Mariann, picit félve állok neki értékelni, mert ez egy nagyon személyes üzenetnek tűnik, és így nem szeretnék nagyon belegyalogolni, de az se lenne jó, ha kamuznék. Szóval maradjunk annál, hogy az én szerepem a kívülálló szemé. A helyzet szociografikus szempontból drámai. De az első fontos dolog, hogy a szocio esetében mindig fontos szerepe van a környezetnek is. Vagyis ez a kép nem álló kéne legyen, hanem fekvő, akkor lenne meg a története, és nem lenne így kiragadva belőle. Aztán az is ellene dolgozik, hogy valami okból színes mellett döntöttél, és ráadásul valami szoftverrel bele is nyúltál rendesen a dologba. Ki se szálazható, mibe és hogyan, azt látom, hogy a clarity fel van tolva az egekbe, a színek kaptak egy arany tónust, szinte HDR amit látunk. De minek? Miért? Ez elviszi a drámáját, ami van, emiatt már nem is érzi az ember, mintha te lettél volna zavarban a modelljeid helyett, és a magad kényszeredett érzését fedted volna el ezekkel az utómunka őrületekkel. Ez a férfi megadóan tűri, hogy fodrászolják, nincs jelen, nincs a szitu a kontrollja alatt, a lány szeretettel végzi a dolgát, de az eredmény nagyon a határán táncol annak így most, hogy ez egyáltalán közölhető-e vagy sem, mert te, aki a képet készítetted nem kerültél bele és nem fogadtad el azt a hullámhosszot, ami ott volt. Hogy ennek mi az oka, azt te tudod, én csak azt tudom elmondani, amit látok. A helyzet, az maga nagyon fontos lenne, és szépen ábrázolható, de ehhez két út vezetne. Az egyik a szocio, amikor meghagyod a környezetet is, és nem játszol a színekkel, tónusokkal, fekete-fehérben hagyod és megkeresel egy jó nézőpontot, ahol ez működik. A másik az, hogy portréként fogod fel, a férfi portréjaként, de ez kurva nehéz ügy, hogy ezt meg tudd oldani, mert ehhez nem csak türelem és empátia kell, meg esztétika, hanem az is, hogy felvedd vele a kapcsolatot. Nézzen rád, emeljen a fején, vagyis adj neki méltóságot. (hegyi)

Ne haragudj érte, de én ezzel nem tudok mit kezdeni, a leirat ellenére sem áll össze, mi az, ami miatt ez érdekes lenne. (hegyi)

Vidám kép, kár, hogy barnítva van, még ha nem is olyan barbár módon, ahogy azt szokták, de higgy nekem, nem kell belemenni ezekbe a mű színezett tónusokba, mert ez a kép simán működik FF-ben is. Én egy picit hagytam volna még távot a modellek és köztem, mert akkor mód lenne érzékelni valamennyit a környezetből is. Nem sokra gondolok, 1-2 lépésnyire csak. (hegyi)
értékelés:

Ez egy nagyon izgalmas építmény és nem mondom, hogy könnyű elsőre jól megfotózni, mert a vonalak, a fények mind képesek az embert összezavarni, de annyi látszik, hogy valószínű nem álltál tökéletesen szemben, a gép bal felső része hanyatt lett döntve valamelyest, ebből adódhat, hogy míg a kép alján a vonalak még jól futnak, addig a függőlegesek a bal oldalnál már dőlnek, és a hátsó vonalak is ferdébbek. Ezekre oda kell figyelni. A másik, hogy a méret érzékeltetéséhez nem árt, ha valami figura valahol megjelenik - oké, most is van szereplő valahol a háttérben, de elég pici és bele is olvad a környezetbe. Szóval jó helyszín, ha újra arra jársz, adj időt magadnak, hogy újra megfotózd. (hegyi)
értékelés:

Kedves Koppány, ez egy alapvetően képeslapszerű fotó, gondolom a cél is valami hasonló lehetett. Szép a naplemente, a színek, felismerhető a hely. Ugyanakkor az a helyzet, hogy ezek a képek tömegével megtalálhatóak a stockfotós oldalakon. Ez alapvetően nem baj, azért vagyunk itt, hogy kipróbáljuk magunkat minél több helyzetben, és erre ez a kép is alkalmas, csak azért mondom el neked, amit írok, mert hogy nehogy bevidd magad valami olyan utcába, aminél aztán baromi nehéz lesz majd kapaszkodókat találnod. Máshogy is megfogalmazom. Az ilyen képek szemcukorkák a fotóval nem foglalkozó nézőknek, ismerősöknek, barátoknak. De becsapod vele magad, ha elhiszed, amit mondanak rá, mert valóban, nehéz dolga van annak, aki őszinte akar lenni, hiszen minden rajta, akkor mi a baj? A személyesség hiánya. Az ebből fakadó egyéni látásmód, egyediség hiánya. És hacsak nem akarsz stockfotóból megélni, ami nehéz kenyér, akkor én óva intelek ettől. Ami amúgy a tömegelhelyezést illeti, az a helyzet, hogy a két hajó most rossz helyen van, és ez például az a része ennek az alkalmazott műfajnak, ami borzalmas türelmet igényel. Órákig kell figyelni a helyszínt, mikor merre mozognak a vízen, hogy elcsípd azt a pillanatot, amikor van hajó, de nem olvad össze a háttérrel. Szóval én most erre adok neked két csillagot, de arra bíztatlak, hogy keresd magad még az épületfotókban is, mert akkor lesz a siker valós, ha abba magad is bele tudod fotózni, a személyiséged, az egyéniséged. (hegyi)
értékelés:

Szia Erika, üdv a téren, elnézést a késésért, nagy sok meló volt itt, de igyekszem pótolni. Szóval ez egy profi alapot mutató kép. És így nem elemezhetem máshogy, ha a szintet valaki megugorja, ott már más szempontok lesznek érvényesek. Mondom, ami engem zavar: egyrészt azt te tudod, mennyire vagy barna, mert most ez a színvilág bár meleg és szerethető is, de nincs benne kockázat, nincs benne elég élet, dinamika. A másik, hogy mintha megszaladt volna a retus, főleg az arcon és a dekoltázson, természetesebb lenne, ha picit kevesebb lenne a lágyítás, a tónuskorrekció. És a nyaknál a ruha és a vállszíj együtt már sok gyűrődést ad. Jó kiindulás a dekoltázsban megjelenő pink. ha ez valahol még visszaköszönne a képen, az jó lenne. Szóval összességében profi munka, de ki kellene mozogd magad a komfortból. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Péter, erre nem tudok mit mondani mást, mint hogy szép, hangulatos, jól van fotózva, szóval nincs mibe belekössek, minden rendben. Na jó, ha én csinálom, lejjebb megyek, még kevesebb ég és több előtér, de ez már annyira egyéni ízlés kérdése, hogy igazából lényegtelen. (hegyi)
értékelés: