Elolvastam, hogy mit írsz, és hogy miért fotóztad ezt meg. Összefoglalom: Oxford a fiatalok vén városa. Elfogadom, hogy ezt akartad ábrázolni, csak tudod mi a baj? Olyan tónusrendet alkalmazol, és olyan fényviszonyok között fotóztál, hogy nagyon nem jön ki semmi abból, hogy milyen figurák vannak ezen a képen. Én bemondásra elhiszem, hogy ezek fiatalok, de, hogy nem látom, az biztos. Egy valakit látok, hogy az valószínűleg fiatal, itt az előtérben, talán az a másik csaj, aki a hátizsákkal kínlódik a képhatárnál, talán az is fiatal, de, hogy a többiek idősek vagy fiatalok, és mit csinálnak, azt nem tudom. Látszik, hogy vannak emberek, de ebből ez így most nem jön le, mint üzenet. Ettől még nem lenne rossz ez a kép, csak nagyon el van rontva a tónusvilága. Annyira kopog az egész, hogy ettől nem fog ez működni. Azért adom vissza, mert lehet, hogy ezen utómunkában tudsz segíteni, lássuk, hogy ha igen, akkor milyen. (hegyi)

Kedves Eszter, örülök annak, hogy újból jelentkezel képpel, és nagyon szép az a világ, amit itt mutatsz. Picit nekem sok a HDR ezen a képen, és talán forgattam volna valamennyit rajta, hogy ennyire ne legyen az az érzete az embernek, hogy a horizont ferde, miközben valószínű, hogy kevésbé ferde, mint amennyire most mutatja magát. De maga a helyszín gyönyörű, kétségtelen, lehet barangolni a tekintettel ezen a képen. Kevésbé húznám ezt ennyire be tónusban, hogy minden ki legyen egyenlítve, ennél lehet egy kicsit kócosabb az egész, mert ez a hitelességen gyengít. A valóságot illusztrációvá teszi. Én most erre emiatt adok kettő csillagot. (hegyi)
értékelés:

Most minden egyes képet leelemezhetnék, igazából megint azt kellene eldönteni, hogy mire megy ki a fuvar. Ha arra megy ki, hogy azt fotózod, hogy a turisták fotózzák magukat, meg ezt a helyszínt, ez egy jó ötlet, akkor ebből lehetne egy sorozat is, hogy milyen idétlenül tudunk viselkedni ilyen helyzetekben, és milyen pózokat tudunk felvenni. Ez leginkább a második képen látszik, ahol a hölgyek ülnek egymás hátának dőlve, biztos remek kompozíciót hoznak létre, de akkor ezt tudatosan vállalni kell, hogy ezt fotózd meg. Túl sok duma nem kell hozzá, mert ő maga teszi magát a placcra azáltal, hogy saját magát belehelyezi ebbe a helyzetbe, pontosan tudja és látja azt, hogy olyan közösségi helyzetben van, ahol ő is a fotó alanya lehet, ő csinál hülyeséget, nem te belőle. Összefoglalva: ez a kép rendben van, az első kép számomra nem érdekes, és az, hogy ezt történetbe akarjuk foglalni, hogy nem szabad bemenni, de mégis bemennek, ez sem tud annyira lekötni. A harmadik kép megint kérdéses számomra, hogy itt mit akartál ábrázolni. Az utolsó kép izgalmas lenne, ha valóban többet kapnék abból, hogy ott kanyarog egy út, amin autók járnak, a fényképezőgépen kellett volna még az út felé fordítani. Mivel ez szorgalmi, erre nem kell csillagot adjak, de ha javaslatom lehet, akkor afelé az irány felé haladj el, aminél én is tudhatom, hogy mire megy ki a fuvar a képed kapcsán. (hegyi)

Én örülök ennek a képnek, Fény-árnyék leckébe is el tudom fogadni, önképként is működik. Amit meg tudok jegyezni az az, hogy a tónusokkal most olyan a helyzet, mintha az nem lenne eldöntve egészen, hogy most azt akarod ábrázolni, ahogyan a háttérhez viszonyul ez a test, vagy magát a testet, és a háttér csak egy díszítés. Most az élesség a háttéren van, nem rajtad. Ez egy fontos kérdés, rajtad kellene legyen az élesség. A háttér valóban csak dísz, és ha ezt tudjuk, akkor egyrészt a hangsúlyossága lehet, hogy kevésbé lenne fontos, másrészt a tónusrendnél nem azt kell figyelni, hogy az legyen jól exponálva, hanem a test. Most a test nagyon bebukik. Ha sziluettet akarsz, akkor legyen az, és akkor azt kell végiggondolni, hogy mi az, ami mutat sziluettben. Akkor a két kéznek nem az állad alatt kéne lennie, hanem a combjaidon, és akkor egy "erős ember" szituációt lehet hozni, aki mutatja az izmait. Mindegy, bármelyik út érvényes lehet, de most valahogy a kettő közé kerültünk. Most itt abszolút megmutatkozik az, hogy azáltal, hogy ezt a mackónadrágot magadon hagytad, ez olyan, mintha a széknek lenne az alkatrésze, és ez zavaró momentum. Ott kellene lennie a combnak ahhoz, hogy tudjam, hogy az a test folytatása, és nem a széknek valamilyen furcsa része. Ezt a gondolatot még érdemes lenne tovább folytatnod, nem tudom mennyire ismételhető ez valamikor, ha igen, akkor én szívesen venném azt, ha ezt a helyzetet újból gondolnád. (hegyi)
értékelés: