Ez egy nagyon izgalmas kompozíció, abszolút tetszik. Nem értek egyet a képaránnyal, nyugodtan lehetett volna fönt még ehhez hozzátenni, ahogy egyébként lent is. Nekem nem kell ennyire körbevágni, ahhoz, hogy ez működjön. Van itt egy nagyon szép kalligrafikus gesztus, ennek nyugodtan hagyhatsz teret. Ha oldalt meghagytad, amit meghagytál, akkor annak a két-háromszorosát is meghagyhatod fönt, meg lent is még valamennyit. Persze, a lenti kérdéses, hogy ott mi lehetett még benne, hogy folytatódott ez a korlát, de amennyit a helyszín engedett volna, annyit még én benne hagynék, és akkor elkerülném azt, hogy ennyire furcsa képformátumot kelljen használnom. Ez megint egy olyan kérdés, hogy ez igazából nem életveszélyes probléma, ízlés kérdése, én nem tudok megbarátkozni ezzel a furcsa filmes képaránnyal, hiába akarjátok lenyomni a torkomon. Nagyon szépen van exponálva, abszolút jól figyelted és mutattad meg ezt a ritmust, úgyhogy gratulálok. (hegyi)

Nem tudom micsoda az a Mordor, pedig kerestem a google térképen. Az a problémám, hogy miközben tónusrendjében ez egy nagyon szép kép, nem döntötted el, hogy mi az, ami téged igazán izgat ebben az egészben, és ezt, ha nem is ott az expozíciónál, de az utómunkánál mindenképpen meg kellett volna tenni. Most az a kis vízfolyás, ami a képek az értelme lehetne, jelentéktelenné válik attól, hogy az előterünk, és itt elől az a nagyobbik szikla ennyire világos maradt. Ott ez kilyukad. Valamennyit meg lehet ebből hagyni, de az biztos, hogy azt a nagy követ sötétebbre vettem volna. Takard le a kezeddel, és egyből elkezd működni a víz, egyből oda kezdek el koncentrálni. Úgyhogy az utómunkával még egy kicsit kellene játszani. (hegyi)

Érdekes ez a meglátás, ez a nézőpont, nekem nagyon tetszik. Kettő dolog van, amivel távolság keletkezik köztem és a tárgy között: az egyik az, hogy ezek a zöldek elmentek egy kékes tónusba, ebbe a türkizes világba. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó, mert szerintem egy melegebb színvilággal hatásosabb lenne, talán a naplemente is, vagy az a kis fénypászma, ami létrejön, több tüzet tudna hordozni. A másik dolog az, hogy van az egészen egy szürkés fátyol. Még akár úgy, hogy szelektíven emeled ki különvéve a felhő részt és a többit, el lehetne érni azt, hogy a felhők markánsabbak legyenek, ne csak ilyen szürke gomolyag, ott egy kontrasztemeléssel ez megoldható lenne, az alsó részben viszont levenném ezt a szürkés fátylat róla, szerintem úgy egy kiegyensúlyozottabb kép jönne létre. De az ötlet abszolút tetszik, mert valamit bemutatsz, egy egészen más, nem megszokott nézőpontból, és ettől már belekerül a te véleményed, a te érzelmi hozzáállásod is a képbe. (hegyi)

A címmel én nagyon nem foglalkoznék, mert a címadás külön kategória lehet a képekhez, nem is igazán fontos most, mert a képről beszélni érdekesebb. Jónak tartom a kompozíciót. Az a furcsa benne, hogy első látásra olyan, mintha húzná az egészet balra, mert a tömegek ott vannak, igen ám, de a jobb oldalon lévő sötét folt ezt az egészet vissza tudja rántani. Ami a problémám az igazából az, hogy ezeknél a körtéknél a felületeken, ahol a fényt kapta, ott valahogy kilyukadt az egész, onnan eltűntek azok a pórusok, amik a körtének a jellemzői. Ezt sajnálom, mert ha ez helyesen van exponálva, akkor talán ez nem történik meg. Nem tudom, hogy RAW-ba fotózol-e, vagy sem, talál a RAW képfeldolgozásnál van mód ezen egy picit még javítani, persze látni kellene az eredetit ahhoz, hogy az ember ezt biztosan megmondja, hogy mit lehetne ebből még esetleg az utómunkában kihozni. Ez tanulságos abban a tekintetben, hogy ezt akkor kellene tudni jól megcsinálni, hogy tónusban belül maradjunk a határértékeken, amikor exponálunk. Ezen kívül viszont a kép, a berendezése, és az egész hangulata jó, működik. (hegyi)

Ize. Ket kep. "Ennek" es "orulunk". Ugyanonnan, par masodperc kulonbseggel. Ket olyan foszereplo, akik sejthetoen nem erzik at ugy a 24 ev oromet, mint a legtobb vendeg. Ok meg mintha egy Zs-kategorias horrorfilmre sminkelnenek, olyan foltokat hagynak a fenyek az arcukon. Jo, ok ketten egyutt talan epp 24 evesek, de akkor is felmerul bennem a kerdes: miert? Miert ok, miert ket egyforma kep, miert ezzel a otromba torta-tuzijatekkal? Ugyanakkor ott van az ujjatlan polo a nyakba akasztott kulccsal. Nekem az a 24. Boldog szuletesnapot, Tilos! (bobák)

Latjuk, hogy a kep reakcio Pista kepriportjara, ugyhogy kicsit bajban vagyok, amikor egy elemzeshez fogok. Beszelhetek megint csak errol a keprol a korulmenyektol fuggetlenul, vagy beszelhetek a riport es a reakcio kapcsolatarol, esetleg beszelhetek netan a szoborrol. En valami masrol szeretnek, ami talan az elsohoz all kozel, de megis kicsit mas. A kep ugy kerult elenk, hogy Pista bekuldte a kepriportjat Nagy Sandor szobraszmuvesz kertjebol, erre Zsolt azt mondta, hogy ej dehat Demeternek van itthon tole egy szobra, es rovidesen fel is kerult a kep. Ami ebbol nekem szamit, hogy szinte percek alatt keszult a kep. Errol a "szinte"-rol szeretnek beszelni.
   Ha eszembe jut valami, es meg akarom mutatni, akkor eloveszem es lefenykepezem. Ezzel szemben itt vilagitast latok, faragott fat, lakkozott fat, iranyitva van a tekintetem, es egyensuly van a kepen. Ez a hozzaallas az, ami szoget utott a fejembe, hogy csak meg akarsz valamit mutatni, de fotoban gondolkozol, nem egy "snapshot"-ban, hogy mondjak ezt szepen, pillanatkepben, emlekkepben. Egy olyan helyet keresel, ahol a hatterbol kiemelkedik a szobor, mikozben sajat anyagahoz kozel allo alapon nyugszik. Leteszed egy fa asztallap szelere ket ablak kozelebe talan. Az asztallap melegsege atjon a kemeny fekete-feheren is, a lakk pedig kiemeli a szobron latszo faragasnyomokat. A fa erezete vissza-visszavezet a szoborra. A ket fofeny finoman vilagitja a ket mutatott oldalt, mikozben nem rejti el az eszkoz nyomait.
A kompozicio megintcsak erdekes. A tema kozeprol enyhen balra kimozditva (nehogy harmadolopontig, de talan aranymetszesen is belul), es ezt a kimozditast ellensulyozza az alap latszolagos ferdesege es meg az erezet is - kis plusz suly a jobb oldalra. A sotet hatteret mar emlitettem, semmi zavaro dolog nem marad, ami elvehetne a figyelmemet a szoborrol. Rapillantok a kepre es azonnal a fejreszre nezek. Egyreszt a hatter miatt, masreszt mert az az egyik legvilagosabb pont, de van meg itt valami. Az enyhen felso nezopont es a szuk elessegi tartomany azzal jar, hogy a fej teljesen eles, a labresz pedig egy lehelletnyivel eletlenebb. Ez a lehelletnyi epp eleg ahhoz, hogy a ket legvilagosabb pont kozul a felsot valassza a szemem, mielott gondolkodhatnek. Az utomunka van meg hatra, arrol annyit tudok mondani, hogy radolgozik a faragas nyomaira, pontosabban definialja, hogy mit latok. Nem tolakodo, de hatarozott. Amit mondani akartam mindezzel itt fent az az, hogy mennyit valtoztat az eredmenyen, ha az ember tisztelettel all a temahoz es a feladathoz akkor is, ha az "csak" egy pillanatkep. Biztosan leirod majd, hogy a fenti megfontolasok es lepesek egy resze zsigerbol jon. Nekunk meg, akiknek meg nem jon zsigerbol, erdemes lesz odafigyelni ezekre a sokat jelento aprosagokra, es magara a hozzaallasra. Ezert ez a kep egy jo lecke nekem. (bobák)