Szakkör | Page 71 | Látszótér

A hétvégi városi kerékpározás után a Városligetben (szorgalmiba tenném ezt is, de nem akarom kitolni onnan ami éppen ott van :))

István, az a helyzet, hogy a bizonytalanság a képen is átjön, és ez nem egy aktuális bizonytalanság, hanem ez benned van, amit a leírásában írsz, az is fontos, hogy szorgalmiba akartad, de nem akartad... Nos. A kép így nem sokat ad, ezt ott így sokat megcsinálták, vagy megcsinálhatták, te ott se akartál zavarni, így készült egy olyan kép, ami nem jellemez téged, nem ad pluszt. Nincs más kulcs, mint amit olyan sokszor elmondok: tedd bele magad, önkép, önportré, önakt - mondhatni erre, hogy az én Sztanyiszlavszkij-módszerem. De valahogy el kell érni azt, hogy átlépd a határaid ahhoz, hogy utána már szabad legyél az alkotásban és ne zavarjon a sok ember, vagy szituáció. (hegyi)

Azt nem tudom, hogy hol lehet ilyet találni, de ez az egyik legizgalmasabb kép az utóbbi időben, amit a Látszótéren láttam, bár ezt lehet, nehéz elmagyarázni. Ugyanis ami ebben a képben magával ragad, az az akció-reakció keresetlensége. Egy erős objekt van a képen, ami sokféle értelmezést ad és ehhez a kép többi része támogatólag szerepel, segíti azt, de nem túlzásba víve, élni hagyja a modellt, de mégis, több, mintha kiragadtuk volna ebből a valóságból és áttettük volna egy műterembe. Miközben joggal gondolhatjuk, hogy ez maga is egy műterem így, hiszen annyira túl van épp a realitáson, hogy beinduljon a képzelet, és ne csak egy szociofotót lássunk. jó lett, gratulálok. (hegyi)
értékelés:

Imádom ezt a társast. Five tribes a neve (itt az összes jelenleg kapható kiegészítőjével van összeállítva). Egy nagyon különleges játékmechanizmusú taktikai, stratégiai játék, és játékismeretségi körömben az egyedüli, amit ketten is olyan élvezetes játszani (vagy még jobb is lehet), mint négyen vagy öten. Közepes bonyolultságú, állandóan új- és új leosztású, folyamatában változó, többféle győzelmi stratégiát magában rejtő játék... Akik intuitív játékosok azok ugyanúgy élvezhetik, mint azon kockák, akik imádnak számolgatni. És én is, aki általában veszít minden társasban, itt a körönkénti sikerek mindig kárpótolnak. Igazi játékünnep! (És csak ránézésre bonyolult, bárkinek megtanítom fél óra alatt, hogy aztán zúzzuk másfél-két órán át! :))

Nos, itt van pár dolog, amivel nem értek egyet egészen. Oké, értem, miért akartad a kis faleveleket fenn, de azért nem működik a dolog, mert sok az üres rész a fej felett, így az a kötés, ami kompozícióban értelmezhető lehetne, nem tud létrejönni, ezért én vágnék fentről. A másik, hogy oldal irányba balról még adnék, a korlát benne lehetne, ahogy az előző képen is, simán, és akkor a két láb is meglenne. És van egy harmadik is. Az előző képhez is hozzáadott az, hogy nincs póló, itt nem értem, miért van, ráadásul a szövege is elviszi a figyelmet. Ez lenne az erősebb kép amúgy, izgalmasabb az, hogy látni a karfa ívét, hogy ki vagy mozdítva a centrumból, szóval ha kijavítható lenne az, amit írtam fentebb, akkor ez így minden tekintetben szuper lenne. Még valami. Beszéltünk már az aktról sokat, ez a helyszín kiváló lenne rá. Igazából a hibák okán levonnék egy csillagot, de a pozíció meg jó, szóval marad a 3, de rezeg. (hegyi)
értékelés:

Én ezt kedvelem. Nagyon jó a környezet, a fények játéka. És jó, hogy tettél tökfödőt, jobban előjön a szemed. A pozíció is jó, a beállítás is tetszik, hogy kicsit lejjebbről van exponálva, szóval három csillag. (hegyi)
értékelés:

Ez egy jó kutyaportré tulajdonképpen, bemutatja az állatot. Értem, miért ez a háttér, jó is az, hogy kiemeled vele a kutyát, de kicsit sematikus lesz a végeredmény. Ha lejjebb mégy, még lejjebb a kamerával, akkor ugyanitt ugyanez lehet, hogy szerethetőbb lenne. (hegyi)
értékelés:

Eszter, örülök neked, hogy visszatértél, ráadásul egy számomra hibátlan képpel. Finomak a tónusok, a formák, az egész gondolat nagyon jó és szép kivitelezés, érzékeny, tetszik. Nem is tudok mást mondani. (hegyi)
értékelés:

Jó ez, jobb is lehetne, ha a napot a két főszereplő közé veszed és elmozdulsz a földön fekvő bicaj felé. (hegyi)

Az ötlet jó. Fenn sok, lehet belőle vágni rendesen. De ez egy nyisszantás, megvan. Ami probléma, az a jobb oldala. Ha tudom, hogy ennyire kopogósan kontrasztosat akarok, akkor ennek megfelelően kell világítani. Gondolom, nem volt más, mint a bejövő fény. Ez ilyenkor kevés. Valami kis lámpával a jobb oldalának is kell adni, mert ha nem, akkor így járunk, mint itt, hogy egybeolvad a háttérrel. (hegyi)
értékelés:

Csak a horizontot egyenesítettem ki, más utómunka nincs a képen.

Gábor, ez egy szép beállítás, jó kompozíció, tetszik. És tudom, ismerem azt az amúgy fals érvelésed, hogy nem kell a képre utómunka, vagy valami ilyesmit szoktál mondani, de ez nagyon nincs így, ez a kép is megérdemelt volna törődést még tónusokban. A kép nem akkor van készen, amikor exponáltál. (hegyi)
értékelés:

Viki, amikor nem vagy nagyon kemény tónusban, az nagyon jót tud tenni a munkáidnak, persze lehet, hogy nem ezzel kellett volna kezdenem, de most itt ez nagyon szembetűnő. Az ötlet is jó, és a kivitelezés is - majdnem minden tekintetben. Ami a bajom, hogy fenn kevesebb a hely, mint kéne, a blúz kevéssé jelentős, mint az arc. De ennyi, a többi minden oké. (hegyi)
értékelés:

Több lensbabys képet most már nem lesz, ígérem

A helyszín oké, az is nagyon jó, hogy "lementél kutyába", szóval minden szuper lenne, és még nem is a lensbabí ami a bajom, hanem a tónus. Bokrok között fekete kutya és még a lensbaby is, együtt már sok. És mondom, én a tónust tartom bajosabbnak, azzal akkor is lenne problémám, ha nem forgatja be a lencse effektje. Értem én, kezdem érteni, hogy szereted ezt a tónusvilágot, de nem lehet minden képet mint egy generálszósszal leönteni ezzel, ez néha jó, néha nem. Most a néha nem van. (hegyi)
értékelés:

Ezen mosolyogtam sokat, vidám ez a lilás rózsaszínes világ, a kalap, még akkor is, ha technikailag ha előveszed a fényképezőgéped, lehet, hogy jobb lett volna, de így is működik a dolog, lehet épp a technika bajai miatt lett egy kis festményszerű hatás, szóval oké, gyere, várom a képeid. (hegyi)
értékelés: