Szakkör | Page 808 | Látszótér

Ilyen az, amikor a film készítője nem tudja, melyik nap van. Legyen ez mondjuk vasárnapi. Volt finom sütipiskóta is, Tamás élvezettel eszik, persze irigy, hiába kértünk belőle. Így a csapat inkább elkezdett dolgozni.

Bánat

Nagyon szeretjük a képet, én is és a pedellus is, nagyon közel van hozzánk, hogy ezzel a világos arcfelülettel és a sötét hátterekkel jól dolgozik az alkotó. Sokadszor mondom el, hogy szerintem fontosak a képek címei, de az is fontos, hogy a nézőt segítsük abban, hogy a cím valahova egy összetettebb, még jobban érthető közelségbe vigyen be minket nézőket. Nem tudom, hogy mennyire érthető. Keresem, kapaszkodom, hogy mi köze a bánathoz ennek, itt, ahol a száj gesztusai, a mimika nem jelenik meg, fogalmam nincs, hogy mitől bánat, a fotós a bánatos, vagy mi történik. Az a helyzet, mint a többi verbálfotó esetén is, hogy itt az történik az alkotási folyamatban, hogy a fotós készít egy portrét a modellről, majd a portrét megnézi otthon és hoz neki egy érzést, hogy egy bánatos hangulatot vél felfedezni és ezért ezt adja neki címnek és innentől neki a kép a bánatról szól és nem pedig az történik, hogy ő a bánatról szeretne csinálni egy képet és eleve, amikor a kép elkészül, már bánatként készül el, mert akkor az az érzés rajta lenne a képen. Így a fotós asszociációja van a képhez fűzve és nem a kép hordozza magában a bánatot és a néző nem biztos, hogy a bánatra fog asszociálni, mert a cím utólag lett machinálva rá. Tudnod kell, hogy mire megy ki a fuvar még a kattintás előtt, sűrítsd össze ezt a gondolatot és ahhoz a stílus és a forma már hozzá rendeződik, rendelődik, szinte magától. Ez egy disznó, és nem azért, mert rossz a kép, hanem mert mellémegy a feladat megoldásának. (szőke)
értékelés:

Itt a tavasz és Gyufa a Balaton észak-nyugati partjáról jelentkezik. A Szépkilátó nevű helyről látható a Szigligeti- és a Keszthelyi-öböl március elején.

Erre a mozgófilmre a svenk világa, a svenk rendszere a jellemző, tulajdonképpen egy panorámát készít, bemutat, üzenetet közvetít és ami az előnye a filmnek, hogy mindemellett egy narrációt is használ, elmesél valamit, ez nem egy egyszerű műfaj, a meghittsége, személyessége miatt, a hang, mintegy rádiójáték, megemeli, felerősíti a film líráját és attól is fokozottabb és jó dolog szakmailag, hogy a helyszínen és nem utólagosan narrálta a filmet. A tavasz házi feladatra érkezett mindez, én azt mondom, hogy határmezsgén járunk, a Sztivüny-üzenetekhez is kapcsolódik, és egy dokumentáció is, tehát azt mondanánk, hogy Gyufa nem elsősorban a tavaszt teljesítette, hanem a Sztivüny házi feladatot, amit még nem adtunk fel, de talán jön az is. Arra ez három disznó. De a tavasszal még mint feladattal dolgozzon, hisz az nem véletlenül kapcsolódik számosságában a talphoz vagy a köldökhöz, szóval itt hívnánk fel a figyelmet, hogy kismadár, kisvirág, kisfa, kisbokor nem elfogadható tavasz leckének, ennél mélyebb történetet várunk. (szőke) értékelés:

Téli kép

Ha nem lenne ennyire szűk, lehetne csendélet, de most fulladásos szélütést kapunk, annyira szűkre van vágva a kompozíció, hogy elveszik a térbeliség, holott az alkotó mutatna ebből valamit a mélységélességgel, de mégis, a redukció túl erős. Be van a tárgy szorítva a képkeretbe. Azt kérnénk a Feritől, mivel szép, amit talált, hogy ha esetleg a digitális képben van lehetőség a bővebb változatra, akkor megköszönnénk. Ha nincs, akkor ezt kell elemeznünk, ami egy disznó így. Jó irány, amiben keresgél, a külsők és a megtalált ready made tárgyakban, tehát ez egy talált helyzet, azért egy disznó, mert dolgozni kellene ezzel még. (szőke)
értékelés:

Alulról

Talán ebből a fajta kutatásból láthattunk az Estiskolán, itt az Eiffel torony látható, de mégis azt mondanám, hogy anélkül, hogy tudnánk, hogy mi ez az építmény, mintha egy ékszert látnánk, másrészt meg a szimmetrikus szerkezet ebből a beállításból a mandala formára, egy geometrikus formára utal és igazából az éjszaka sötétjében lévő környezet bekeretezi ezt a fényárban lévő alulnézeti monstrumot. A kép alaptónusa bordós-barnás és arany okker hangulat jellemző, és mint egy csipketerítő, körbe van szegve egy kis gyöngysorként felfogható vonallal. Annyi megjegyzésünk lenne a köldök rovatra, hogy egy picit határon van a túl szimmetrikus és a balra húzódó ritmus között. Nincs eldöntve, hogy mennyire tud súlypontozni balra, a középpontossága a képnek meg valamiért olyan, mintha három adag süteményt etettek volna meg velem. Az első adag jó, de amikor harmadszor kell ugyanazt a habos krémest megennem, megüli a gyomrom. Nem tudom eldönteni, hogy miért van ez. Köldökként elfogadható ez a lecke, de azt kérjük, hogy mivel ez az irány elindult és ez jó, az alkotó foglalkozzon ezzel a leckével továbbra is, mert fontos lenne, hogy még többet láthassunk ebből. (szőke)
értékelés:

Füstölő
Vaníliaillatú volt. :-)

Ebben a kategóriában mindamellett, amit a pedellus mond, (hogy az elhelyezésnél a tárgyak súlypontozásán lehetne finomítani) az is izgalmas, hogy bátran egy keleti, japán szemléletű megközelítésbe fog. Például azzal, hogy a tálba, amibe elhelyezi a tárgyakat, nem látjuk a teret, amiben ez elhelyezkedik és ezt úgy értelmezzük, hogy ez nem meggondolatlanság, hanem ez kiemeli, körbevágja, a levegőbe helyezi ezt a történetet és ez felerősíti a ritmikai játékát a képnek. Egyértelmű, hogy a sötét háttér segít a gyökerekkel indákkal elhelyezett ritmusnak, felnagyítja az ornamentikális kis törések jelenlétét, ez egy nem hibátlan de jó irány, azt is javasonlánk, hogy Nóra nyugodtan próbálkozzon ebben a kategóriában anyagokkal. (szőke)
értékelés:

Ez is egy kagyló
Haza szeretnék menni.

Ez egy enteriőr, egy szállodabelső, viszont nincs még ilyen házi feladatunk, úgyhogy mégiscsak azt mondom, hogy beszéljünk erről, mert egyre többször fölmerül, hogy nem vagyunk tisztában a csendélet fogalmával. Ez egy fürdőszoba belső, funkcionális, és az, hogy ezt leírhatjuk, ez jelzi, hogy nem csendélet, mert nyakon tudjuk ragadni a valóságot benne, de nincs benne az, amitől csendélet lehetne. Mitől lehetne ebből csendélet? Kiválasztva egy részt, hozzátéve a csapba mondjuk egy csokor rózsát, és a rózsa és a kiválasztott rész már ha kompozícióban helyére kerül, alkothat együtt egy olyan tárgyegyüttest, ami csendéletté formálódik. Itt ez a formáló erő nincs jelen, csak egy szobabelső, egy tényközlés. Ezt tehát nem tudjuk elfogadni csendéletnek, szorgalminak el lehet fogadni, mert egy hangulatot jól tükröz. A címválasztás félreviszi a nézőt, inkább a leírásba lehet kapaszkodni, ha innen közelítünk, és a kép a leírás hangulatát jól tükrözi. A képcímet nincs az, aki értelmezze, és ha egy képet elkészítünk, azért adunk neki címet, hogy vezessük a nézőt és ha ez csak beavatottaknak működik, akkor értelmetlen. (szőke)
értékelés:

Késésben

A cím részben értjük, hogy egy metrómegállónál a várakozó személyre vonatkozik, látjuk a megszokott nagyvárosi fílinget, az urbanizációs színkáoszt, amelybe még ez a bohócszerű pulóver is rásegít a folyamatos pulzálásra. A kép egészére egy barnás tónus jellemző, kivéve a szatyorral ott álló szereplőt, mégis ha egészben tekintem a képet, az a sejtésem, hogy sem kompozícióban, sem színvilágában nem akar valahogy összeállni a történet, leszámítva azt, hogy a neonfoltok balra húzzák a képet és az emberi figura jobbra figyel, jobbra nyit. Zavarosnak érezzük a képet, az az érzésünk, hogy ez a gép elkattintódott, nincs sűrítve a vizuális tartalma, erre szorgalmiként nem tudunk disznót adni. (szőke)

A barátom basszusgitáros. Jó tíz évvel ezelőtt együtt kezdtünk zenélni, aztán én másfelé fordultam. A felvétel a Zámbó Tamás Group - Thursday Song száma a Boglári Jazz Klubban készült 2008. februárjában.

Itt egy dokumentumfilm -részletet látunk attól függetlenül, hogy a hölgy kis horgolt vállkötőjével jelen van és azt hiszem, hogy nem kell sokat szabadkoznom, hogy én is nagyon szeretem a zenét, a Tilos rádióban többször hallottunk ilyen zenéket, és ez megérint, nekem ugyanakkor mégiscsak az a feladatom, hogy ha egy leckére érkezik egy alkotás, akkor a mozgófilm szabályai szerint kell elemeznem a látottakat. Az én véleményem az, hogy ha már elkészítünk egy leckére egy anyagot, akkor annak kell lennie elejének, végének és olyan követhető ívet kell felépíteni azzal az üzenettel, amit elküldünk, amivel az a célunk, hogy a néző minél közelebb kerüljön az alkotásunkhoz. Ha ez három perces film, akkor is érvényes ez rá. Ez a film nem indokolja formájában azt, hogy egy dadaista neoavantgárd üzenetet képzeljek el. Ez az üzenet egy lenyomat, egy dokumentumfelvétel, de nincs eleje, nincs vége. Várom a következő munkáit Gyulának, szorgalmiként tudunk egy disznót adni, függetlenül attól, hogy az énekesnő szépen énekel. De a két rész, a koncert és az utána következő riport nem szervül jól egymáshoz, ritmusában kettészakad, tehát nem áll össze a film. Rendezetlen az egész, szerkeszd újra. Nagyon örülök neki, nem arról van szó, hogy nem, nekem Szőke Andrásnak egy tök jó fíling, de nem áll össze az egész egy filmmé az osztályfőnök szerint, tessék megszerkeszteni, lezárni. Szőke Andrásnak nagyon tetszik, de Szőke András egy rendezetlen figura. Nem a Szőke mondja ezt, hanem a többiek érdekében mondjuk, hogy újra kell vágni, mert így most szét van esve. (szőke) értékelés:

A Piros szék

Maga a kép önmagában a piros szín választása miatt egy hetvenes évekbeli rakott terméskő fal előtt elhelyezett székkel hozza a maga pop-artos hangulatát. Az egész képet a síkra redukáltság hatja át, ebből kilóg a szék négy lába, ami utal valamennyire a térre, perspektívára, de ha megnézzük a szék kamerával szembeállított pozícióját, a vörösben sincsenek részletek, egy sík foltként jelenik meg, ez ugyanígy érvényes a falra és a szeméttel teli talajra is. Innentől fogva ezt igazából inkább ritmikai játéknak tekinthetjük, Czóbel szerette ezeket a színeket, tehát egy festészeti játékot is látunk. Érdekes módon vonzódtok ehhez a vörös-szürke jelenléthez, ez se egy nyugodt kép, jelen van ez a vörös és a szürke is, a csendélet filozófiája azonban nem azonos a képen megjelenő rendszerrel. Ha gondoljátok, a csendéletről elkezdhetünk a fórum rovatban egy beszélgetést és körbejárhatjuk, mert valamifajta filozófiai vagy szemléletbeli félreértés lehet, mert nagyon küzdötök ezzel a látszólag egyszerűnek tűnő házi feladattal. Az én véleményem szerint ez a kép nem felel meg a csendélet kategóriának, szorgalmiként egy disznót tudunk adni. (szőke)
értékelés:

A film, amelyben szinte tradicionálisan Dénest mint alapfilmest kell említenünk, nagyon feltette magának a lécet elég magasra, szóval a film egy fikciós történetre épülő, mozgásokkal, szimbólumokkal dolgozó üzenet. Az alaptörténet a férfi és női párkapcsolat, mindez egy szürreális, abszurd, fetisisztikus világba, makro világba helyezve. A fétis fogalmáról, feladatköréről, rendszeréről az Estiklopédiában tudtok olvasni, a filmre visszatérve minimálisan is két ilyen nagyon erős kódot látunk. Az egyik a ruhátlan Barbie, amely egy fél világot lefed, egy gyermekjáték figura jelenlétét, egy női princípium jellemzéseként, a férfi oldalt pedig egy debil figurára hasonlító elektromos robot figura mutatja. Az egész kapcsolódása egy emberi helyzet, amit nem kell részletesen elmesélnem, mert talán a némafilmben mindenki tudja értelmezni, ezek jók ezek a vágások, jól lehet értelmezni, mi történik a férfi és a nő között, gyermekszületés is, a film tehát használja az abszurd szürreális világot. Tehát ilyen értelemben az egész film szerkezetét tekintve jó, érthető, van benne humor és szarkazmus, de mégiscsak megjegyezném, hogy tehát a figurák és a figurák közötti helyzetek emelődnek el egy valóság feletti manipulált térbe, de ebbe a térbe sem a cím, ami Leonardora utal, másrészt a félreérthetetlen utalás sem (hiszen a filmben többször megjelenik Leonadro alkotása, egy képzőművészeti album előlapjaként), adekvát, nem értelmezhető, sokkal jobban kódolt annál, sem mint hogy egy átlag néző ezt érthesse, másrészt mivel síkra redukált képről beszélünk, hisz egy könyvlapon jelenik meg Leonardo egyik festményének részlete, ez feltételezi, hogy ismerjem ezt az alkotást, ezt kéne kapcsolnom verbálisan az üzenethez, de mégis azt kell mondjam, hogy egy más stílust érzek a könyv kapcsán, mint amit ezek az animált tárgyak mutatnak, sokkolnak. Ott érzem az alapvető törést, hogy nem indokolt a címválasztás és nem indokolt Leonardo alkotásainak behívása ebbe a rendszerbe, még egyszerűbben mondva, le lehet onnan a könyvespolcról Boticellit is venni és akkor barátom Boticelli és a kagylóban álló nő ugyanúgy rácsodálkozik erre a történetre, ami itt zajlik? Nem értem igazából, hogy nézőként ennek az egésznek mi az összefűzése és stílusban is törést érzek itt. Még egyszerűbben fogalmazva: ha a szürrealizmussal foglalkozol és ebben konkrét, lehívható formákat is használsz, nagyon, szinte kémiai pontossággal mérlegre kell helyezni azokat a behívott szimbolikákat, amikkel dolgozni fogsz. (szőke) értékelés:

Talány
Mi lehet az ablakon túl?

Mint képek kell elemeznünk és nem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy mire vágyik az alkotó, tehát az én megjegyzésem az, hogy a kategóriákat el kellene olvasni, hogy biztos arra küldte-e az anyagot, mert akkor ha igen, megfogalmazódik a kérdés, hogy mire vágyunk, arra, hogy az elmúlt időszakot, egy múltidéző állapotot újra meg tudjunk élni, bár elég érdekes a látvány, az egyértelmű, hogy a lakatlan épületbelső egy felújított hely, tehát olyan vegyített az egész üzenetrendszere a képnek. Egy piros ablakkereten keresztül néz be a fotós a térbe, nagyon érdekes, hogy a képnél az alkotó véleményem szerint a térben lévő képzőművészeti formát valójában is egy képkeretként használja. Ha minden információt félrerakunk, ezt a talán dolgozóasztalt és a konyhaasztal szélét és a nyitott ablakot, és csak hunyorítve próbáljuk folthatásaiban szemlélni a képet, akkor amiről már többször is szó esett az Estiskolán, a vörös és a szürke festő kapcsolatrendszere az elsődlegesen domináns a történetben. Azt pedig már megállapítottuk, hogy főképp a plakátfestészetben, gondoljunk akár Uitz Béla híres mozgósító plakátjaira a század elején, a képzőművészet nagyon sokszor használja ezt valamifajta vibrációra, felhívásra a szürke és vörös kapcsolatát. Ez azt jelenti erre a képre visszavetítve, hogy a kép nem azért sugároz feszültséget, merthogy törött ablakokat és elhagyott szobabelsőt látunk, hanem az alapvető képzőművészeti szabályok miatt dinamizálódik a kép egy színkód rendszer miatt. Itt a szürkéhez soroljuk a poros és törött üvegfelületeket is. A kompozíció talán azért is szándékolt, mert az előtérben lévő üvegfelület törésközpontja hasonló helyen van, mint a háttérben lévő félig nyitott ablak. De tárgyi rekvizítumai miatt inkább dokumentumfotónak tekinteném ezt a képet, mert a képen szereplő tárgyak belógnak, esetlegesek az elhelyezésben. Sűrítettebben, ezekre a konkrét tárgyakra is igaz, hogy a káoszt nem tudom használni a káosz ábrázolására. (szőke)
értékelés: