Szakkör | Page 63 | Látszótér

A téma jó, de a kivitelezés nyers és darabos. Egyrészt itt is van élesítés, ami nem kéne, viszont kevés a mélységélesség, emiatt a bokeh hatás kezd érvényesülni, de nem szép, és itt ez nem is indokolt, hiszen az lenne a lényeg, hogy a formákkal játszhassunk, de ezt épp ez az eltaknyolt élesség lehetetleníti el. A kontraszt is túl van emelve, szóval összességében az a rész, ami éles túlságosan durvára van véve, ráadásul globálisan, agy az életlen részek is kapnak belőle, ami ott is fura dolgokat okoz, én azt mondom Feri, ezt majd alkalmasint ennél finomabban, kevéssé a bevett és divatos szokásoknak és elvárásoknak megfelelően tessék megcsinálni. Tudom, hogy a kis mélységélesség mekkora divat és imádják is, de kutyaszart se ér, ha megölni a témád. (hegyi)

Bokorba bújt a szerelmével.

Témájában ez egy izgalmas kép, benne van a gyerekkor mesevilága, az elbújás játéka, ahogy kiszakítja magát a valóságból egy álomvilágba - hogy ki a szerelme, csak sejtjük, hogy valami teknősmanó, jótékonyan rejti őt a bokor. Ami enne ellene dolgozik, az a bágyadt színvilág. Igen, ezek a levelek valóban ilyenek, de itt most egy kicsit el kéne a valóságtól rugaszkodni. Hogy ez FF konverzióval történik a dráma felé, vagy azzal, hogy a zöldekbe utómunkával belenyúlsz, mellékes, a te döntésed, de az, hogy ez így marad, az most elvesz a dolog erejéből. (hegyi)
értékelés:

A napelemes békakirályfi a reggeli fényben táncol.

Nos, két dolog van. Az egyik, hogy ez mobillal így nem lesz jó. Nincs elég élesség és így az se jön ki, ami a tónusokban a játék az árnyékkal, fényekkel. Zajos is, szóval bajos is. A másik a béka. Értem, de Áncika, ezen te már túl vagy. Ezt az árnyékot valami mással kell összehozni, nem egy ilyen játékfigurával, mert ez nem komoly ügy. (hegyi)

ez egy ilyen szelfis nyár

Kicsit szürkék vagyunk. Ha lejjebbről készül, akkor a vállaidnál lenne a hegyvonulat, a fejed meg az égnél, és ez lehet, hogy jót tenne, kevésbé lennének összezavarodva a formák egymással. Persze a gesztus erős, de ez neked megvan, tudod ezt, működik, csak abban kell határozottnak lenni, hogy hogyan tudod mindezt a térben elhelyezni. (hegyi)
értékelés:

Ez így korrekt, megvan minden, ami kell, a tónusok is az elfogadhatón belül vannak, bár a kutya plasztikussága nem nagyon erős, de a problémám azzal van, hogy nem érzem, milyen magasan is van ő, ez nincs most kiemelve. Vagy távolabbról lehetne ezt megmutatni tényszerűen, hogy alul is többet kapjunk, vagy akkor, ha leguggolsz, és lentről fotózod őt úgy, hogy az ég legyen a háttere, vagyis felemeled, mint egy szobrot. Most valahogy nem adja azt, ami ebben a képben benne lehetne. (hegyi)
értékelés:

Az van, hogy ez életlen. Lehetne gondolni, vagy mondani rá, hogy archaikus technika, de nem az. A kép egyébként szép lenne, van hatása ennek, de az életlenség mellett kontrasztszegény is. Persze nyilván ködben, esőben, vagy amikor már olyan magasan járunk, hogy a hóvihar vagy akár a felhőhatár is beleszól, előfordulhat, hogy a kontraszt szinte megszűnik, de akkor ezt kell érzékeltetni, és akkor valaminek erre utalnia kell a képen, mert a néződ magától nem fogja ezt kitalálni. (hegyi)

Egy napos kirándulás Siberikig meg vissza Csabával, nagy beszélgetésekkel, eltévedéssel, rendőrrel, kövekkel, fügével és levendulával. Jó kis nyaralás volt, bár a fürdés elmaradt. Időrendben, javarészt kocsiból.

A képsorozat megörökíti, ahogy a régi ebédlő képei helyére újak kerülnek, macskaviadallal, lézerrel és Jóskával. Lassan ez a felújítási szakasz is elkészül.

Ezt értem, és ha ez izgat, akkor ezzel is az a helyzet, hogy valahogy ki kell ezt találni, hogy mitől lesz egyedi. Lehet, hogy hajnalban, lehet, hogy estefelé, lehet, hogy esőben, lehet, hogy viharban, dupla expóval, vagy bármi, de az biztos, hogy azt kell keresni, ami átviszi a realitásból valami más terepre. Mivel a formák adottak, így a fények lehetnek a segítők, szóval azt gondolom, hogy a városfotóban is az és akkor működik, amiben van valami speciális, valami gondolat, amiben te vagy a rendező és nem csak elfogadod a látványt, ami eléd tárult. Gondolni kell erről valamit, és azt utána megkeresni, hogy hogyan működik képileg. (hegyi)

Ugyanaz a helyzet. Itt valaki produkálja magát a haveroknak, van egy turistalátványosság, ami erre lett kitalálva, hogy ha már a világ ismeri a Harry Pottert, legyen erre valami poén felfűzve, és láthatóan az embereknek ez bejön. Oké. De képileg ez közhely, ha azt fotózod, amiért ki kell találva. Csak használod, rendeltetésszerűen. És ez képileg kevés. Ez egy esetben lehet működő helyszín, ha ellentétet keresel, ha feszültséget viszel bele. Ha például ül mellette egy hajléktalan zenész, vagy ha egy a helyzettel és a poénnal mit se törődő ember jön, mondjuk egy hasonló trolival. Sok mindent ki lehet találni, de a lényeg az, hogy egyediesíteni kell a dolgot, és ez csak akkor fog megtörténni, ha gondolsz erről valamit és az nem annyi, hogy jaj, de jó poén ez, mert rajtad kívül naponta 20 ezer ember gondolja róla ugyanezt. (hegyi)

Ez a kép dettó, mint az előző. Nem tudok mit mondani rá, kusza is, nem is történik semmi fontos vagy érdekes, nem ugrik ki a sok ilyen helyen készített kép közül, miért lenne fontos. Azt hiszem az a helyzet, hogy az ilyen külföldi túrák akkor hasznosak a fotós számára, ha kap a családtól kimenőt egy napra, vagy egyesül megy, mert ha nem így van, akkor nincs idő arra, hogy megfigyeljen, hogy kivárjon, mert a családtagok ebben érzelmileg nincsenek benne, nyilván ők a programokat hajszolják, emiatt aztán a kapkodásban csak arra van mód, hogy emlékképeket lőjjön az ember. Van erre persze ellenpélda is, de ahhoz az kell, hogy ezt kigyakorolja az ember, a gyakorlással kiélesítse a szemét, az érzékeit, hogy amikor ott van, élesben, akkor a rövid pillanatokban is fókuszált legyen és határozott, hogy mit akar. (hegyi)

A kép minősége tudom, hagy némi kívánnivalót, csak mobil volt nálam, ez van.

Nem tudom, ennyi idő elteltével is azt gondolod, hogy van a képben bármi, ami miatt érdekes vagy érdemes arra, hogy megörökítésre került és megtartásra? Én nem nagyon találok benne ilyet, bevallom, ami túlmutatna azon, hogy valószínű a személyek neked fontosak, és a szituációnak voltak előzményei vagy utózmányai (miért nincs ilyen szó...), és emiatt lehet ez a pillanat neked fontos, de ettől még nem lesz a néződnek is az. Annyira nem egyedi és nem kap el, hogy valaki beleinteget a képbe. (hegyi)

Azt hiszem, az lehet a gond, hogy az idő nem volt túl jó, emiatt lett ilyen komor az egész. Turistaként az ember nem nagyon gazdálkodik szabadon, ezért is készül ilyenkor sok kép, ami javarészt emlékkép, kevés állja ki az idő próbáját. A meglátás nem lenne rossz, de nem is annyira izgalmas a kontraszt formailag most, a fények, a tónusok problémája valamennyire korrigálható lehet, de emberek nélkül ez a kép nem működik, az emberek lehetnének azok, a történet, ami miatt ez beindulhatna. (hegyi)