Család, barát, mozgás, meg minden. Főleg zene.

Most ezzel lehet, hogy vitákat fogok elindítani, nem célom senki megbántása, én ezt a filmet nagyon szeretem, és most furcsa dolgokat fogok mondani, mert azért szeretem, mert olyan kisugárzó, érzelemgazdag és személyes, és annyira nem tudom jobban mondani, olyan mintha egy fürdőszoba kulcslyukán néznék be, olyan dolgokat láthatok itt, a gesztusokkal, a karnagy munkájával kapcsolatban, amiről azt gondolom, hogy csak ritkán mutatkozik meg külső embernek, ezek a finom, izgalmas női rezdülések tele vannak érzelemmel. Eleve az alkotás folyamatába betekinteni, a mágus munkájába, hogy ez honnan tör belőle elő, az egészen mindenfajta szexust előhoz, nem tudom ezt másképp mondani, ragyog az egész. Mi a baj? A baj nem más véleményem szerint, hogy miközben az alkotó, a szereplő teljességgel kitárulkozik, mindent érzünk és mindent láthatunk, maga a film nagyon puritán dolgon, bántóan puritán módon dolgozik, A-B verzióban egy picit félprofilosban egy gépállásból és a szükség kevéért kétszer-háromszor ansnittben mutatja ugyanúgy a karnagyot, amihez valószínű többször is fel kellett venni ezt a kórusművet, gondolom a felvétel egy kamerával készült. Nem fogom húzni, azt mondom, túl egyszerűen van fogalmazva a film kezelése ahhoz képest, hogy milyen izgalmas történések zajlanak itt le ebben a feladatban. Én nem azért nem akarom elfogadni ezt a filmet család kategóriában és pontozni, merthogy nem tudom tökéletesen befogadni a magam számára, hisz nagy öröm látni a hölgyet, ahogy dolgozik, hisz az egyik kedvencem az, ahogy gyakorlatilag egy teljes komplett színészi munkát látunk és ebben ráadásul benne van a rontás is, és mögé látunk a függönynek, óriási intimitással, végig nem a testi, hanem a lelki meztelenség ott van a filmben, de ezért kell mondanom azt, hogy az alkotónak többet kell foglalkoznia ezzel a filmmel, mert az látszik, hogy neki a karnagy nagyon fontos, mert fontos a gesztusokból érezve, hogy a karnagynak nem zavaró, hogy ott van a kamera és ez biztosan az alkotó személyiségének köszönhető, akkor miért nem foglalkozunk egy olyan filmmel, ahol egy üzenetként mesélem, éneklem a világnak, hogy itt van egy csoda, egy gyönyörűség, aki megvarázsolva a hangokon keresztül a láthatatlan világot megmutatja nekünk. Magyarul nem lehet elintézni egy történetet azért, mert a kórusmű ettől eddig tart két beállítással és igazából ezt a főhajtást annyival elintézni, hogy vége a dalnak. Ezért én azt kérem, hogy ebben a kategóriában azt a szerelmet, azt az érzékiséget és csodát, ami megjelenik a zenén keresztül, de nem az alkotó filmjén keresztül, azt tessék megmutatni, mert ezt biztos, hogy emberként megéli, akkor miért nem fogalmazzuk meg ezt a filmmel? Oda tudok bújni, le tudok feküdni, körbe tudok járni a kamerával, tessék és varázsoljon az a kamera is, ne csak az ének. Ismétlés. (szőke)

Kamaszok
Csak virtuálisan komponálhatóak egy képbe.

Egy nagyon jó hangulatú képet látunk, nem vidámság miatt jó hangulatú, hanem mert egy pontos üzenet, fogalmazás, helyzetkép a családról. Amit talán meg lehetne próbálni, hogy az egyes alakokra úgy exponálsz, hogy picit erősebbek, picit karakteresebbek maradjanak, hogy az ágy ne szűrődjön ilyen erősen át. De az ötlet, a kép ettől még három disznós, ha foglalkozol még a témával. (szőke)
értékelés:

Szegkovács
Szegkészítő, szegverő, a kovácsmesterség egyik ágához tartozó mesterember. Épületekhez különféle lécszegeket, pántszegeket, patkószögeket, boronaszögeket, vasúti talpfa-csavarokat, hajóács-szegeket készít.

Hát, Rembrandt, ez jut eszembe és az is látszik, hogy az élmény van a kép ebben, a vágy, a fizikai munka tisztelete és öröme és nagyon szépen van ez megfogalmazva. Talán alul egy picivel több beleférhetett volna. (szőke)
értékelés:

Nálunk - a konyha
Hát így élünk mi. A kancsók most nem a kép kedvéért kerültek elő. Azok többnyire ott laknak. Az étkező-sarok a bögretartóval nincs elfelejtve, azon még dolgozom. Persze bögréket itt is tartunk, csak itt fogason.

Az a helyzet Gábor, hogy ami az előző képnél megvolt izgalom, titok és történet, az ebben a képben nincs benne, miközben a világítás rendben van, a fények szépek, de a tárgyak rendje nem utal emberi jelenlétre. Azt a beállítást kellene ismételni, azzal kellene foglalkozni, kenyérpirítóstul, reggelizőstül. (szőke)

Reggel nálunk
Hát így élünk mi. Ha eljöttök hozzánk reggelire, ezt láthatjátok. A nap besüt a bögretaróra, amit én csináltam. Ott ülünk az asztalnál és reggelizünk. Persze néhány bögrét visszaakasztottam a kép kedvéért. Előtérben egy estiskola lámpa lóg, bár ez nem zöld és nincs is felkapcsolva, úgyhogy lehet, hogy reggeliskola lámpa. A hőmérőn ebből a szögből nem látszik, hogy már ilyen kora reggel tizenkét fok van, de az ablak előtt a meggyfán látni, hogy itt a tavasz.

Nagyon izgi lenne a kép - mert ez egy ilyen szocio, erre nem tudjuk azt mondani, hogy Kandinszkij stílusában készült Hundertwasser munka - ha valahogy ott fölül látnánk, valamivel deríteni kéne vagy fényt becsalni, mert annyira izgalmasak ezek a formák, privát helyzetek, de jó lenne ezt látni, mert a kis szekrény fölső részéből, amiben a köcsögök vannak, ha kiguvvad a szemem, akkor se látok többet. Mivel itt laksz, gondolom megoldható, hogy megismételd ezt a képet, akár újra fényelve is, sejtve azt, hogy reggelente hasonlóan van a fény, csináld ezt meg úgy, hogy a mesét érezni tudjuk, mert van mese, de most nem látjuk. Úgy létrejöhetne egy térjáték, így most nem jut el az infó hozzánk. A lámpa például égve maradhat, vagy más megoldást találhatsz, hogy ne legyen ekkora a kontraszt. Ezért lesz erre disznó, ha foglalkozol még vele. (szőke)

Szemben önmagammal
Első lecke - második kísérlet. Gyertek közelebb, lássátok amit látok.

Nagyon érdekes látni azt, hogy ha egy szemgolyót megfosztunk a környezetétől, mennyire más struktúrák jönnek létre, mint egy vízfelület, mint egy görbe tótükör, ugyanakkor az nagyon zavaró, hogy a kép nem éles. (szőke)
értékelés:

Terra Luna Stellae
Hát itt sajnos az 500 pixel megfoszt titeket a csillagok fényétől. Eredeti méretben ott virítanak, de valahogy lekicsinyítés után visszarajzolni meg nem éreztem korrektnek. Ki-ki legyen szíves odaképzelni kb.7 csillagot elszórtan a képre.

Ez a Földtani Intézet, amit Lechner Ödön tervezett, és megint egy színpadi látképet látunk, és ennek a furcsaságát, szürrealizmusát az adja, hogy az éjszakai utcafények ezeket a figurákat alulról megvilágítják, miközben ez a félhold ott van a sarokban, van ennek egy fura Georges Méliès hatású némafilmszerű hangulata, másrészről furcsán, bár nem mór stílusú az építmény, de mégis egy pici mór hangulatot érzünk a képen, de akár Verne is eszünkbe juthat, abszolút romantikus az egész, de valahogy mi ezt szeretjük. (szőke)
értékelés:

Alsósófalva
Alsósófalva a világ végén, közelebbről Parajd mellett van. Itt lakik a mesebeli szegényember.

Szép a képben, hogy ilyen festékfoltoknak tűnnek a háztetők, meseszerű az egész, bár jobb oldalon kilóg a kompozícióból a barnás tető forma, ha egy picit a kamera fordult volna, akkor ez a luk ott nincs, és ha még ezzel picit játszik az alkotó, akkor itt is felvethetjük, hogy Gábor hol van ebben a képben, és nem arról szól a kritika, hogy benne kellene állni a képben, hanem hogy ha megérezte ennél a képnél a festékfoltocskákat, tetőcskéket, mint egy plein air impresszionista foltrendszer, akkor ezt erőteljesebbé, tudatosabbá kellett volna tenni az alkotásban. Tehát az érzet megvan, hogy kötődni szeretnél ehhez a világhoz, van róla véleményed, de mindez formailag még nincs megérlelve, nincs összesűrítve. (szőke)
értékelés:

Kancsók II.

Ez a kép valójában nem a Kancsók I-hez kapcsolódik, hanem Gábor előző csendéletéhez a csészével, ugyanis a kínai képzőművészetet hívja elő, az agyaghadsereg szimbolikáját, ahol látjuk, hogyan lesz a kettőből négy, és remélem, sejtem, hogy sok munka lesz itt, mert a kancsók 27-ben már egy ezredet látunk és egy új világszenzációt, a Gerlei kancsóhadsereget. Ettől függetlenül megvan a 3 disznó, de félünk, elég. :) (szőke)
értékelés: