Igen, itt van valami, ami létrejött, ami az előző buborékos képnél is létrejöhetett volna, ami nekem most egy jó geg. Én ezt a Humor leckébe teszem, ha megengeded, mert ez annyira nem nagy ügy, de jó meglátás, inkább a vicc része a jó, mint a kreativitása. Egy kicsit pontatlan itt is a világítás, a szem, ami a legfontosabb lenne, az most sötétben van, nyilván ezzel a helyszínen túl sok mindent nem lehet kezdeni, de utómunkában igen. A képnek az egyik fele lényegesen világosabb mint a másik, ezt is lehet korrigálni, tehát itt azért van utómunkában mit csinálni. Volt ilyen táborunk, ezen végig lehet gondolni, hogy mit kell csinálni, érdemes lenne ezzel foglalkozni. Tehát ez inkább humor, és kettő csillagot adok a kópia rendezetlensége miatt. (hegyi)
értékelés:

Amikor kigondoltuk a leckerendet, akkor arra gondoltunk, hogy a magas számú leckéket akkor kezdjük el csinálni, amikor már az elejével megvagyunk, és még az elején elég nagy hiányok és lyukak vannak. Én most ezt arra mondom, hogy ne ugráljunk egy ismétlő leckébe ennyire előre. Én most ezt átteszem a Portré leckébe, a 43-as leckéből a sima portréba, attól, még, hogy ez fekete-fehér, és hagyjuk meg ezeket az ismétlő leckéket arra az időre, amikor már a többi lecke megoldásra került, és az ismétlés van soron, mert az egy összegzés. Én nem érzem azt, hogy ez egy összegzése lenne bárminek is. Megint kapjuk ezt a kollázs-technikát ezzel a pitypanggal, nem teljesen értem, hogy ez miért kell erre a képre, nem nagyon látom magyarázatát. Persze, a gyerekkornak ez egy fontos növénye, nincs olyan gyerek, aki ne gyönyörködött volna benne, vagy ne fújkálta volna, sőt már láttam olyan videót is, ahol meggyújtják, és akkor másodpercek alatt leég. Én ezt gyerekkoromban nem próbáltam ki, ez nekem kimaradt, de minden esetre érdekes megközelítés. Ez a kép önmagában a buborékkal jó lett volna, annyit hozzátennék, hogy lehet, hogy ezt a buborékfújó berendezést valahogy ki kell gyakorolni, hogy hogy lehet kihagyni a képből: tehát megfújom a buborékot, földobom, és amikor megfelelő helyen van, akkor exponálok. Ugyanis ez így most egy kicsit olcsó megoldás, úgy értem, hogy odatartotta a szeméhez, de az igazi trüváj ott lenne, ha a buborék tényleg a levegőbe repülve kerülne valahová a képre. Nem nagyon látom itt a képszerkesztésben való értelmét a véletlennek. Ez itt egy egy csillagos portré. (hegyi)
értékelés:

Bara, az van, hogy ezek nagyon jó ritmusok, nagyon jó, nagyon szép, csak a fekvő és álló képek váltakozása nekem izgágává teszi, ellene dolgozik annak a ritmusnak, ami a mélységélesség megválasztásával és ezekkel a kis bogyókkal létrejön. Még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy ez feltétlenül négy kép. Az első kép az egész rendszerből nekem kiesik, az első és a második kép nagyjából hasonló kérdéskört feszeget, a második, harmadik és negyedik kép az, ami nekem most mesél valamiről, de a harmadik képnél nem indokolt az álló formátum. Ezen érdemes lenne elgondolkodni, ez most nekem egy csillag, a ritmika miatt van problémám. (hegyi)
értékelés:

Ugye Escherről azt kell tudni, hogy nagyon érdekesen használta a teret, tessék utánakeresni a Google-ben. Nagyon furcsa és izgalmas helyzeteket hozott létre. Ez a kép ezt viszonylag jól teljesíti, azért viszonylag, mert a függőleges elforgatása nekem most tömegben is billenti ezt a kompozíciót, nem nagyon látom, hogy miért dőlünk el. Az ötlet maga jó lenne, tetszik ez a kollázs ezzel a szendvicsmegoldással, de valahogy most ez ettől nem tudja kifutni azt a teret, amit kifutna egyébként. Nem tudom, hogy mennyire áll rendelkezésedre a lehetőség abban, hogy ezt esetleg korrigáld. Lehet, hogy megérné, hogy megnézd, hogy mi van akkor, ha ez korrigálva van. Nem gondolom, hogy itt a csillagvadászat lenne a téma, úgyhogy én ezt a kérdést most nyitva hagyom, várom a választ Barától, hogy van-e mód arra, hogy ezt korrigáljuk. (hegyi)

Garcia Lorca jut eszembe erről a képről. Nagyon érdekes a női kommunikáció, a női attitűd ábrázolása ezen a képen. Attól válik ez érzékennyé és finommá, hogy ezekkel a nagyon kemény vonalakkal szétverted az egészet. Az ablaktükröződéseknek ezek a formái, rácsai olyan kemények, annyira drasztikusak, hogy megkeményítik azt a szituációt is, amiben vagytok. Egyetlen egy problémám van: a háttérben van valami ágyvég, egy tükör, vagy képkeret, vagy micsoda, az zavar Bara szájánál, orránál, az kár, hogy ott van, gyengíti ezt a dolgot. Még egy csatot is látok, valami táskának a csatját a Hanna vállánál, ami szintén elviszi a figyelmet, visszaránt a földre. Ezekre oda kell figyelni, hogy a manifesztumok, a tárgyi kiegészítők hogyan jelennek meg, szükségesek-e. Azt a táskát le lehet tenni, és megcsinálom a képet, aztán visszavesszük és sétálunk tovább. Ezek fontosak, hogy szerepet tudunk-e biztosítani a képben, és ha igen, akkor mit, mert ha nincs szerepe, akkor az véletlen hibának fog tűnni. És még valami: a szemüveg akkor kell, ha portrézol, akkor fontos lehet, hogy az alany szemüveges. De itt, amikor instruált modellként érzéseket szeretnél megmutatni, amikor az egyedivel az általános felé haladunk, a szemüvegnek nincs indoka, szintén az időtlenség ellen dolgozik. (hegyi)
értékelés:

Bara, azt mondd meg légy szíves, hogy miért ez a címe, ezt nem teljesen értem, hogy itt mit akar pótolni a három pont, milyen gondolati sémában kellene elinduljak. Lassan ott tartok, hogy a komolyságát a munkának megkérdőjelezi az, ha az ember nem nagyon akar megtanulni címeket adni a munkáinak, mert az is egy viszonyulás, egy viszonyrendszer, valamilyen koordinátarendszerben elindulok. Én nehezen tartom elképzelhetőnek ezt az állandó címnélküliséget, főképp azért, mert ahhoz nagyon rendben kellene lennie a képnek, hogy azt mondjam, hogy tök mindegy mi a címe, meg van véve kilóra. Ennél a képnél én most mondok két problémát, ami számottevő: az egyik problémám a gyűrű, én elhiszem, hogy ezt a gyűrűt azon az ujjadon hordod, de most azt a gesztust, amit mutatsz, gyengíti az ékszer, oda figyelek, és nem a gesztusodra. A másik, hogy hasonlóképpen pontatlan a fogalmazás attól, hogy az egyik körmöd sötét háttér előtt van, a másik nem, keresem, hogy mi van, az egyik letört talán, szóval szóródik a figyelmem. Azért fontos ezekre az apró gesztusokra odafigyelni, mert ezek azok, amik egyébként akár jó irányba is mutathatnak. Ha mind a két köröm meglenne rendesen, tényleg csak egy kicsit kellett volna mozdítani a kézen, akkor erősebb lenne az üzenet. Ezt azért merem neked mondani, mert viszonylag sokat beszélgettünk már képekről, és sok leckén túl vagyunk, én nagyon örülök, hogy elkezded újból a leckéket, egyszer nem ártana úgy végigmenni a leckéken, hogy végigcsinálod a leckesort, de egy kicsit pontosítva kellene. Megvan a három csillag, és a leckemegoldás is, mert ez egy jó gesztus, csak figyelj oda arra, hogy mennyire gyönyörűek az ujjaid, ahogy a hüvelykujjad, a gyűrűsujjad és a kisujjad kiad egy formát. Nézd meg, hogy az mennyire izgalmas, főleg a kisujjad, ahogy ott támogatja a másikat, és oda mellésodródik. Ezek az apró nüanszok azok, amik finomak, nőiesek, kellemesek, akkor azt ne rontsuk el egy ilyen gyűrűvel. Lehet, hogy én a karperecet is levettem volna. (hegyi)
értékelés: