Nem tudtam kihagyni ezt a lecke-ziccert, bocsánat érte! :)
Nem tudtam kihagyni ezt a lecke-ziccert, bocsánat érte! :)
Huhh, most nem tudom, hogy örüljek, vagy bánkódjak azon, hogy nem értem a poént. Na de a kép. Alapjában jó lenne, de nagyon szűkek vagyunk, és így a zsíros papír lesz a főnök, viszont annyira az nem érdekes. Az lenne izgalmas, ami a szalonna felületével történik, a zsír kicsapódása, folyása, cseppjei, szóval ahogy a késen ott a kenődés, kéne ez fent is. Nekem. Akkor lenne igazán olyan, hogy jajj, kérek egy harapást. (hegyi)
Hegyi Pedellus nyomán. Ez az én asztalom.
Helló brúder, jó az asztalod. :) Te, Bandi, nem akarod néha elkobozni Ánci fényképezőjét? Fene tudja, lehet, hogy volna értelme? (hegyi)
A 365-os projekt kitermel olyan kepeket, amiket valami miatt nem valasztok a nap kepenek, de ha meglenne az elso harom leckem, akkor bekuldenem a szakkorbe. Ezt pl. az otos, termeszetfoto leckere. De amig az elso harom leckem nincs, addig marad szabadgyakorlat.
Akkor lássuk az első hármadat. :) Ezzel az a bajom, hogy kurva szűk oldalra, míg felül nagyvonalú. De a madárka nem felfelé száll épp. (hegyi)
Hát, igen, az elrendezés fontos, nincs terünk fenn, de máshol se sok, és nagyon tömött az egész, ha ebből indulunk ki, akkor elég lenne csak a virágokra koncentrálni, visszautalok a hagymavirágos képedre. Az másik kérdés, hogy a technika ekkora fényhiánnyal nem tud mit kezdeni, utána már a világosítás nagy zajt csap. (hegyi)
Nagyon kedvelem a természetközeliséged. De itt vagy közelebb kellett volna menni, akár az optika által, ha van mód, vagy megvárni, míg nekikészül a repülésnek, és amikor elrugaszkodik, akkor exponálni. Így most, hogy nem akartál a tükröződésről is lemondani, annyira beleolvad a háttérbe, hogy elveszik a sok ág és bog között. (hegyi)
Van egy új kiscica a kertünkben, éhesebb mint félénk, a szemeiben reménnyel várja hogy húzak már a francba az etetőtányér mellől.
Sokat gondolkodtam, mi az, ami hiányzik nekem, aztán a leirat adta meg a választ. A tányér. Az kontextusba helyezné a szituációt, de nem csak történetileg, hanem formai értelemben is, lenne valami még a képen a főszereplőn kívül, így nem lenne ennyire magányos. Fentről lefelé mindig ad egyfajta kirekesztettséget, magányt is fűszerként a képhez, de így, hogy a nagy szürkeség veszi körül, olyan esetlen. Ez nem baj, de azért jó, ha lehet értelmezni is a dolgokat. (hegyi)
András és Zoé segítségével zajlik a festés a Pálya utcában. Barátok a kövön.
Azt gondolom, hogy amit látsz, az nagyon jó és fontos, érzékeny dolog. Itt most nekem az elhelyezés az, ami egy picit határozatlan, azt hiszem a jobb oldala az, ami lötyög, ott valahogy újranyílik valami, ami már nem lenne olyan fontos, nem azt mondom, hogy a fánál vágni kéne, mert az is elbillentene, de valahogy most nem találom az asztal és szék helyét. Lehet, hogy az is megoldás lenne, ha lejjebb billentett kamerával több előteret kapnánk és akkor felül záródna jobban a kép, és így talán a két tárgy magányossága is erősebb lehetne. Hát, valahogy így. (hegyi)
Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon finom és ösztönös kép. Előbb elmondom a bajomat. A térkihasználásban nekem túl szűkek vagyunk, túl körbe vagyunk vágva, ettől az egésznek a hogy is mondjam, nagyvonalúsága sérül számomra. Ez egyfajta biztonsági játék, hogy beteszem középre a dolgot, abból nem lehet baj. Igen ám, de a tér az állásfoglalás is, hiszen más, ha fenn van hely, mintha lenn hagysz többet, ezek a finomságok mozgatnak el abba, hogy szomorkásabb, vagy légiesebb az érzet. De ez könnyen korrigálható, szóval ezzel nem vesződnék többet, érted. A kép viszont, amit berendeztél, az nagyon finom. Egyensúly van, ritmus, forma, és tónus, színes, de nem harsány, nem tolakszik, de van jelenléte, szóval minden a helyén. Ha számon kérhető, akkor talán egy kis frontfény még ahhoz, hogy közelebb kerüljünk, hogy ne legyen az az érzet, mintha lekapcsolták volna az egyik lámpát. Szóval Tamás hajrá, várom a folytatást. (hegyi)
Én ezt tanulmánynak gondolom, formai játék, ami majd később jöhet jól, hogy amikor már majd olyan szitu lesz, ahol nincs ennyi zavaró elem, akkor meg tudd csinálni jól. Így most ez sajnos annak esik áldozatul képileg, hogy annyi a dolog, hogy kibillen a harmóniából. (hegyi)
Érdekes ez a kép, nem tudom eldönteni, hogy most akkor éjjel lehet, csak süt még a nap, vagy hogy ez így maradt nappalra, mert égve maradt a tűz? Fura. (hegyi)
A címmel elmondod a szándékod is, és ez fontos, mert hogy ha a cél az, hogy kerék legyen kerék hátán, akkor adva van, hogy nem fentről lesz ez igazán érdekes, hanem pont, hogy lentről, keresni egy olyan nézőpontot, ahol a sok kerék kiad egy ritmust, ahogy a hagymavirágod esetén is történt. Ez így most tárgyias és távolságtartó megoldás, de így meg a környezet elviszi a komponálás erejét. Érdemes lenne, ha a hely felkereshető, keresni egy olyan pontot, ami érzelmileg közelebb állhat hozzád és így a nézőhöz is. (hegyi)
Ahogy érzem, ezek az állatkák nem a természetes lelőhelyükön élnek, így a helyzet nehéz, amikor ábrázolni akarjuk őket, hogy ne keveredjen bele olyan elem, ami illúzióromboló lehet. Ha ez nem megoldható, akkor be kell vállalni, hogy lesz rács, etető, minden egyéb, vagyis hogy a helyzet ábrázolása a környezetet is be fogja mutatni, nem csak őket. Ez abban is segít, hogy ha ez a döntés megszületik, hogy tágabbra exponálhatsz és akkor nem kell csonkolni sehol. (hegyi)
Hát, ha akarom hús, ha akarom hal, ha akarom cserkó, ha akarom dinnye, lehet ez akármi is, szóval én kedvelem az absztrakciót, de ez az én ízlésemnek most túl van a határon abban, hogy mennyire lesz sematikus valami, vagy mennyit őriz az alap motívumból. Az érzet megvan, de a formai támogatás is kellene ahhoz, legalábbis kicsivel több formai támogatás, hogy ne bemondásra kelljen elhinni, hanem felidézzen egy élményt segítség nélkül is. (hegyi)
Bevallom, hogy ez így nekem kevés a boldogsághoz. Egyrészt itt már nagyon bejátszik az, hogy a mobil zajossága és részletnélkülisége összekutyul dolgokat. Főképp a zaj az, ami nagyon erős. Ebből adódik, hogy ilyen képet nem este kell készíteni, hanem akár utómunkában, akár az exponálással kell úgymond elérni azt, hogy az érzet az este felé mozdulhasson el, de a zajt el kell kerülni. A másik viszont a kompozíció. Így, hogy alig látunk valamit az oszlopból, mivel az nem nagyon egyéni, így kevés, ha az oszlop a kép felét uralhatná, és onnan folytatódhatna a tükröződés, izgalmasabb lenne. (hegyi)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…