Nagymamám mesél.

Én azt gondolom, hogy ehhez a képhez én nem nagyon tudok mit hozzátenni – nagyon szeretem. Érdekes a megválasztása a kamerapozíciónak, ahogyan felnéz a fotós a modellre. És mintegy karmesterre, egy zongoraművészre odafigyel, és pont az, hogy a mögötte lévő falfelületek ezt a szép fehér hajkoronát összemossák, és ettől az egésznek van egy pici, furcsa égi hangulata, amit a kötött, vagy horgolt kardigán stabilizál itt a földön. És szerintem fontos, hogy ez a pohár itt van az előtérben, az húzza helyre a háttérben a sötétben tartott kerti ablakot vagy ajtót. Én ezt a képet nagyon szeretem, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Ez a kép a szép környezet által keltett boldogságot sugározza számomra!

Ez is szívem csücske ez a kép, talán Nyugat-Európa lehet, nem tudom. Ha Bogi van a képen, akkor nem tudom, hogy az Ének az esőben c. régi filmre visszaemlékezve, csak egy picit balra lehetett volna ez a fellibbenő női mozdulat – ugye nagyon rímel rá az a barokk szobor ott a vízesés alatt, ugye az is emelgeti a kezét, tehát ha egy kicsit balra elmozdult volna, akkor a feltartott kéz nem akaszkodott volna bele a két esernyős hölgybe, és jobban érzékelhető lett volna a mozgás. Vagy pedig oda kellett volna menni, és elkérni azt az esernyőt és azzal csinálni ezt a mozdulatot. (szőke)
értékelés:

Az István úgy látszik elkezdett foglalkozni ezekkel a faragott figurákkal, és az árnyékokkal, fényekkel, és ez egy nagyon érdekes és személyes világ. Mivel az István döntése szerint ez szorgalmi, amíg nem valamelyik kategóriára próbálja meg beküldeni, addig én ezt tiszteletben tartom. (szőke)

Nekem ebből a képsorból a harmadik és a második tetszik, de ami a legerősebb az a harmadik kép. És bár ezen nem látszik a Vera, de mégis látszik a tükröződésen, hogy az a gesztus a Verának szól, a Vera tisztelete, a Vera színháza, és a Vera történése. Mint egy road-movie-ban ez a kép is egy lakókocsiban létezésről szól, és az első képet annyiban értem, hogy az ennek a kisfilmnek a főcíme, Asimov Alapítvány című könyve, értem én, de nekem fotós szempontból a harmadik kép a legerősebb, abban van legjobban benne ebből a mostani állapotból. Remélem a Sanyiék is látják az oldalt, nézik ezeket a történeteket, a Vera képei így nagy mennyiségben nagyon pontosan érzékeltetik ezt az idegen világot, a nekünk idegen világot, ezt a létállapotot, amiben folyton úton kell lenni, tehát nagyon remélem, a Vera képei másokat is elindítanak az önkifejezésben, akik velünk itt vannak, néznek bennünket, és talán ők igazán értik ezt, mint mi, itt a mi kis Pálya utcánkban vagy Kossuth utcánkban. Hogy miért készülnek ezek a 100 %-ban szubjektív, nagyon személyes képek.
Én fontosnak tartom azt, hogy ezek a helyzetjelenségek, ezek egy szubjektív naplót alkotnak, és engem érdekel, hogy miért akkor jön ki belőlünk, hogy naplót vezessünk, amikor elmegyünk és elutazunk – mert ki vagy billenve a saját helyezetedből, a saját ritmusodból. Ez egy kibillent helyzet. A második képnél pl. noha technikai eszközöket is látunk, mégis nagyon jól látszik, hogy a könyv az egy másik világba vezet el - ott van a valaki összegubózva, a gyűrött zoknijában, és a varázslatos könyvben az idegenben még egy másik térbe álmodja át magát. Tehát a naplójelleg nyilván azért erősödik fel, mert a belső biztonságot ez adja. (szőke)
értékelés:

Vera útiüzeneteiben a táj, ezek az azúrkékek nagyon szépek ott a vízfelület után... én ezt igazából a szorgalmiba áttenném, és ott az egy disznó megvan. Szeretem ezt a képet, de úgy érzem, hogy ebben a kategóriában, ami az utazás és hazaérkezés – azt érzem, hogy Vera ne bújj el, tudom, hogy vagy, tudom, hogy ott vagy, de ne bujkálj. Szorgalmiban egy disznó. (szőke)
értékelés:

Ez a kép egy régebbi Vera koncepcióra épül, ugye volt az a másik képe az autóbelsőből, és igazából ezt a két képet talán párban lehetne értelmezni. Nagyon ott van a logikája a képen. Mégis, talán egy kis fény jót tenne ennek a belső történetnek, sejthetően talán a kormányon csillan meg csak egy kevéske, én nem hagytam volna ennyire sziluettesre, és tudom, nagyon nehéz ilyen dokumentumhelyzetekben belenyúlni, de talán a kutyus, ami ott áll, talán még valami történést én megvártam volna, és akkor még izgalmasabb a helyzet. De a két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Én ezt nagyon szeretem, és szorgalmiként nagyon örülök, hogy elküldte nekünk. Nagyon érdekesek rajta a formai meglátások és a fények. Jó a kompozíció is, hisz a test tömege más formában van jelen fenn jobb és lenn bal oldalon, de tömegben a két forma egyensúlyozza egymást. (szőke)
értékelés: