Itt mesélek a vonatsorozatodról, mert talán ez a középső kép az, ami okán össze lehet szedni mindazt, ami elmondható ezekről a fotókról. Az első képen a hiány miatt mivel maga a táj elég zavaros és sok képelemmel dolgozik, ezért nem jön létre az a nyugalom, ami mondjuk ha filmre forgatsz, akkor megmutatható lehet, az állókép kegyetlenebb és részletezőbb ennél. Van egy harmadik kép is, ami szorgalmiba került, és van ez, amin vonat van, és a kettő között van valahol félúton az igazság. Egyrészt a harmadik képre sikerült elérni azt, hogy a horizont egyenes legyen, erre tehát érdemes figyelni, gondolom azóta te is látod, hogy ebben az a kép a jó. Az, hogy színes vagy fekete-fehér, azt neked kell eldöntened, vagy ez, vagy az. Szubjektíve nekem a fekete-fehér jobban tetszik, mert kevésbé zavaró a táj, hiszen ott csak a formákkal kell küzdeni, és a sín ezt javarészt megoldja, itt a színekkel is. A kérdés, hova kerüljön a vonat? Ezt ki kell dekázni, mert a monokróm képednél még túl messze van és elbújva, ott ha vársz egy picikét, előrébb jön a mozdony, csak annyit, hogy a két oszlop közé kerüljön az eleje, és akkor már határozottabb a történet. Itt meg a vonat közel van, de itt is azt mondom, hogy ha vársz picit, akkor kijön a bokorból rendesen, és a szerelvény adja ki az ívet. A kérdés ott dől el nálad, fejben, hogy mi a fontos, a vonat vagy a sín, a forma, vagy a tények, ezt neked kell eldöntened, hogy ehhez mérten hova teszed a szerelvényt. Ismétlést kérek. Egy képet, amivel levonod a tanulságokat, nem ötöt. (hegyi)

Dávidnak szeretettel küldeném, és még egyszer kösz a felvilágosítást.

Korrekt mese, és az a jó benne, hogy a fűszálak miatt van benne némi a csehek ironikus játékából, javaslom megnézni Menzel filmjeit. Amivel nem értek egyet, az a nagyon szűkre hagyott horizont, azaz a kép panorámába fordítása, mert lehetett volna nyitni alul és felül is még, hogy ez a mese valóban beinduljon, így most vízszintes irányba kellő levegőt hagytál, függőlegesen túlságosan beszorítottad a tárgyat. (hegyi)
értékelés:

Itt kapunk három képet, az első kép izgalmas ezzel a kommunikációs helyzettel, csak szerencsétlennek tartom a vágást. Tudom, hogy nem olyan könnyű szaladgáló kutyákat fotózni, de ez a kép nem sikerült. Az, hogy ennek a fekete kutyának ennyire belevágtunk a testébe, az nem jó, a kommunikáció igen. Ha vágunk, akkor vágjunk határozottabban, és akkor legyen ez egy kettős portré, de most ahhoz túl távol vagyunk. A harmadik képnél a gördeszka érdekes, ezzel nem tudom mit lehet kezdeni, nem tudom miért van a képen. Lehet, hogy ez valami geg akar lenni, hogy a kutya gördeszkázott, és most azért pihent le. De ennél nagyobb problémám van: ha megnézed, van egy átlós árnyékirány, ahol a főszereplő lakik, és mindehhez képest lényegesen világos tónusban van a kép összes része, de ha mást nem, akkor az előteret kellett volna sötétíteni. Itt is a maszkolásról beszélek. A kép bal oldalán lévő háromszöget tónusban elég erősen vissza kellene fogni. Ha a kezedet odateszed a monitornál, és elkezdesz takarni, akkor látod, hogy egyből a kutyára kezdesz el figyelni, így meg nem. Ez a két kép nincs kész, a középső kép viszont igen. Ha ebből a három képből kell választanom, akkor az első meg a harmadik tanulmány, de mint fotográfia nem értékelhető, a második kép viszont igen. Nagyon jó ez a fasor, ahogy a perspektívára ráerősít, abba, ahogy beleül ez a kis modell, ahogy játszik a kis teniszlabdájával, és ahogy ő elhelyezkedik ebben. Az egész teljesen korrekt, ez egy jó kép. Örülök, hogy még a szemét is lehet látni a kutyusnak. Tudom, hogy egy ilyen hosszú bundájú állatnál ez nem egy könnyen elérhető állapot. A három csillag és a leckemegoldás is megvan a középső kép miatt. (hegyi)
értékelés:    

István, köszönöm, örülök neki, hogy ezt sikerült megcsinálni. Köszönöm, hogy odafigyeltél arra, amit mondtam, szépek a fények, szép az árnyék, jól meg van ez világítva, rendben van. A jövőre nézvést mondok annyit, hogy a vörösekkel digitális technikában meggyűlik az ember baja, mert az érzékelők pont a vörös tartományban a részletgazdagságot megölik, úgyhogy erre tessék majd figyelni, ez egy jó tanács, hogy a vörösek elég furcsán tudnak létrejönni, CCD-t próbáló feladat a vörösekkel mit kezdeni. Ha van olyan köztünk, aki ezt technikailag pontosan el tudja mondani, szívesen venném, hogy mi az oka annak, hogy a vörösekkel a digitális ennyire nem tud mit kezdeni, hogy ennyire árnyalatszegény lesz a vörös tartomány. Itt is csúszunk bele ebbe. Ez nem István hibája, csak engem érdekelne a technikai háttere. Maga az ötlet rendben van, köszönöm. Most ezt a pipát tegyük félre, mert ezt megcsináltad, ebből ennél sokkal többet már nem lehet kihozni. (hegyi)
értékelés:

De nehéz a kutyát fotózni izeg mozog, és nem marad ott ahol mondod. Csak messziről lopva talán van esély.

Ismétlést kérek, mert a nézőpont jó, a fényviszonyok jók, de életlen vagy bemozdult, és a háttér nagyon kusza. Annak viszont örülök, hogy körülbelül a kutyus nézőpontjából készült a kép. Ha van mód, csinálj ebből egy jobb pillanatot. És most szólok, ez a jövőre nézvést igaz, hogy a 700 pixeles szélességet tartsuk. (hegyi)

2011 Hollókő

Szép műnépi játékot látunk a turistáknak előadva, hiszen ezek a fiatalok a hétköznapokon aligha járnak ezekben a jelmezekben, de az úgynevezett népszokást, ha mégoly barbár is, mint a lányok vödörrel locsolása, jó pénzért előadják a tavaszünnepen. Jó a kép, mert a háttérben a terepjárók és egyéb alkalmatosságok épp ezt a művi érzetet erősítik. (hegyi)
értékelés: