Elröppent. Erről nem tudok írni.

Köszönjük, mozog, három disznó. (hegyi)
értékelés:

Igen, az amire gondolsz!

A képhez van egy megjegyzés, valószínű ez a szöveg a jel szimbolikára utal, arra a gesztusra, amit a modell a kezével, az ujjaival kimetsz a testből, aminek középpontjában egy testékszert látunk. Úgy sejtjük, hogy a cím tehát fontos része az üzenetnek, onnan kellene keresnünk a megoldást. Másrészt a képen sok minden fölfedezhető, a megvilágítás miatt a test különböző civil származékai, a kivörösödött ujj, a bal oldali kézen előzőleg lehúzott gyűrű nyoma, a textília, aminek a széleit, színét látjuk, de a kép alsó szakaszán kiahalad a képből és ebből a megvilágításból, ahonnana fényt kapja a modell, nagyon erőteljesen súlypontozódnak azok a testfoltok, pirosak, rózsaszínek, a körömágy környéke, amik naturalisztikussá teszik a képet, ahogy a vörös körmök ki vannak festve és a körmök ágya hátra van nyomva és ettől picit gyulladtabb a körömágy, ezek mind nagyon naturalisztikusan vannak jelen, miközben a kép fölső felületén az árnyékoktól a bőrfelületnek lenne egy szép hangulata. Ugyanakkor mindezek a szocioszerű jelzések sokkal jobban uralják a képet, minthogy az érzékiség, az érzelmek felé el tudna mozdulni a kép. A 10-es lecke hívószavai egy másik útra próbáltak utalni, sokkal erőteljesebben érezzük mind a ketten, hogy az internet világában egy egészen más szegmensből érkezett képet látunk itt, amely elsősorban a privát fotó kategóriájában azért nem tudja a 10-es lecke feladatait betölteni, mert szerintünk nincs tisztázva a kép valódi üzenete. Azért zavarosak a képi jelek, mert nincs pontosítva, mit szeretne közvetíteni az alkotó a képen. Nagyon szíépen hímzett textília is igazából csak mintegy ilyen maradvány a maga színvilágával jelentéktelenül ott van a kép alján, nem kap hangsúlyt, a kéz ujjainak végén lévő vörös festék dramatikusságát is csökkenti ez a rózsaszín civil textildarab. Ahhoz a fotós nem súlypontoz eléggé, hogy a textil formája a combok hajlásánál működő formavilág a kép részét képezze. A kép határmezsgén mozog, mintha valami korabeli csábító kép szeretne lenni, de... Tamásnak és a többieknek is mondjuk, hogy bár az akt eddig nem volt lecke, de ha már ilyennel foglalkoztok, akkor ha megnézünk egy ilyen képet, és a nézőnek az az asszociációja támad, hogy hú, de letépném én onnan azt a textilt, akkor a fotós tévedett. A másik, hogy ha már kimondva, kimondatlanul az akt fogalma szóba kerül a testek kapcsán, akkor annak, aki beszél erről és behívja ezt a fogalomkört, kell annyira bátornak lennie, hogy ugyanolyan tisztelettel kezelje ezt is, mint a csendéletet, mint a portrét vagy a tájat, mert igazából ez a kép nem éri el az akt minősítő fogalmát, hanem olyan az egész, mintha általános iskolában a serdülők beszélnének olyan kérdésekről, amiket szégyellenek kimondani. Nem adunk disznót, de nem azért, mert akt fotó akarna ez lenni, hanem mert nem üti meg azt a szintet, ami az aktoknál minimálisan elvárható. (szőke-hegyi)