Szakkör | Page 818 | Látszótér

Kérem én még nem játszottam
A képen barátaimmal vagyok látható, mi most érkeztünk s bár ők már menni készülnek, kis ideig közösen élvezzük a vizet és a holdat. Természetesen a korlát is jelen van, de ebben az esetben jelentős, hogy melyik oldalon állunk.

Ez egy Péreli Zsuzsa gobelin, aki a galériában a következő kiállítónk lesz, mellesleg Zsuzsa a Demeter kiállításmegnyitó filmjén is felbukkan kis időre, akiről azt kell tudni, hogy korunk leghíresebb és legfontosabb textilművésze. Azt látjuk, hogy bele van kollázsolva az alkotó, aki egy bohóccal megy az utcán, de ezt nem tartjuk olyan szintű alkotásnak, amiért ezt a negyedik lecke alapján értelmezni tudnánk, igazából fel van véve egy gobelin és ez a falikárpit az, ami elviszi a vállán a képet, erejében, üzenetében nem sikerült megközelíteni, módosítani, vagy hozzátenni ehhez a fotósnak. Ha más munkáit sajátunkba behívjuk, annak helyén kell lennie, értékén kell kezeljük, azt is mondhatjuk, hogy meg kell adni a tiszteletet, de emellett ha nem sikerül új kontextust kialakítanunk, akkor felesleges belenyúlni más munkájába. (szőke)

A "Mircica vágya" című kép javítása.

A javítás sokat segített a zavar csökkentésében, kompozícióban jobb az egész, de elkezdtünk gondolkodni, hogy miután a kompozíció rendbe jött, mi lehet mircicica vágya, mert ebből a képből erre elég nehéz rájönni. Nagyon szép, festői kompozíciós tanulmány és ez működik is, de hogy mi a vágya a cicának és a vágyán keresztül Barának mi lehet a vágya, erre nem tudunk rájönni. Ez a kép a vágy kategóriát nem teljesíti, ennek oka talán kereshető a képkivágásban is, nem elég erős az a képi megjelenés, amit látunk, ahhoz, hogy a kint és bent, a kimenés vagy bejövés, a játék vagy a vadászás, szóval ami egy macskához köthető vágy szimbólum lehet, megjelenjen a képen meggyőző formában. (szőke)

Ma este 6-kor megnyílt Balla Demeter Pálya utca 77. című kiállítása a Mai Manóban, Kincses Károly és Szőke részvételével. A fenti filmeken megnézhetitek a képeket, Kincses és Szőke megnyitóját, a közönséget és az üzeneteket. Külön köszönjük a megjelenést azoknak az Estiskolásoknak, akik megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel. Tőlük talán a kommentárokban olvashattok majd beszámolókat. A kiállítást pedig nézzétek meg!

Hosszú iven csúszik a szem
nekem meg ez jutott e szembe

Ez egy jó válasz Rodcsenko üdvözlésére, szimpatikus, de bal oldalon a vonulatot levittük a bal sarokba, a jobb oldalon vágható lenne a kiugrás, és a címmel megint ugyanaz a probléma, mint az előző munkádban. Ha volna épület leckénk, más volna a helyzet, így most azt mondjuk, hogy köszönjük ezt a képet, a válasz válaszát, talán Rodcsenko máshogy is megközelíthető, elfogadjuk ezt a meglátást, de nem mutat túl az előző remake-en. (szőke)

Requiem elveszett félcipőmért

Fenti kép egy requiem elveszett félcipőmért, bár még egy kicsit reménykedem, hogy megtalálom.
Mint grafika, nagyon érdekes és izgalmas absztrakt képet látunk, formák, foltok és mértani felületek variábilis játéka, jó ritmusban elhelyezve a fekete keretben, amiből ki is lép az a furcsa elliptikus forma. De itt is azt mondom, hogy ha ostort csapnak a hátamra, akkor sem fogom érteni, hogy hol van az a cipő, vagy ki sír itt a cipőjéért, vagy hol veszett el ez a cipő. Egyszerűen biztos az én agyammal van baj, rá nem tudok jönni, hogy mi köze van a képhez a címnek. Kérdeztem a pedellust, hogy ő tudja-e, ő is csak azt tudta megmondani, sejtése szerint miért kap a kép ilyen címet, de a cipőt ő sem találta. Ezzel nincs baj, csak akor el kell dönteni, hogy dadaista munkákat csinálok, amivel a nézőt minősítem, nem a közönségért, hanem a közönség dresszírozásáért csinálom a képet. Amúgy ehhez hozzátenném, hogy ahogy a pedellus is mondta, a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején ez a fajta sokkoló, büntető jellegű képzőművészeti stílus kifújta magát, már túlhaladtunk rajta. Ráadásul ott azért képileg ennél bátrabb, olykor zaklatottabb, szókimondóbb alkotások születtek. Egyszerűbben mondom: ha túráztatják, ha tesztelik a nézőt, akkor lehet, hogy ezt más is észre fogja venni és akkor az alkotót fogják minősíteni, mert azt fogják mondani, hogy menj a fenébe. (szőke)
értékelés:

Casanova

"Rodcsenko emlékére" képéről jutott eszembe.

Jó a pillanat és hogy magadra tudtad vonni a figyelmet, hogy rád is figyeljenek a modellek. Kompozíciójában is működik. Annyit szeretnénk elmondani, hogy a címválasztásnál itt a kép azért kapta ezt a címet, mert a képen szerepel egy ilyen verbális üzenet. A cím mindig fontos rendszert közvetít a képről és ha megbízom ebben és ezen a szálon megyek tovább, akkor azt kell mondjam, hogy itt hét Casanovát látok, a hét törpét, de innentől kezdve nem stimmel valami. Tehát a kép sokkal több mindenről szól, és nem a Casanova szó a súlypontja az egésznek. Itt a lényeg a kis marionett bábuk, vagy kinder tojás figurákon van, tehát a cím fontos és most itt ez nem fedi az üzenetet. (szőke)
értékelés:

Narcis magyar, Gyufa spanyol nyelven köszönti az estiskolásokat, Sztivünyt és a Tilos rádiót.

Azt ugye tudni kell, hogy ezt a filmet Gyufa Sztivünynek akarta küldeni, és a pedellus tette ide leckének jóakaratból, mert ez a barátságról szól. Amit nem értünk, függetlenül attól, hogy ez lecke vagy sem, hogy mi a helyzet a céltáblával. Az üzenet őszintesége nagyon vonzó, nagyon nagy szeretettel van megfogalmazva, csak a céltábla, az magyarázatra szorul. Gyufa, segíts. (szőke) értékelés:

Rodcsenko emlékére
Egyik kedvenc fotóművészem Rodcsenko "Balconies" c. képe inspirált...

A remake-ot végülis teljesíti a kép, a cím is segít a főhajtásban, tisztelgésben. (szőke)
értékelés:

Homokmandala

Arra gondolok, hogy valószínűleg a mandala, mint kifejezés a vallási forma olyan megnyilvánulásaként kapcsolódik a képhez, amikor a szerzetesek hosszú időn keresztül nagy precizitással elkészítenek egy sokszínű művet, majd mindez ugyanennek a szakrális történetnek következményeként megsemmisül, visszakerül a természet körforgásába, általában a klasszikus verziókban folyókban, patakban eltűnnek, mert a mandala elkészülte után beleöntik a vízbe. Ha a címből indulok ki, akkor abból indulok ki, hogy ez a lábnyom egy vízparton szerepel, és a víz ezt elmossa majd, itt a párhuzam. Mégis azt gondolom, hogy ha a talp hívószavait keressük, azt érzem, hogy a lecke teljes egészét nem tudja megszólítani. Ennek főképp technikai oka van, mégpedig amiatt, hogy olyannnyira szűk a kompozíció, hogy ez a forma teljes mértékben kiszakad a környezetéből, és így már nem érzékelhető a víz és ez a történet maga, vagyis az irány jó, de a megfogalmazásban a szűkítéssel kizáródott a képkeretből a továbbvivő szál is. (szőke)
értékelés:

Odaát 2
Az "Odaát" c. kép javítása

Itt egy javításról van szó, úgy érzem, hogy az előző megjegyzéseinkből építkezett és azt hiszem teljesítette azt a feladatot, ami felmerült a képpel kapcsolatban. Köszönjük. (szőke)
értékelés:

Vákum
Ha már minden leckém lenne, ezt talán köldöknek küldeném.

Többszörösen átgondolt és nagyon provokatív képet látunk, és azt kell mondjam, hogy nagyon bátor vállalkozás, és óriási előrelépés az októberi első leckéjéhez képest. Az egész emberi test van odaadva váltságdíjként az első leckében az arc ellenében, ez egy nagyon fontos dolog, feltételezem, hogy Dániel bízik bennünk, nem elsősorban Szőkében és Hegyiben, hanem a többiekben. Ez a tükör játék hozza Moholy-Nagy világát, de ott a konkrét és natúr is, a valós megjelenés, a fényképezőgép, nagyon jó a stílusok kezelése. Egon Schiele jut eszünkbe a test formáinak rajzolatából, három külön részből áll a kép, mégis ez a hármas jó ritmusban olvad egy képpé. Drukkolunk, hogy ezen a szinten jönnek az új leckék is. (szőke)
értékelés:

Egy verőfényes vasárnap kimentünk a természetbe mert már hiányzott a harapnivaló levegő. És csináltam egy közös fotót a barátaimmal! Ezt most egy kölcsönkért géppel tettem. (: A képen első ránézésre Emese látható. Balról jobbra: Csilla, Timi, Palcsi(madonna) és Én.

