Ez a kép másképp dinamikus, itt a mozgás dinamikája játszik, bár szép az is, ahogy a bundában fellelhető rozsda szín megjelenik hátul a bokornál is. Amit én változtatnék, az az, hogy magát ezt a fatörzset visszább kellene venni utómunkában, most túlságosan világos. Hasonlítsd össze, hogy mennyire sötét a növény, az inkább túl sötét, és mennyire világos mindehhez képest a fa. Tehát ahhoz, hogy a főszereplőnk legyen valóban a főszereplő, ahhoz a környezetet egy kicsit hátrébb kell vinni tónusban. Ha most megtennéd azt, hogy ezt korrigálod a fát, akkor te is látnád, hogy egyből az összes figyelem a macskára szegeződik, így most kalandozunk egy picit a képen. (hegyi)

Annyira jó lenne tudni, hogy mi ennek a növénynek a neve, de nagyon szeretem. Nem tudom, hogy ez, ami a fákon megtalálható ugyanaz-e, mint amit a boltokban lehet kapni ilyen kis dobozban, és belül egy kis piros bogyó van, ami finom. Nem mertem még ezt megenni, lehet, hogy addig jó nektek, mert addig vagyok itt jelen köztetek. Szóval jó a ritmus, és valóban hoz egy nyárias hangulatot. Talán ahhoz egy picit nekem komor, nem egy teljesen vidám nyár ez, de azért nyár. Ott hibádzik nekem a tónuselhelyezés, hogy a bal fölső meg a jobb fölső rész között erős a dinamikai kontraszt, és ettől kifordul a kép. Nem tudom, hogy ez mennyire átélhető, amit mondok, elfordulunk ettől, olyan fura: az egyik oldalon túl lyukas, a másikon túl sötét, és túl zárt. De ettől függetlenül maga a találat megvan. (hegyi)

Nagyon jó ez a kép abban az értelemben, hogy nagyon érdekes dolgot találtál. Az aljából simán levágnám azt a másfél – két ujjnyi feketét, mert nincs rá nagyon szükség, a tetejéből is egy ujjnyit, és akkor még izgalmasabb lenne, mert feszes lenne. Forgasd el a képkeretet, és képzeld el vízszintesben, mert abból az utcából még jöhetne ám. Annyira szigorú vagy oldalirányban, fentre, meg lentre meg annyira megengedő. Fordítva kellene, hogy legyen. De a meglátás abszolút jó! (hegyi)

Drága, ő is nagyon szép cica! Tök jó, hogy így barátkozik veled. Egy kicsit a térből hiányolok, most ezt megcsináltad állóba, de ez fekvőben, vagy négyzetesben lenne jó, nem kell ezt ennyire szűkre venni, nem csak a macska a lényeg, hiszen a lépcső és a beton sráfozása az, ami izgalmas térjáték. Így most levágtad azt, hogy ő hol van, és csináltál egy sztárfotót róla, de benne nem ez a lényeg. Ugyanakkora maradna akkor is, ha megmaradna az oldala. Tehát, ez a kép ebben a képkivágásban, már ami a függőlegest illeti nem, de egy fekvő képben háromszor ekkora oldalakkal tökéletes lenne. (hegyi)

Macika, itt azt látom, hogy sokat akart a szarka, de aztán elvitte a farka. Ha őszinte akarok lenni, akkor balról levágnám nagyjából egyharmadát minimum, fentről két ujjnyit, és akkor elkezdene érdekes lenni, tehát egy majdnem négyzetes kompozícióban, viszont elől meg hiányzik belőle, tehát a fene tudja. Ebből, ami igazán érdekes, az a vörös növényzet, és a szemetek találkozása, aztán ehhez még lehet illusztráció a hídból egy rész, de a többi annyira nem érdekes. Szívem szerint ennek a képnek a kétharmadát kidobnám, mert olyan turistás, közben meg nem turista vagy, vagyis az vagy, de nem turistaként kell fotózni. (hegyi)

Ez most két számomra rontott képet mutat, és megpróbáljuk egymás mellé rendezni, de nem tudom, hogy mi az összetartó erő, talán a növények formája. Az megint lehet már egy lírai, vagy érzelmi összeköttetést, hogy próbálunk a kis lakásban meggyökereztetni egy ilyen növényt. Anyámnak sikerült, úgyhogy drukkolok, szerintem neked is fog. Jó, hát, én örülök, hogy keresel valamit, egyelőre nem látom, hogy mit, de ne adjuk fel, mert ha ez fontos, akkor haladjunk tovább benne. Majdcsak eljön az a pillanat, amikor megjön nekem is a katarzis. Mert most annyit értek, hogy az egyik egy mesterséges rend kinn, a másik egy mesterséges rend benn. (hegyi)

Az a baj, hogy az alkonyatot utómunkában azért egy kicsit közelebb kellene hozni abban az értelemben, hogy ne legyen ennyire szürke. Kis kontraszt emelés, kis világosítás, hogy legyen benne azért a fehér csúcsértékei is, mert e nélkül ez nincs jól exponálva. Az alkonyatnak ebben az értelemben nincs szerepe. Nagyon ritka az a helyzet, amikor a fekete-fehér jól hozza ki azt, hogy ez egy alkonyat, mert bebuknak a tónusai. A színesnél még talán, mert ott módosul a színhőmérséklet, ott könnyebb értelmezni ezt. Fekete-fehérben egy picit nehezebb. Nem erőltetném ezt, én most azt mondom, és ez a 365-ös képeidre is igaz, hogy szeretnélek téged kihozni ebből a "szélsőértékeket akarok exponálni" dologból. Egyrészt azért, mert a technikai készültséged nem teljesen alkalmas rá, a géped szenzorának az érzékenysége sokkal kisebb annál, mint a szemedé, ebből kifolyólag, amit úgy ítélsz meg szemmel, hogy ez még megfotózható, azt a géped már nem fogja tudni megmutatni, Nézd meg az autót, ott akkor kontraszt különbségek lettek, hogy a kerekei el is tűntek a kocsinak. Én azt mondom, hogy próbálj meg legalább egy órával korábban exponálni. És akkor ennek lehet húsa, lehet tere. Egyébként érdekesek ezek a találmányaid, már úgy értem, hogy ezek a dolgok, amiket találsz. Ezek az épületek tényleg hordoznak valami méltóságteljességet. Én abszolút javslom, hogy ha ez téged érdekel, akkor foglalkozz vele. Érdekes lehet akár az amerikai világban lefotózni, vagy megtalálni azokat a helyzeteket, amiket egy ilyen otthagyott, elhagyott ügyek, vagy nem teljesen funkcionáló, vagy más funkciót kapó ügyek. Van ennek értelme, csak próbáld úgy fotózni, hogy a te saját technikai lehetőségeidet figyelembe veszed. (hegyi)