én ezt a képet nem értem, kérném szépen, hogy ismételjél, nem tudok rá pontot adni, várom a család kategóriára, ezt áttettem szorgalmiba. (szőke)

Sagya 14 éve a barátom.

Itt ugye Camilla használja megint ezeket az erős szín kontrasztokat, talán itt is valahogy szolarizál vagy nem tudom mi az eljárás, az ahogy így kiégnek ezek a felületek és ettől az elmesélés drámai ereje fokozódik és ráadásul maga a forma amelyhez ezt a drámaiságot használja, ez is egy térbeli szobor forma. Alsó gépállás van, amelytől a monumentalitása ennek a figurának erősödik. Ez egyértelműen valamilyen természetközeli népnek, akár latin népnek a mágikus szobrocskája, pont ez az alsó gépállás erősíti a hatalmat, a mágikus szobrocska hatalmát és mindezek a sötétek és ezek a narancsok és sárgák, ezek pedig ezt az esztatikus, fura félelemkeltő manifesztumát ennek a kis szobornak. Nyilván így ebben a megfogalmazásában ez egy mágikus szobrocska. Talán mivel mi egy magyar web oldal vagyunk így nem tudjuk, hogy eredetileg talán fonetikusan leírt név - ugye magyarban én csak a Badár keresztnevét ismerem, őt Szentesen Sanyának hívták vagy Sadinak -, most úgy tűnik így magyar gondolkodásban, hogy egy picit mintha becézett lenne ennek a szobornak is a neve. De azért a magyar nyelvben ezek a „gy” betűk az „a” és az „s” mégiscsak ugyanúgy hoz valamilyen fajta tiszteletet vagy félelmet, vagy rémísztő kis ízt is magához a szorhoz, tehát a címválasztást is jónak tartom. Attól hogy ennyire kontrasztosra világotta-fényelte a képet, attól még jobban az ellentétpárok, az árny felületek, a rojtok a kép jobboldali részén, de a szobornak baloldali felületén a mögötte levő fényforrásból különválnak, tehát egyszerre álomszerű, egyszerre éjszakai és egyszerre ilyen félelemkeltő vudu bábuvá alakítják ezt az amúgy lehet hogy egy parányi szobában látható természetközeli népeknél használt kézzel készített kis emberi figuráját. Igen, az egy érdekes, dolog hogy Camillának ilyen barátai vannak, de ez teljesen privát, de sok mindent felvet. Úgy hogy innentől nagyon gondolkodom, hogy merjek-e Camillának bármilyen negatív elemzést továbbítani, mert attól félek, hogy a következő egy citromdisznós képnél rám küldi Sagyát, és mivel Dörögdön is vannak ilyen hasonló faragott szobrok, és ha véletlen Sagya egyszer odajön és jól érzi magát, az életben nem tudom elküldeni, úgyhogy nagyon meggondolom hogy a négyes leckére a barátom kategóriájára beérkezett Sagya kép kapcsán a későbbiekben Camillának mit mondhatok ezért természetesen ez a kép három disznó. Én merem vállalni! – szól közbe Hegyi – Camilla küldd ide akkor Sagyát, ha valami baj van. Nekem ez csak két disznó, megmondom röviden miért. Nekem valamilyen szinten… azért többet szeretnék tudni a kép által és nem a szöveg által, hogy mit jelent neked ez. Nekem ez nem jön le. Többet szeretnék tudni arról hogy Neked ez miért fontos. (szőke-hegyi)
értékelés:

Évek óta oroszlánokat fotózok, Ő itt "Kalapos", azon igyekszem, hogy legyenek végre megfelelő körülmények a házi macsekunknak, akkor hazavisszük.

Abban a tekintetben mindenféleképpen egy nem megszokott üzenetet látunk, hogy nem a kiscica, kiskutya van a képen, mondjuk cica ez is, de nem kiscica, hanem egy oroszlán, egyszóval nagymacska. Azt viszont láthatjuk a képen, hogy ez egy rezervátumban vagy állatkertben van. Annak örülök, hogy az alkotó megvárta, amíg a kicsit sértetten a hátsó felét mutató oroszlán idefordította a fejét, és így visszamordul tulajdonképpen, hogy mi a francot akartok már, hagyjatok engem békén. Annak kevésbé örülök, hogy annak az állatnak van egy farka, ami most kilóg a képből, amit nem látunk, úgyhogy azt jó lett volna úgy komponálni, hogy ez is benne legyen. Lehet egy állat részlete is tökéletes megfejtés a házi kedvenc kategóriára, de akkor az egy portré, vagy olyan helyzet, aminél ez indokot. Akkor nem, amikor csak véletlenül levágódik egy alkatrész, mert ez is fontos része ennek az állatnak. Az, hogy ő most mennyire tekinthető házikedvencnek és a Camilla történetének részének, ebből a leiratban valamit kapunk, hát ha ebből jól sejtem, ő szeretne otthonra egy jó nagy cicát, ez számomra kérdés, hogy valóban egy oroszlánt akarhat-e tartani otthon, mondjuk ilyen vágyaim nekem is voltak, csak én pl. pumát vagy leopárdot akartam szerettem volna, tehát ilyen nagy foltosokat, aztán mondták, hogy amíg kicsik, addig aranyosak, de ha megnőnek, akkor engem is meg fognak vacsorázni úgyhogy ez nem biztos, hogy most itt lennék, ha ez valóra válik. Hegyinek van négy macskája, egyik sem ilyen nagy, bár a Cilike viszonylag igen. Tehát ez rendben van, kicsit kevés a személyesség, ha a Camilla évek óta fotózza az oroszlánokat, hát akkor kommunikáljon a fotóssal és rajta keresztül velünk egy picit az a cica, és legyen meg a farka. (szőke-hegyi)
értékelés: