Nehéz dolgom van ezekkel a képpárokkal, mert nem tudok kapaszkodót találni bennük arra nézvést, hogy hogyan is kellene őket kezelnem, hogyan kellene őket összehasonlítanom, vagy egy történetté fűznöm. Formailag, tartalmilag, szerkesztésileg, érzelmileg - bármelyik érvényes lehet, és biztos, hogy van valamilyen kiindulási pont, hiszen a Tamás fejében ez valahogy elindult. De nem nagyon jön nekem át, és sajnos ennél a pontnál erősebb az, hogy az egyes képekkel mi a helyzet. Számomra önálló képként maradnak meg. Hiába vannak egymás mellé szerkesztve. Ennél a képpár 1–nél az első kép nagyon szép formai játék, finom tónusokkal dolgozik Tamás, és nagyon érzékletes az, ahogy ezek a formák egymás után jönnek. Kifogástalan az ügy, nem tudok egy rossz szót sem mondani rá, mert minden rendben van vele. A második kép beleesik egy olyan dobozba, amibe azok a képek kerülnek nálam, amiknél valamiféle művészi hatás keresés történik, de erősebb az a hatás, ami ebben az úgymond ihletettség, mint az, ami formailag le tudna kötni. Nagyon nehezen mondom, de ez az a doboz, ahova nekem a művészkedés kerül bele. Csináljunk valamit, ami nagyon elvont, és arra majd az átlagember nem nagyon tud mit mondani, csak bólogat majd. Itt most nem tudok mit kezdeni, lehet, ha nagyobb méretben látnám, akkor minden egyértelművé válna, de ebben a méretben ez így nem működik. És ez most egy technikai javaslat lesz, hogy ha ilyen képpárokat osztunk meg, akkor lehet ám, hogy célszerűbb ezeket egymás alá tenni, mert jobban elférnének. Szóval, valahogy most hogy mi köze ennek a talán fa lenyomatnak, vagy hát, ebben a méretben ez akár lehetne egy rozsdafolt is, tehát, hogy ennek mi köze a csészék finomságához, ha ellentétpár, akkor viszont ahhoz, hogy működni tudjon, azért valamilyen párhuzamnak kell lenni, amihez képest az ellentét kialakul. Ha semmilyen közös pont nincs a két kép között, akkor nálam ez nem indul be. Nem tudok mit csinálni. Az egyetlen közös pont, hogy fekete-fehér mind a kettő. Biztos ez az én hibám, lehet, hogy nekem van ehhez túl földhöz ragadt gondolkodásom, de nem látom a kapcsolódást. (hegyi)

3 képben kapunk valamit egy természeti képződményről. Azt gondolom, hogy ebből számomra az első inkább emlékfotó, a harmadik kompozícióban problémás, úgyhogy a háromból talán a középső az, ami érdekes lehet. Mondjuk, ha csinálsz Máltáról egy összefoglaló sorozatot, hogy Máltai élményeim, akkor abban a középső kép szerepelhet, a másik kettő nem fontos. (hegyi)

Oké! Menjünk végig! Az első kép érdekes lehetne. Kőkemény a tónusrended, ez nem tesz neki jót, mert a sötétek már bebuknak, túl is van szaturálva az egész, az én ízlésemhez legalábbis, de ez mellékes, csak nem nagyon tudom értelmezni a teret. Ebben a képkivágásban nem tudom, hogy hol vagyunk, hogy ez valami épület darabja, vagy egy belső kert, vagy ez maga így van építve, csak valahogy olyan furcsán folytatódik valamerre, szóval nem nagyon értem. Második kép: Nagyon jó ez a kék, de nem érzem azt, hogy kompozícióban végig lenne gondolva, hogy hol és mit mutat. Maga a kék figyelemfelkeltő, de így, ezzel a növénnyel nem működik, és azért nem, mert egyrészt nem szedted ki a szárazakat, aminek nem szép a formája, másrészt azt hiszem, hogy ez akkor lenne érdekes, ha azokból a ciklámen színű dolgokból lenne még valahogy több, de azokat pont még le is vágtad. Szóval, jó-jó, de nem elég jó. A harmadik kép a szoborral ebben a fülkében, érdekes ez a váltás, de nem azt fotóztad, amit kellett volna, ugyanis benne hagytad a penészes oldat, ami már gusztustalan. Szerintem ebből a rondából elég lett volna kevesebb is, miközben a másik oldal, ahol esetleg folytatódik, ahol már fel van újítva, hangsúlyt kap, ezért ez nekem billeg, eltolódott az egyensúly. Aztán van egy teregetős kép, ide érdemes lett volna visszamenni máskor, amikor több fényt kap a fali fiók, a megemlékezés a halottakról. Most sötétben van, és így nem is érvényesül igazán. Ez a gatyás, ez jó, ez tetszik! Ez kiteregetett kis gatyó, azt hiszem, hogy ez működik. Nem tudom, hogy mi volt még jobb oldalon, amit lehagytál, de érdekelne, hogy az mi volt. Van benne olyan, amivel érdemes lenne foglalkozni, de megint azt érzem, hogy kapkodtál. (hegyi)

Feri, feladtad a leckét azzal, hogy mi az a jakubiskos, de a kommentből értem, egy színész. A fáradtság látszik, van humora a képnek, és ezt kedvelem. Van benne önirónia, és egyébként jól áll a szőr a fejeden, ezt mint hasonlóan korpulens testű ember mondom, hogy a szőrzet korrigálja a mi testi hibánkat, tehát, érdemes lenne elgondolkodnod azon, hogy esetleg meghagyod ezt a szakállzatot, mert soványít. Arra sarkallnálak téged, hogy egy kicsit kezdj el az önportréval foglalkozni, ne csak egy-egy villanás erejéig, hanem menj bele ebbe mélyebben. Ugyanis a tekintetről beszélsz, de ahhoz, hogy ez a tekintet éljen, kell fény. Anélkül nem fog menni. Egy alufólia, egy kistükör, bármi, akár egy újság vagy egy könyv is verhet vissza annyi fényt, hogy az derítse az arcod. (hegyi)

Na most talán meg tudom neked mondani, hogy mi a problémám! Ez a kép azt hiszem, hogy segít ebben. Nagyon szép a távlata a képnek. Ha nincsenek hattyúk, akkor ez egy nagyon nyugalmas, szép kép. De a francba, odamentek ezek a hattyúk. Ez az egyik megközelítés. A másik megközelítés, hogy tök jók a hattyúk, nagyon jó, ahogy fodrozódna a víz, de a fotós figyelmét elvonta a távlat, meg a háttér. De kit érdekel a háttér, amikor ott vannak a hattyúk? Harmadik megközelítés: Mi lett volna, ha Gábor leguggol? És lemond erről a víztükörről? Közelebb kerülnek a hattyúk, szemmagasságba, és ez az egész így már működhet a háttérrel. Bár nem vagyok hattyúban nagyon profi, de tudom, hogy bizonyos kenyérfajtákat megesznek, de valahol utána lehet járni, hogy pontosan mit eszik, mert akkor a mólóra be lehet menni, és etetni őket, vagy innen etetni, irányítani a móló felé. Ezek az állatok olyanok, mint a távirányítós matchboxok, alapvetően oda irányítod őket a kajával, ahova szeretnéd, és akkor máris megtörténik az, amit meg akarsz, hogy történjen. Most egy képen lenyomtad az összes billentyűt a hangszeren, amit lehet, és egybe rátetted, mert még van a távoli hajó is, ami mind szép, mind tök jó, de egyik agyoncsapja a másikat. Lehet, hogy abszolút zsákutca, amit mondok, és akkor szólj kérlek, de olyan nekem ez az egész, mintha keresnél valamit, hogy hol az út, azt a fajta bizonyosságot, amik meg volt a képeidben, most nem érzem. Mintha kezdene kicsúszni alólad, és mintha már nem lennél vele elégedett. Van egy ilyen köztes állapot érzetem, de mondd, ha nem így van. Kéne kommunikálnunk Gábor, segíteni szeretnék. (hegyi)

Nem tudom, hogy az, aki a képen van, az neked valami haverod, vagy ismerősöd, avagy csak teljesen véletlenül arra jártál, ahol ő is épp fotózott. Ha ismerős, akkor könnyen meg lehet kérni őt arra, hogy a lehetőségeihez képest hova menjen, és mit csináljon, nyilván ha idegen, akkor erre rá kell beszélni, de ha meg fotós, akkor meg fogja érteni, hogy miért kéred azt, amit kérsz, és hogy bele megy-e a játékba, vagy sem, az már más kérdés, ugyanis ő most nem jó helyen van. És ez a bajom ezzel a képpel, mert egyébként izgalmas a hely. Fantasztikus helyen jársz, szó se róla, a tíz ujjam megnyalom, hogy milyen helyeket mutatsz. Irigylésre méltó. Talán erről majd némi információt is adhatnál, hogy hol készülnek ezek, hol lehet ilyet látni, már, ha nem titok. (hegyi)

Belehallgattam a youtube linkbe, hogy milyen zene ez. Ha jóindulatú vagyok, akkor azt mondom egy Kraftwerk tribute, ha rosszindulatú, akkor azt mondom, hogy ilyen északi kesergős tucc-tucc. De nem baj ez!
   Ehhez a youtube videóhoz eleve berakott a zenekar, vagy az, aki feltöltötte egy képet, és te most azt egy kicsit megvadítottad azzal, hogy egy kis magyaros tüzet is raktál bele, mert amit a youtube-on néztem, az csak kék, fehér, hideg, és szürke, és ezt a kékes-fehéret hoztad, nagyjából ugyanazokat a formákat, ugyanazt a dolgot, csak egy kis vért is kevertél bele. A zene nem ilyen jó, szóval a zenében nincsenek ilyen érzelmek, mint amit te ide most beraktál, ami nem baj, mármint abban az esetben, ha mondjuk a megrendelő ezt elfogadja, vagy magára nézve érvényesnek tartja. De tipográfusnak ne menj. Maga a kép oké. Az, hogy nagyjából szemmagasságra rátetted a szöveget, meg egy logót, de a képnek az izgalmas része is ott lenne, amit ez kitakar, és ez tipográfiailag problematikus. (hegyi)