István, meg fogsz lepődni, de ez egy három csillagos kép. Értékelhetetlen minőségben, de nagyon is értékelhető őszinteségben. Tessék magaddal dolgozni, érdemes - annál is inkább, mert a többi képedhez is jelentős tapasztalatokat szerezhetsz azzal, ha az önképeidre kapott visszajelzéseket végig gondolod. De vigyázz, ez nem azt jelenti, hogy kezdj el pózolni. (hegyi)
értékelés:    

István, ez számomra nem értelmezhető kép, nem tudom, hogy miért készült, mit akartál vele mutatni. Ha a madárról szeretnél képet, az ennél azért lényegesen nagyobb felkészültséget igényel, legfőképp a technikában. Ők nagyon mozgékony kis állatok, erre lessátrat szoktak építeni, ahonnan megfigyelik ezt az egészet, otthon nyilvánvaló ez megoldható másképp is. Mindenesetre ez nem egy pillanatfelvételi kategória, hogy találtunk valamit a háztetőn, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy ez ki lett metszve egy nagyobb képből, és ennyi maradt belőle, mert más értelme, hogy ilyen kicsiben kapjuk, nincsen. És hát, nem nagyon tudom, hogy mitől lenne az érdekes, vagy izgalmas, hogy ezen a kúpcserépen van ez a madár. Oda épített fészket? Vagy ott várja a párját? Semmi nem derül ki a képből. (hegyi)

István, az a helyzet, hogy itt több dolog mond ellent annak, ami a fotográfiánál alapkövetelmény lenne, és ez nem más, mint az esztétika. Ha kiragadunk egy tárgyat a környezetéből, azaz nem szociografikusan ábrázolunk, tehát nem a valóságról, a tényekről akarunk beszélni, hanem átvitt üzenetet akarunk közvetíteni, akkor azoknak a tárgyaknak kellően sematikusnak, de mégis esztétikusnak, ugyanakkor valamilyen módon egyedinek kell lennie, amit a képen szerepeltetünk. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor azt mondom, hogy a nejlonzsinór az nem kenderkötél, az már egy mű dolog, abszolút nem azt a hatást kelti, amit az ember elvárna. Ez a karabiner is olyan, hogy vannak azért ennél úgymond macsóbb, vagy jobban ipari jellegű karabinerek, tehát erre is azt tudom mondani, hogy lehet találni ennek a tárgynak olyan válfaját, főképp, hogy ha kellően használt, leharcolt, de ez a festett felület nekem nem teljesen működik. Ha elvonatkoztatok az egésztől, akkor a színdinamikát is hiányolom a képről, mert a háttér is egy ilyen fád, fáradt formában jelenik meg. Még egy dolgot megkérdeznék: Oké, de miről is van szó, mit is akarunk itt most elmesélni?

István, azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó ritmus. Nem tudom, hogy a kép aljánál van-e ebből még, de ha van, akkor érdemes lenne ott egy kicsit többet hagyni belőle, mert ha anatómiailag veszed, hogy hol lehet az a láb, amit most takar a hó, akkor az ott képhatáron kívülre kerül. Ha ennyire sok van fent és oldalt, akkor lent sem vághatom ezt ennyire szűkre. Ráadásul a madárka csőrénél azt látjuk, hogy ő beletúrt ebbe a hóba, szóval valószínűleg ennek a mozgásnak az iránya a hó felé fog megtörténni újból, de ez akkor megint a képhatáron kívülre fog kerülni. Akkor, amikor egy ilyen ábrázolást folytatunk, akkor érdemes azt megfigyelni, hogy azok a mozgások, amik a múltban, vagy a jövőben megtörténhetnek képhatáron belül maradjanak, mert akkor fog a néző is egy nyugalmas helyzetet kapni, márpedig ennek a képnek nincs indoka, hogy miért ne legyen nyugalmas. Nagyon szépek a tónusok, nagyon szépen ábrázoltad ezt az egészet, úgyhogy azt mondom neked, hogy mindannak ellenére, amit most elmondtam, ez a jövőre nézve is legyen fontos. Most ez még egy 3 csillagos kép, és vegyük úgy, hogy leckemegoldás is, de ezt csak akkor tudom odaadni neked István erre a képre, hogy ha megígéred, hogy folytatod ezt a munkát, nagyobb odafigyeléssel. (hegyi)
értékelés:    

István, igen, zöld. De ez még kevés a boldogsághoz. Nem fogom megmondani, mi az, ami ebbe életet lehelhetne, amitől történetet hordozhatna, mert ezt neked kell megkeresned, hogy érthessük, miért fotóztad le ezt a színben valóban hatásos, de formáiban meglehetősen átlagos helyszínt. Ez így egy helyszín, de hol a sztori? És itt ne csak abban tessen gondolkodni, hogy kit hívok oda hogy pucéran fusson át a mezőn, mert a történet nem csak így mesélhető el. Ez így jelenet felvezető képe, de ez így még csak jegyzet. (hegyi)

István, nagyon jó ez a morcos fej, és nagyon jól szerepelsz ezen a képen, még a háttérrel is egyet tudok érteni, de hogy ez a szürke miért van, ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Nem értem azt, hogy miért ebben a tónustartományban mozgunk. Érdemes lenne gyakorolni az utómunkát, érdemes lenne azzal elkezdened foglalkozni, hogy mit miért csinálsz. Neked is azt tudom mondani, hogy a környezetedben igyekezz minél több kiállítást, minél több képet megnézni, nem csak fotográfiát, sőt elsősorban nem csak azt, hanem festményt, pontosan azért, hogy gyűljenek az esztétikai élmények. Miközben az üzenetet itt abszolút értem, technikailag egy nagyon pontatlanul kifejezett képnek tűnik, nem nagyon értem a dolgot. Az üzenet megéri az egy csillagot, de a technika miatt ennél többet erre most nem tudok adni. (hegyi)
értékelés:

István, ezzel az a baj, ami már nem egyszer előfordult, hogy van egy ötleted, van egy dolog amit megláttál, de te ezt térben láttad meg, ráadásul nem csak a tér volt meg neked ott, hanem az idő is – az az idő, amit eltöltöttél azzal, hogy nézted az autót föntről a kis ablakból. De már a képkivágás, amit a valóságból kimetszettél – ráadásul ugye a három dimenzió két dimenziósra csökkent és az idő is megmerevedett és megállt - létrehozott valami olyat, ami mint kép nem áll meg a lábán. Ez a kép nem kép. És nem azért nem kép, mert te ezt nem tudod jól megcsinálni, hanem azért, mert valószínű, hogy abból a kis ablakból, ahonnan ezt nézted, nem lehet jól megcsinálni – ráadásul vannak adott helyzetek: ott áll egy autó még, az zavaró mert ettől az egész lejön a földre és az a líraiság ami itt létrejött, abszolút meghal. Tehát itt most ezt azért mondom el ilyen határozottan, hogy értsd, ezek jó tanulmányok, de erre nem tudok mást mondani mint azt, hogy ezeket jegyezd meg, fontosak, és adott pillanatban, lehet, hogy 2 év múlva, újból találkozol ezzel a képpel már abban az esztétikai formában, amiben nem lóg bele egy másik autó, amiben nincs ott a villanyoszlop ennyire határozottan, amiben esetleg te magad más perspektívából tudod ezt megoldani, és ott már majd működni fog az, amiről mesélni akarsz. Egyszerűbben fogalmazva vannak olyan helyzetek, amikor az ember valamit meglát, érzi hogy ez de jó lenne ha... azt is érzi, hogy sántít egy kicsit és próbálja valahogy megoldani... és lehetetlen megoldani. Azt ott nem lehet lefényképezni – le lehet, de nem lesz belőle érvényes kép. Most is ez történik. Ez nem hiba, hanem ez egyszerűen egy elfogadandó helyzet - nem minden szituációban, nem minden pillanatban készíthető érvényes kép, mert a környezet nem teszi lehetővé. (hegyi)