Menny és pokol.
Szorgalmira megvan az egy disznó, gyerekkoromban volt, hogy a szomszédhoz jöttek külföldi rokonok karácsony körül és akkor hoztak ilyen vékony ilyen dobozt, amin valószínű késekkel, vagy sniccerrel ki voltak vágva és ilyen fotó volt rajtuk vagy színes festmény és oda volt írva, hogy ezt december 16-án, ezt december 18-án, meg volt szabva, hogy egy kis ilyen fület mikor lehet kinyitogatni és marha jó kis csokik voltak benne. Én néha disznólkodtam, hogy kinyitottam a 22-eit is. Namost nagyon az az élmény van bennem kedves Gábor, hogy fogom a pedellus számítógépét, és egy ólajtó bolgár gyártmányú 18 cm pengehosszúságú műanyagbetétes disznóölő késsel kivágom az ablakokat, hogy megtudjam, hogy mi van mögötte. Egyszerűbben próbálok fogalmazni: ez a fajta vibráció, ami az ablakfelület és a fal közötti feszültséget adják igenis sarkallnak arra bennünket, hogy a néző, aki egy látogató is lehetne és az az asszociációja ott van, hogy ezek mögött az ablakok mögött emberek és történetek lehetnek, szeretne bejutni. René Magritte híres szürrealista festőművész előszeretettel használta ezeket a ritmikai játékokat, hogy ajtókon és ablakokon át látható tereket tovább nyitott. (szőke)
értékelés:
Hozzászólások
Bartos Ágnes
2024. 12. 29. - 15:34
Én is meghallgattam,köszi Gabri és Gyula. Szépszomorú volt valóban, mint minden mostanában.
Aureliano
2024. 12. 28. - 13:14
Na, ezt is meghallgattam. Izgalmas az olasz kaland, érdekes lett volna hallgatni a felújításról.…
Aureliano
2024. 12. 28. - 12:15
Meghallgattam. Csodálatos borsodi japán halandzsareppet is tartalmazott, ami tetszett. Gyula is…
Nagy Zoltán A.
2024. 12. 27. - 21:16
Jelezném, hogy az árnyas patakot szeretném elkérni háttérképnek. -- az a Sagittario folyó egyik…
Iványi Gabriella
2024. 12. 22. - 16:31
Kedves Zsófi, december 26-án nekem is lesz búcsúadásom a rádióban, amihez ezt a fotód választottam…