Ha jól sejtem, itt valami azonos képi történetnek a ritmikus ismétlése történik. Nekem az első pillanat egy gránátalma volt, amire én asszociáltam, persze sok minden másra is lehet gondolni, de nekem ez volt az első kép. Aztán lehet valami nagyon furcsa metszete egy agyvelőnek, szóval jó. Nyilván ez teljesen mást mutat egy 50x70-es méretben, mint ahogy itt a Látszótéren meg tud jelenni, de örülök neki, hogy valaki az archaikus technikákkal is elkezd dolgozni, a fotogramm különösen alkalmas arra, hogy az ember a kompozícióval, mint formálással foglalkozzon. Nagyon örülök annak, hogy ez nem veszett ki a digitális technika térhódítása okán. Dolgozz még ilyet, várnám a munkáidat, már itt vagyok, elemzek, úgyhogy tessék jönni, tolni a képeket tovább. (hegyi)

Kedves Barna, üdvözlünk a Látszótéren, nagyon örülök annak, hogy rátaláltál. Egy nagyon erős első képpel jelentkezel, nem csak azért mert macska van rajta, mert tudja mindenki, hogy nekem van négy, és aki macskát küld, az rossz ember nem lehet, ezt hiszik az emberek. Ez a kép nem csak ettől erős, bár a macska is nagyon artisztikus, ahogy fekszik. Én mint macskás, legalábbis így működöm, hogy meglát az ember egy ilyen szituációt, hogy ők hogyan tudnak pihenni, és ehhez elkezd keresni valami megoldást. Gyorsan kell dolgozni, mert ha felébred, akkor elkezd viselkedni, ami vagy azt jelenti, hogy beleharap az ember lábába, vagy azt, hogy mégjobban elkezdi kelletni magát, és akkor ez az egész grafikai helyzet megszűnik. Szóval jó ez a vasaló macska, abszolút tetszik, tulajdonképpen a Lánchíd oroszlánját is hasonlóképpen kezdték el csinálni. Köszönöm szépen, várom a folytatást. (hegyi)

Ha egy fél centi lenne alul, jaj de nagyon szeretném, de ettől függetlenül ez még így is jó: a félszemű macska, meg a másik. Ebből a képből most nem jön le, hogy mi a következő lépés, mert ahhoz a másik macskának is kellene lássuk a farkát, hogy tudhassuk, hogy itt most ismerkedés van-e vagy harc, vagy régi haverok találkoztak, de tulajdonképpen a megfigyelésed jó. (hegyi)

Azt jó lenne tudni, hogy mi van a lánynál, hogy lett ott neki három lába, aztán otthagyja az egyiket, de az micsoda. Ez baj, arra kellett volna figyelni, vagy pedig szerepbe hozni, mert most az zavaró, furcsa. Ez problémám a képpel, mert egyforma jelentéssel bír, mint a szereplők. Annak viszont örülök, hogy elkezdtél sztoriban gondolkodni, kicsit olyan, mintha futna a kép a tévén, ami nem baj, tetszik ez a fajta háromszorozás pont emiatt a hatás miatt, úgyhogy arra tudlak sarkallni, hogy máskor is csinálj ilyesmi játékot. Érdemes megnézni előtte, hogy minden rendben, nem maradt ott valami a képen, ami civil, vagy ami nem oda illik, vagy ami szétzilálja az egészet. Ha nem lenne ott ez az valami, akkor ez egy teljesen rendben lévő kép lenne, így most furcsa. (hegyi)

Miért Karinthy? Most ezen nem tudok túllépni. Miért? Akarom érteni, mert most nem tudom. Szürke az egész kép, ezen tónusban érdemes lenne elgondolkodni, de örülök annak, hogy elkezdesz szereplőkkel dolgozni, nyilván ez nem egy egyszerű műfaj, mert a hangulat egész gyorsan el tudja az embert kanyarítani attól, hogy komoly munkát csináljon, de látom, hogy itt rá tudtad beszélni az embereket arra, hogy „nézzetek előre oda a tájba”, és ők elhitték neked, hogy ott van táj. Ez jó dolog. (hegyi)

Nagyon szép ennek az egésznek a komponálása ettől az egymáson átfutó keresztbefutó vonalakkal, ezzel az átlóssággal, szépen van kimozgatva, nagyon tetszik. Ami nem tetszik egy kicsit, az a képkivágás, mert fentről és oldalról is lehetne még egy kicsit vágni. Hagynám, hogy a váll formája kifusson a képhatárig, azt nem görbíteném le, mert nem lényeges, így most elviszi a figyelmemet az inged, meg a válladnak a szép formája, miközben az arcra kellene figyeljek. Tehát ha egy ujjnyit levágnál a képnek a jobb oldaláról, akkor máris működni kezdene az egész, és nem lenne semmi kérdés. Fentről meg a sok feketéből lehetne vágni, hogy feszesebb legyen a dinamikája a képnek. Szóval ezzel érdemes kísérletezni és játszani, de nagyon jó kis önarckép ez, nagyon örülök neki, köszönöm szépen. Várom a folytatást. (hegyi)

Na, ez izgalmas, ahogy ez a haltornádó lecsap a földre. A fent és lent abszolút megkeveredik, és valami nagyon furcsa élmény jön ettől, tulajdonképpen a végítélet napja után vagyunk kettővel, és már minden megtörtént, ami megtörténhetett, bánjuk a bűneinket, és abszolút posztapokaliptikus érzetet is hozhat ez a kép. Nagyon örülök neki, hogy beindítja az ember fantáziáját, köszönöm, ez jó lett. (hegyi)