Sokszor sok helyen láttunk már ehhez hasonló játékokat, szeretjük a képet, de megjegyzendő, hogy itt a tükröződés a fontos, ami a nőn jelentkezik, de a nő, az állcsúcs is fontos, vagyis vagy tágabbra kéne venni a képet, hogy ez beleférjen, vagy egész radikálisan szűkre - de mivel a képnek a nő is fontos szereplője, így inkább a tágabb verzióra szavaznánk. (szőke)
értékelés:

Fellépés
Színház az egész világ...

Itt is igazából azt mondanám, hogy nem érdekel a hozzáfűzés, amit ír Nóra. Azzal, hogy ilyen közelségbe hozza ezt az igazán intim testrészt, amit olyan kevésszer láthatunk, szinte csak a privát életünkben a párkapcsolatainkban, és annyira leleplezőek tudnak lenni az intim helyzetekben ezek a testrészek, akkor azt mondom, hogy bárkinek is a talpa ez, ahogy elkapja a fotós ezt a lépést, ezt egy jó kompozíciónak tartom, szerethető munkának. Azért ha Nórával kávéznánk valahol, akkor megjegyezném, hogy igen, jó az irány, de menj még mélyebbre, még bentebb az álmodásban, vagy a belső keresésben, szimbolikákban. (szőke)
értékelés:

Barátok
"egy csók és más semmi" :)

Én igazából ehhez a képhez azért nem szólnék hozzá, mert nincs mit hozzászólni, én azt a képet nagyon szeretem és azt szeretem, azt a mácsaiferiséget, amiben Feri verhetetlen, ha visszagondoltok az elmúlt egy évből a korai szakaszban arra a kettős portréra, szóval hogy Feri itt van otthon, ebben a hrabali őrületben, a Sörgyári capricciot, de Csontváryt is idéző világban, ahol kérdéses hogy a jobb oldali meg bal oldal úr is hogy vannak a folyadékbevitellel, a szellemiséggel, de annyi szeretettel van ábrázolva ez a kép, miközben sejteni lehet a háttérből, hogy milyen szubkulturális közegben járunk. Ez előtt a kép előtt én csak fejet tudok hajtani és azt mondani, hogy három disznó. (szőke)
értékelés:

Zenék: Zuboly - Egymillió tépés Magyarországon; Lunatic Calm - Leave your far behind

A vágy kategóriájában örülünk, hogy egy hosszú filmetűdöt látunk, igazából a lírai vers kategóriájába sorolnánk, amit látunk. Amit fontosnak tartunk azon túl, hogy a filozófiája játékos és szépen illeszkedik, és maga a vers szépen van befejezve a férfi-női együvé tartozás nézetével, az az, hogy az alkotó olyan bátorsággal kezdi el használni az ő alkotóeszközét, amit úgy hívunk, hogy kamera, hogy mindenféle félelme, zavara a kamera, mint drága eszköz, mint szakrális tárggyal szemben, hogy ezzel hihetetlenül cinikus, mert ezt a tárgyat az alkotó hozza működésbe és az alkotó végzi. Sok öniróniát találunk a filmben, ami a külvilág megfigyeléseinek összességéből áll össze, és annak nem a büszkeségéből, hanem a szerénységéből építkezik. Egész pontosan fogalmazva: hogy ez a kamera kisautó tud lenni, kisegér vagy kis pocok tud lenni, megengedi nekünk, hogy a mágikus kamera szemén keresztül szuszogjunk, ugráljunk, visszaugorjunk, guruljunk, lássunk egy olyan perspekítvát, amit talán utoljára gyermekkorunkban, rosszalkodva, toporzékolva láthattunk, ettől megváltoztatva a teret és a mindennapokban megszokott helyzetet, hogy könyv és könyvespolc, óriási sugárutakká, sztrádákká és felhőkarcolókká, genovai házfalakká varázsolja ez az egyszerű kis játék. Ez két dolgot jelez. Elsősorban az alkotó bátorságát, másrészt az alkotó elmélyülését a játékban, és mivel ez nem egy gazdag, nagy stábbal készült filmet, hanem az igazi amatőr filmet mutatja, van olyan gazdag ennek a filmnek az összeállítása, mintha egy tíz fős animációs stábbal készülne. A bátorság mellett ez egy tényleg nehéz lecke, mert egy-egy ilyen film megvalósítása stábbal sok idő és munka. (szőke) értékelés: