Azon lehetne vitatkozni, hogy ez még a fotográfia területére tartozó kép, vagy pedig a számítógépes grafikába, és azt hiszem hogy ezt érdemes is majd tisztázni, fogok erről filmet forgatni, de most ennél a képnél vegyük úgy, hogy ez egyelőre mindegy. Nagyon szépek a színei, olyan a hatás mint a bársonynál. Van viszont egy dolog amit nem értek. Ez a kép vagy akkor mutat jól álló formátumban, ha még legalább három-négy ujjnyit hozzáteszel, ezzel ráerősítve a növényi formák nyúlánkságára, vagy fekvő formátumot mutatsz, ami kiemelhetné, megsokszorozhatná a növények tömbhatását. Most se ez, se az nem érvényesül a maga teljességében. (hegyi)
értékelés:

Beszéltünk az utómunkáról már, és ismered a tónusok szelektív módosítását. Ennél a képnél a fölső régió háromszöge túl világos, kifut a képből. Maga az út a fákkal rendben van, de ez akkor lenne igazán izgalmas, ha annak a tónusvilágnak, ami a kép közepén és alján látható, ennek a variációi ismétlődnének fent is. A meglátás tetszik, a kivitelezésen van még mit csiszolni. (hegyi)
értékelés:

Üdvözöllek benneteket, jó Zsuzsát viszontlátni a síbottal, még szerencse hogy a síléceket otthon hagytátok. Fotóilag a képpel nem tudok mit kezdeni, ez egy házi használatra készült emlékkép. (hegyi)

A második kép az, ami izgalmasabb, ott nagyon kívánatosak a struktúrák és a színek. De ha én készítem a képet, akkor biztos hogy a kalácsot beljebb tolom a deszkán, egészen addig, hogy a morzsagyűjtő bemarás ne látszódjon, mert most az zavaró struktúrát ad, ellene dolgozik az organikus formának. Az első kép korrekt, de ha nincs nagyobb vágódeszkád, akkor még az is jobb, ha a terítőre teszed a kalácsot. Nyilván erre lehet azt mondani, hogy de hát Zsolt nem a terítőn vágom fel az ételt. Én meg erre azt mondom, hogy a fotó nem egy ikea összeszerelési utasítás. A második kép kap két csillagot, az első így kevés. (hegyi)
értékelés:

A jobb szélen az a fa, ahogy azt te is tudod, azzal hogy belevágsz, nem nagyon szerencsés. Ha nem lehet úgy megfotózni, hogy legalább valami kis tér legyen még mellette, akkor ez így ebben a formában jobb lenne, ha nem szerepelne a képen. Nyilván ebben az esetben valahol a ház mellett kéne vágni a képet. De nem ez a legfőbb problémám a fotóval, hanem a tónusok. Ugyanis főleg a középtónusok nagyon be vannak bukva. Én megértem hogy rossz idő van, és ezt valahogy érzékeltetni szeretted volna, de az összhatás tekintetében legalább két fényértékkel világosabbnak kéne lennie a képnek ahhoz, hogy a szerkezete és a dinamikája működjön. (hegyi)
értékelés:

Ez így nem működik. Közel vagy, nincs szereplő, nincs sztori, csak hogy próbál mécsest gyújtani. Jó. És? Mi ebben a különös, a fontos vagy a közlésre érdemes? A szereplő különleges? A hely? A szitu? Vagy valami esztétikai ok? Egyiket se látom itt. (hegyi)

Ez már egy fokkal jobb, mint Feri portréja. Két dologra hívom fel a figyelmed. Az egyik a tónus. Most Jóska keze világít, a feje meg szürke. Ez amiatt is lehet, mert mondjuk melege volt és pirosabb volt a fején a bőrtónus, vagy a megvilágítás eshetett jobban a kezére, nem tudom, de ezt korrigálni kell, ekkora tónuskülönbség ebben a pózban indok nélküli, a fej ráadásul így nem is nagyon mutat jól. A másik is a kézre vonatkozik. Az emberek egy része szereti támasztani a fejét, vagy mert fáradt, vagy mert nem érzi magát komfortosan, ez egy gesztus, egy üzenet is, nincs ezzel sok baj, csak annyi, hogy egyfajta dekadens hatást kelt, nem tudja tartani a fejét, ez sok esetben nem ad pozitív kisugárzást, jelen helyzetben pedig az, hogy ennyire takarja a száját, bár jelzéssel bír ez is, visszakódolható, miért nem akarja, hogy lásd a szájat, de mint kép, nem jó pillanat, mert olyan jellemzőt hangsúlyoz ki, ami nem kötelezően tudatos és a fene se tudja, jó-e erre ilyen erősen felhívni a figyelmet. Azért is mondom, hogy önportrézzatok, mert könnyebb az ilyen élményeknél visszakeresni, mi is járt a fejedben, ha te vagy a modell, mintha valaki mást kapsz le. (hegyi)
értékelés: