Nekem itt most a repedések a falon elviszik az egészet a fenébe, kibillentenek a nyugalomból. A másik, hogy a fád, akvarell, az nem egyenlő a szürkével. A harmadik, hogy én beáldoztam volna simán a teljes párhuzamosságot a valóság és az árnyék között, közelebb megyek és jobban jobbra, ennek nem kell ekkora tér, mert így a finomságai elvesznek, jelentéktelenné válnak. Ami kifejezetten példás, az az, ahogy az árnyék és a valóság közti nagy formai különbséget észrevetted, ez fontos, ezt tedd a batyudba, jól jön majd. (hegyi)

Egyrészt örülök annak, hogy Dezső újra felbukkan, remélem, hogy ez nem csak ilyen ritkás szórásban lesz, hanem gyakorta, mert a kép kifejező, jó ötlet. Benne van minden, ami kell, jól illusztrál, nem szájbarágós, nem primer poén, van benne finomság - leszámítva a vignettálást. Az bezár, ad az egésznek egy hihetetlen érzetet, ami itt ellene dolgozik az asszociációnak, én nem tenném rá. Emellett minden jó így, ahogy van, a sarkokat hozd rendbe. (hegyi)

Fura ez az egész, mert attól, hogy az épület homlokzata domború, attól az egész olyan, mintha meg lenne húzva a kép, és csak a teteje egyenesíti ki, szóval emiatt azt mondom, hogy nagyon hiányolom a bázist, a földet, a viszonyítási pontot, mert így elbillen az egyensúly, és nincs olyan elem a képen, ami szürrealitásában ezt indokolná. (hegyi)

Nem vagy nagyon kegyes magaddal. Ugyanis ezek a lencsék ebből a távból erősen torzítanak. Kicsit mintha fogászati kezelés előtt lennél. Értem, és a fények szépek, de erre talán a mobil nem alkalmas, hogy kihozza azt a finomságot, amit keresel. Pedig volna értelme magaddal foglalkozni. (hegyi)

Ezt nem nagyon értem. Feketék vagyunk, mint a negró, de minek? Formailag a képet javarészt az építész csinálta meg, a kivágat nem nagyon érdekes, szóval hát ja, vegyük úgy, hogy ez kipipálva. Aztán majd egyszer csak Ánges ki kéne ám találni azt, hogy merre teszed le a voksod a fotózásban, van itt már a jézuskától a géppuskáig minden a batyudban, de előrelépés akkor várható, ha egy-egy dologra konkrétan ráfekszel, mint témakör, vagy fotós terület és oda tolsz egy picit nagyobb energiát, úgy, hogy elkészíted a képed, vársz vele az elemzésre, dumálunk róla, ugyanazt ha kell ismétled, és így megyünk, amíg nem vagyunk elégedettek, és aztán új kép, új téma, és így tovább amíg egy területet nem pipálhatunk ki. Érdemes lenne, mert a céltalankodás nem fog segíteni, viszont alapvetően van szemed a látásra és nem csak a nézésre és ha már így van és géped is van, hát, használjuk már ki. (hegyi)

Primer, primer, primer. Balázs, a dolgok ennyire nem egyszerűek ám. Vagyis ha igen, azok nem képek. Még ujjgyakorlatnak sem. Azért vagyok keményebb most, mert ismerem, ahogy írsz, és ez azért nagyon nem az a szint, ahogy az írással bíbelődsz, szóval kész, ja, de ez is kész, egy osztállyal lépjünk feljebb. (hegyi)