Máltai keresztek

Máltai keresztek

Van egy pár belőle, azt látom. Érdekes, de azért annyira nem ebben a megfogalmazásban, hogy ennyire bő lére legyen eresztve. Szépek a tónusok, a színek, ez viszi el a képet. De hogy miért nem egyenesíted ki, nem értem, az agyoncsapja, hogy ferde. A másik, hogy valahogy a képkivágás, a pont, ahonnan ezt mutatod nem nagyon érdekes, így ez nem válik igazán képpé, nincsen benne rendező erő, csak szép színek és tónusok, ami nekem kevés a bioldogsághoz. (hegyi)

Parton

Parton

Szemérmesen félrenézel, ezért kisodródott a két szereplőd a kép szélére, valamennyire visszahúzza az a sziget, vagy nem tudom, hogy mi az, a dőlő horizonton, de amúgy nem tudom, hogy szemérmesek vagyunk, és nem merünk odanézni, mert ezek épphogy nem szeretkeznek, vagy mi a helyzet. Ott vannak. Most ez ennyi. Valahogy ebbe bele kell tudnod még jobban menni, tehát nem vagy elég közel. (hegyi)

emberek az utcán

emberek az utcán

Hasonló a problémám, mint az előző képednél, belőtted a szemmagasságot fejmagasságba, miközben a kép nem érdekes fent, lent pedig igen, így megint azt mondom, hogy lejjebb kell menni. Egy másik nézőpont lehet az, hogy felmászol egy emelet magasságába és akkor belátod az utcát, de ha azt szeretnéd, hogy érezzem azt, hogy ott vagyok közöttük, akkor érdekes módon ne a fejmagasságot célozd be, mert akkor lesz egy olyan felső rész is, ami a turistafotóknak a sajátossága, hogy kalimpál a teteje, meg ott kinyílik az egész, francnak kell az ott fent. Benne akarok lenni a tömegben, de ehhez az kell, hogy egy kicsit lejjebb menjél, mert nem leszek így benne, ki fogok belőle lógni. Most is ez történik, az emberek java lejjebb van, mint én magam. Voltak régen a tüköraknás gépek, amivel az ember jószerivel a hasa tájékáról fotózott. Az kéne ide. (hegyi)

Tanulók egy kávéházban

Tanulók egy kávéházban

A londoni sorozat újabb tagja

Jó ez a ritmus, csak fent hagytál egy csomó részt, amire semmi szükség nincs. Ez egy ujjnyi a boltív fölött, ami simán vágható lenne, lent meg hiányzik, a cipőbe is belevágtál. Nem nagyon értem, hogy miért így van ez a kamera beállítva. Lehet, ha egy kicsit lejjebb guggolsz, tudom, hogy az ember egy bizonyos életkor után nehezebben mozog, legalábbis az utolsó emlékem szerint te még nem vagy nagyon pocakos, úgyhogy próbáljuk meg a testünket használni arra, hogy ha kell, akkor lejjebb guggolunk. Ennek a képnek a nézőpontja, horizontja most nagyon lecsúszott, miközben az összes érdekes és izgalmas dolog lent történne. A fenti rész nem érdekes, úgyhogy a meglátás jó, az ötlet is, a kivitelezés nem tökéletes. (hegyi)

Máltai horgász

Máltai horgász

Eltelt viszonylag hosszú idő az elemzés és a kép felrakása között. Ágnes, most kérdezem tőled, hogy még mindig fontosnak tartod ezt a képet? Mert szerintem ez nem fontos kép. Sem Málta nem jön ki belőle, se a horgászat, de legfőképp a férfi karaktere nem. Ez egy lesifotó, megtaláltad őt, jó messziről lefotóztad. Ez abban a tekintetben jó, hogy nem zavartad meg a halakat, de a fotó szempontjából nem jó. Ha ez egy őt bemutató sorozat része, ahol megismerjük, akkor ez lehet egy átkötő kép, de önállóan nem tudom, nekem nem áll meg. (hegyi)

Lépcsőn

Lépcsőn

Na, ez egy olyan kép, amit kedvelek, elég jó kompozíció. Azt nem mondom, hogy nagyon szuper, hogy teljesen középre vannak komponálva ezek az emberek, hiszen ez az egész terület arra hív téged, hogy dekomponálj, hogy játssz vele. Engedd el azt a mankót, engedd el a korlátot, legyél nyugodtan kísérletező, dinamikus! Most beraktad őket középre, ettől le is nyugtattad ezt az egészet, ez nem biztos, hogy szerencsés. De a meglátás, a pillanat, az egész érdekes, jó dolog. Szépen is van exponálva, úgyhogy ez így majdnem tökéletes megoldás. (hegyi)

Autók közöttHegyi Zsolt-2015.07.26. 16:30Hegyi Zsolt-2015.07.26. 16:30

Autók között
Autók között
Autók között

Vallettában.

Nem tudom, hogy az 1-es macska két kocsi között, az éppen kakál-e, lehet, hogy igen, olyan furcsa, és az ott nekem kevésbé izgalmas. A 2. macska szaglászása abszolút jó a kis csapzott bundájával. A 3. is, ahogy ott alszik, fekszik, de azt szeretném neked mondani, hogy próbáljunk meg tartani valami normális képarányt, jó? Vagy négyzetesek vagyunk, vagy 2:3, 3:4 arányosok vagyunk, de valami legyen. A 16:9-es képarány a filmhez van és nem véletlenül nem a fotóhoz. Nem akarok nagyon szigorú lenni ebben a kérdésben, mert tudom, hogy majd lesznek, akik kardoskodnak a 16:9-es, vagy ahhoz hasonló képarány mellett. Nekem nem természetes, és hogyha az a kérdés, hogy tanuljunk meg komponálni, akkor próbáljunk meg először valamilyen klasszikus képarány mellett letenni a voksunk, és abban dolgozni, mert ha állandóan változatunk mindent, és minden mozog, és állandó a csere, tehát hol négyzetesen, hol 2:3, hol 3:4, ahol esik ott levágunk belőle,akkor soha a büdös életben nem leszünk előrébb a kompozíció tekintetében. Mi miért, és hogyan kerül oda? Ez egy fontos kérdés. Nem azt mondom, hogy ne vágd meg a képeidet, de az arányokat próbáljuk meg tartani. És jó lenne Ágnes, ha megtalálsz egy dolgot, ami érdekel, ami izgalmas vagy tetszik, akkor azt nem engednéd el, hanem csinálnád folyamatosan, például a macska ilyen, ha utcamacska, akkor legyen az, de be kéne léni abba a csoportba, ahol nem virágról virágra szálldosás van, hanem témakövetés, mert ez segítené a fejlődésed. (hegyi)

Képpár 3

Képpár 3

Érdekes, itt már valamiféle párhuzamot ha akarok, akkor tudok vonni abban, ami az emberek formája, meg az üvegek formája. De még mindig azt mondom, hogy van egy kevésbé érdekes kép, most ez az 1-es kép, és van egy abszolút izgalmas megoldás, ha leszámítom a bögre összefirkálását, amit egyébként kivennék, és csak a felső csészét hagynám meg, de így egyben egy jó meglátás. Nem nagyon értem, hogy miért pászítod ezeket össze Tamás! Biztos kísérletezel valamivel, de nekem még nem jött ki, hogy mivel, nem tudom, hogy mi ez a dolog, és mire akar a fuvar kimenni. Kérlek, segíts! De nem egy szóval, meg mondatokkal, mert nem biztos, hogy csak én nem értem, mert úgy látom, hogy más sem biztos, hogy érti. Kérlek, segíts abban, hogy megértsük, hogy mit csinálsz! Lehet, hogy magadnak is jó, ha megfogalmazod írásban, hogy mi az, ami itt történik, miért fontosak ezek a képpárok, mik az ellenétetek, mi az összetartó erő, mi a kohézió, mitől rántja pont ezt a két képet össze valami. (hegyi)

Én is

Én is

Feri, az a helyzet, hogy ennek a képnek több a hátránya, mint az előnye. Akkora kontrasztkülönbség, akkora tónuskülönbség van, hogy az, ami a tükörben történik nem igazán kivehető, a formai elrendezés is elég kusza, úgyhogy ezt most én köszönettel, de továbbgondolásra visszaadom. (hegyi)

Kék és narancssárga, meg egy medúza.

Kék és narancssárga, meg egy medúza.

Nagyon szép ez a kép! Nagyon elgondolkodtató, nagyon lírai. Nem túl sokat tudok hozzátenni. Azért nem, mert nem bántanám ezt, nem nyúlnék én hozzá, nem szerkeszteném át, sok minden mást is lehetett volna ezzel ábrázolni. A címből a "meg egy medúzát" lehagynám, mert az már nekem sok, az pont ezt a lírai egyszerűségét viszi el a dolognak, valami humoros irányba, ami tőlem idegen. Persze lehet arra a középső formára mondani, hogy olyan, mint egy medúza, de ennek pont nem az a lényege, hogy medúzát lássak benne, hanem az a formaváltozás, ami létrejön a teljesen nedves, és a csak vízcseppekkel pettyezett területek között, úgyhogy maradjunk abban, hogy a két szavas cím, és köszönöm szépen, ez egy szép megoldás. (hegyi)

Tre Cime di Lavaredo

Tre Cime di Lavaredo

Azt hiszem, hogy ez a kép abban az értelemben izgalmasabb nekem az előzőnél, hogy a tükröződés bekapcsolódik, és ez a formáknál nagyon érdekes játékot tud létrehozni. Persze a hiányérzetem is nő ez által, mert ebben a tükröződésben olyan sok minden történhetne. Dobálhatna egy kisgyerek bele kavicsokat, vagy bármi, hogy valahogy megint azt mondom, hogy lehet, hogy egyszerűbben kell megfogalmaznom: az embert hiányolom! Van egy ilyen kivonulás jellegük ezeknek a képeknek, kivonulok a társadalomból, az emberek közösségéből, egyedül vagyok és magányos vagyok. Látom, van ott valaki nagyon mikro méretben, ember legyen a talpán, aki azt elsőre észreveszi, lehet, hogy egy haver, aki veled túrázott, de lehet idegen is, de ő annyira jelentéktelenül van jelen, hogy ha lenne szerepe, akkor az a méretarányhoz lenne szükséges, hogy értsem, hogy mi mekkora. Ebben a méretben amit itt most látunk, nem biztos, hogy tud működni, mert annyira kiszerkesztetted a kép szélére. A kép nagyon szép, megint azt mondom, hogy annyira fantasztikusan érzed ezeket a színeket, tónusokat, hogy mit hogy kell csinálni, tuti naptár sorozatot lehetne belőle készíteni, és azt mondom, hogy nem csak 13 laposat, hanem akár egy heti naptárat, vagy akár napi képekkel is, biztos, hogy meg tudnád tölteni értékes tartalommal. És akkor most már nem mondom el huszonötödször, hogy hol van ebben a Gábor, mert biztos, hogy benne van, és valószínű, hogy a napi rutinnal, a melóval kell neked egy ilyen egyensúly. Van olyan, hogy az ember terápiásan használ valamit, ez is érvényes. De nem gondolom, hogy ne lehetne elmozdulni, hogy akkor elveszne a terápiás hatás, mert az a cselekvésben van, a másfajta cselekvésben. Hiányolom azt, ami ennek az egésznek a feszültsége, a tétje, a húsa, az, hogy a bőrömet viszem a vásárra egy fényképért. (hegyi)

Ház a hegyen

Ház a hegyen

Nagyon hangulatos a kép, megint azt mondom, hogy ez neked nagyon jól megy. Ezek a színek, ezek a formák, az egésznek a struktúrája, rendezettsége nagyon hatásos, és esztétikus. Jó ránézni a képeidre. Egyszerűen, miközben nagyon határozott üzeneteket küldesz, mert ezek nem elmismásolt ügyek, hanem nagyon is valós helyszínek, de közben megtalálod azokat a nézőpontokat, amivel az ember kap egy teret, ezt a teret bejárhatja a szemével, nézelődhet rajta, tehát úgymond foglyul tudod ejteni a néződet, és ez fontos. De valahol piszkálja a csőrömet a kisördög, hogy biztos, hogy Koscsó Gábor ezt tudja a legjobban csinálni? Még mindig nem vagyok arról meggyőződve, hogy Gábor, benned nincsen más, vagy több, abban az értelemben, hogy ne ezt a viszonylag kényelmes utat válaszd. Miért mondom ezt kényelmesnek? Azért, mert ha akarod, akkor két percet töltesz vele, ha akarod, akkor két órát, hogy megtaláld azt, hogy mi a jó ebben, mi tetszik neked, hogy kell megcsinálni, tehát, ez egy nagyon nyugis ügy tud lenni. Vagy meg van rá az esély, hogy az legyen, ugyanakkor nincs túl sok rizikó benne. És azért a fotográfiában nem csak az esztétizálás a fontos, hanem a véleményformálás, a véleményalkotás, és ezt én ezekből a képekből hiányolom. Nem azt mondom, hogy át kellene térned a szocióra, de valami íz hiányzik ebből nekem, hogy legyen tétje. Nem tudom, hogy érthető-e, amit mondok, ezért várnám, hogy választ adj ezekre a kérdésekre! (hegyi)