István, tessék a hiba leckét egy kicsit megnézni! A hiba nem az, hogy elrontottam egy képet, aztán beküldöm – így bármit be lehetne küldeni. A hiba az, amikor van egy konkrét tervünk, amit meg akarunk valósítani, aztán közbejön valami, amit nem terveztünk és ez hozzáad ahhoz, amit szerettünk volna, és egy plusz érték, egy plusz lehetőség nyílik meg – tehát ezt ábrázoljuk. Tehát a rontott kép semmi esetre sem tartozik ide. Ez egy rontott kép, István. Miért lett ez lefényképezve? Azt sem értem, hogy mi volt ezzel az eredeti célod, mit akartál ezzel megmutatni? Hogy van egy út, ahol lámpa van és este van? Nem tudom, bocsánat nem értem, hogy mi okból nyomtad meg az exponáló gombot. Akkor még a hibáról nem is beszéltünk, tehát akkor ez a hiba mit adott hozzá (szebb lett, izgalmasabb lett...). Erre én most nem tudok mit mondani. (hegyi)

Érdekes ez a kép, hogy miért pont ez a címe, azt nem firtatom, de mindazzal együtt, hogy egy érdekes perspektíva ábrázolás, ez most nekem képileg nem annyira erős. Elindultunk egy irányba, én szeretném azt az előző képedhez írtakra újból felhívni a figyelmet, hogy vannak nagyon jó találataid abban, amikor elvonatkoztatsz a valóságtól, és hagyod azt, hogy az érzelmeid elragadjanak. Légy szíves, hogy az érzelmeiddel foglalkozz, és azon keresztül fényképezz, ne az agyaddal akarj megoldani valamit, az érzelmeidről mesélj, kevés fény, kevés mozgás. Én azt gondolom, hogy lenne értelme ezzel dolgoznod, ugyanis az így szerzett tapasztalatok fognak neked majd segíteni abban, hogy miért is fényképezel. (hegyi)

Hát erre a borzasztó reklámra utalsz, megsemmisítő erejű. „pusztító alpáriság”, ahogy Puzsér mondaná, de nem a reklámot kell elemeznem, hanem a képet. A kép nagyon izgalmas attól hogy megforgatattad az egészet. Sőt, tovább forog és az egész billeg az egész attól, hogy a lábaid ebben a pózban vannak. Egy dologra hívnám fel a figyelmedet: azt a fél centit, ami a nadrághajtásnál a térdednél van, annyit már le kellett volna ebből a képből vágni, és akkor ez az egész még jobban forogna. Sőt, az igazi megoldás az lett volna, ha azt a lábadat egy kicsit kijjebb nyújtod, és akkor nem kellene vágni a képből. Egyébként rendben van, és az a jó benne, hogy miközben az elsődleges férfi jelleget legerősebben mutató részedet mutatod, nincsen benne semmilyen erotika vagy szexualitás, hanem egy formai játék van, és ez jót tesz a képnek. Tetszik ez a leckemegoldás, de arra majd figyel oda, hogy a formákat hol zárod le a képhatárnál. (hegyi)
értékelés:    

Jó ez a geg, amit kapunk Istvántól, van benne önirónia, a színek is jók, bár megint ez a fáradt, koszlott időjárás van. Jók ezek a szórt fények, de lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy biztos-e, hogy mindig ilyen idő van, mert úgy tűnik, hogy mindig ilyen időben fogsz neki fényképezni, az autós képednél is nagyjából ilyen volt. Látom, hogy ez a padlizsán színű pulóvert nagyon kedveled, mondjuk ez sem egy nagyon élénk és vidám szín, de a problémám inkább a tónusokkal van. És ha már létrehozod ezt a geget a nagy, elkerekedett szemekkel, akkor ezeket a formákat meg kell tudni ismételni. Jó a fejforma, ez adott, jó az elkerekített szem, és van a pulóvernek a nyaka, ott most elég szűkre vágtad, miközben fönt hagytál egy óriási teret. Értem én, és nem az a baj, hogy fönt ekkora a tér, hanem az, hogy lent nagyon elvágtad, ezt kicsit szerencsétlennek érzem. Arányaiban most túlzottan lecsúsztunk, ezen érdemes lenne változtatni. (hegyi)
értékelés:

Az első benyomásom a képről az volt, hogy Istvánnak fáj a foga, és hűti az autó fémfelületével, mert jó rá a borogatás. Értem én, hogy az előző képnél azt mondtam, hogy legyen hozzá közöd, bújj oda hozzá, szeresd azt az autót, ha már a haverod, ha már ez tényleg ekkora érzelem, nehogy azt hidd, hogy én ezt nem érzem át, mert megfordult itt a környezetemben egy-két olyan autó, ami indokolná, hogy azt gondold te is, hogy ez bolond. Az autóm nekem is a szívem egyik csücske, és tudom irigyelni azokat a nagyon gazdag embereket, akik az összes szerelmüket meg tudják vásárolni, és berakják egy nagy garázsba. Itt a kérdés az, hogy biztos, hogy ez itt ezt átadja? Miért tetted oda a kezedet az autó és az arcod közé? A másik kezed meg hova tűnt? Ha a másik kezeddel simogatnád, ezzel meg odabújsz, akkor már odabújtál rendesen, úgy a fejeddel is kitakarhatnád azt a tükröt, így most olyan, mintha szamárfület mutatna neked. Én soproni vagyok, pontosan tudom, hogy Sopronban vagy esik az eső, vagy fúj a szél, vagy harangoznak, és ritkán van jó idő, de azért van, ki lehet várni azt, amikor jó idő van, és akkor megcsinálni ezt a képet. Az jó, hogy nagyjából hozzáöltöztél a pólóddal az autóhoz, ez egy jó irány, de ezek nem vidám színek, és az arckifejezésed se az. Olyan, mintha fogorvos előtt készítenél egy utolsó képet, hogy aztán ki tudja hogy jövök ki a fogorvosi székből. Ha haverok vagytok az autóddal, akkor nem értem, hogy miért vagy rosszkedvű. Ismétlés. (hegyi)