Logó.

értékelés:

Itt ilyen bután nézek ki, de vállalom.

Ahogy a képet megnézi az ember, egyből adódik a humoros meglátás, hogy üdvözlünk a csapatban, mint Mikrobit, ezzel a kis antennával a fejeden, de én ennél picit tovább mennék, mint értelmezés. Nagyon érdekes az a helyzet, amit színben létrehoz itt az alkotó. Tessék megnézi ezt a piros színű napszemüveget ezzel a zöld kabáttal, hogy mennyire érdekes kontrasztot ad egymásnak ez a két szín. Komplementer színekről beszélünk. Ezzel együtt tessék megfigyelni az arcot, az arckifejezést. Van ebben a képben egy olyan érzés is, főleg attól, hogy gondolom vakuval készülhetett a felvétel szabad térben, ettől az egész, érdekes módon egy olyan hatást kelt, mintha a háttérben lenne valami tapéta, és az előtt lenne az alak, miközben a háttér nagyjából egy homogén szín- és fényviszonyban van. Nyilvánvalóan az adott helyzettől és időjárási viszonytól függően ez a világítási megoldás, amit a vaku ad körberajzolja a modell sziluettjét. Nagyon jó megoldásnak tartom ezt a képet, mindenféle hibája mellett. Pontosan azért, mert keresetlen, őszinte, jól hoz egy helyzetet. Valószínű ez egy vidám helyzet lehetett, István valószínűleg élvezte ezt a síelési szituációt, de közben maga a kép ennél több mindenről árulkodik, maga a gesztusok szintjén. Nagyon köszönöm, megvan a leckemegoldás, de István, azért várnék olyan képet is, ami kevésbé behatárolt a mondanivalóját illetően, vagyis kevésbé speciális cselekménysor közben ábrázol téged. (hegyi)
értékelés:    

2010-es síélés. Nekem a tél és a porhó a barátom.

A Barátság lecke felhívás arra, hogy esetleg barátom lehet bármi tárgy, vagy helyzet is, ezt István jól érzékelte, és jó, hogy ebbe az irányba indult el, ezt én jó ötletnek tartom. Nem kötelezően csak ember lehet a barátom, hanem mondjuk akár a hegyek is. Ha ezt így veszem, akkor azt is el tudom fogadni, hogy ennyire lenyomat nélküli az előtér. Nekem az ott picit üres. Ha a két sítalpamnak a végét megmutatom, akkor ezzel a tájjal, sporttal való kapcsolatunkról valamit mesélek. Ezt is el tudom fogadni, hogy a tisztelet az, ami nem engedi, hogy összejárkáljam ezt az egészet, de akkor most síelni akarok, és élvezni azt a szabadságot, amit ez az egész helyzet ad, vagy pedig gyönyörködöm a tájban? Én biztos, hogy ezen a lejtőn nem menné le, még akkor se, ha ez egy rendkívül jó humorforrás lehetne. Ami szép, az, hogy ott van valami kis piros az egyik fa tövénél, az jót tesz ennek a képnek. Hív ez a mély, az ember vacillál, hogy mégiscsak neki kellene ennek futni, én egyelőre úgy döntöttem, hogy nem. A másik, amit észrevettem, hogy érdekesen dolgozik a folthatásokkal István. Van egy nagy flekkünk itt az előtérben, ennek lehet egy rímelése a háttérnek az égrésze, a felhőkbe belefutó rész, aztán vannak a facsoportrészek, és egészen jól ritmizálódik ez a helyzet. Ami megmenti, az a bal oldalon, a képhatáron lévő fenyő, ez az, ami visszahúzza a jobb oldali nagy tömeget, ettől stabilizálódik a helyzet, és attól, hogy ebben az útban, amin lefelé siklanánk, kis dőlések vannak, megtorpanások, ezek azok, amik megint izgalmassá teszik az egészet, és egyensúlyba billentik ezt a történetet. Amivel nem tudok mit kezdeni, és ami miatt azt mondom, hogy szeretném, ha ezzel a leckével még foglalkozna István, az a személyesség. Én Istvánra vagyok kíváncsi, az István megélt élményeire a 4-es lecke viszonylatában. István és a barátság – nekem ez egy fontos dolog lenne, úgyhogy ez az, ami miatt azt mondom, hogy bár megvannak a csillagjai a leckének, de jó lenne egy ismétlést is látni. Ami miatt nem három csillag, az a színtorzulás. Én értem, hogy itt már sötétben vagyunk, és ez módosít valamennyit a színen, de ez nem ennyire kék. Itt most nem nagyon látom indokát annak, hogy ez miért kell ilyen kék legyen, ezért kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Hát, én nem voltam katona, úgyhogy ezirányú ismereteim hiányosak, ez valamilyen harci eszköz lehet, talán ágyú vagy tankcső, nem tudom. Még a felhőt is el tudom fogadni a lövés füstjére egyfajta szinonímának, csak nem látom, hogy mire célozzunk, valami nekem még ebből a képből hiányzik, amitől bennem egy történet létrejöhetne. Nem tudom, lehetne-e ezt ismételni picit több személyességgel? (hegyi)

A barátom kategóriára megintcsak egy, a 60-70-es évek reklámfotózásából ismert képi humort látunk, sőt, valamilyen utalást Szabó Istvánra is a medvéken keresztül, ha jól sejthető ez, akkor a gépállás nem megfelelő, ugyanis a natúr, szőrös medve az egy fontos motívuma ennek a képnek, ezért nem nézhetem ezt a képet térképészetileg, felső gépállásból, igenis másznia kellett volna a valódi medvének le, itt a politúrozott asztalhoz, és máshogyan komponálni itt a CD lemez vagy mik, ezek, amik tükröztetik a medvesajt hátoldalát – én ezt igazából a csendélet kategóriába tenném, ha lehet, de még egyszer mondom gyerekek, nyugodtan le lehet mászni az asztalhoz, nyugodtan lehet szuszogni, a fotóst nem látja senki, de ez a legkönnyebb, hogy fogom a gépemet innen fentről és eldurrantok egy képet. Tessék egy kicsit küszködni ezekkel a dolgokkal, az irányok, a merítés jó, amit felvet, csak lustán van megoldva. Egy disznó, és ismétlés. És edd meg a sajtot. :-) (szőke)
értékelés: