István, hát, valamit találtál. Azt gondolom, hogy ez egy tényleg izgalmas kép. Olvastam a hozzászólásoknál, hogy felmerült, hogy ez egy ilyen köszörülés, vagy bármilyen hegesztési folyamat. Valóban elképzelhető ez is erről a képről. Nagyon érdekes, és jól megoldott az, ahogy ezt az egészet felrajzoltad ide, ez az exponálási idő rendesen el lett találva. Szép és jó a megfigyelés. Azt gondolom, hogy érdemes lenne ezekkel foglalkoznod. Mondok most neked egy nagyon személyes üzenetet, és azt hiszem, hogy vagyunk olyan jó kapcsolatban itt mi a Látszótéren, hogy megengedi a közösség is, meg te is, hogy ezt elmondhassam.
   Hallgatjuk a rádióműsoraidat, amik eléggé bolondosak. Néha az ember megkérdezi magától, hogy ez a fiú teljesen rendben van-e minden tekintetben, egyszerűbben fogalmazva ezt úgy szoktuk mondani, hogy bolond-e, de itt a bolondságot abszolút pozitív értelemben kell érteni. És aztán a műsor mindig rácáfol erre, igen, rendben van. Az egy másik kérdés, hogy ha ezt egy idegennek megmutatjuk, akkor mit gondol. De nekünk, mint üzenet, abszolút működik. Mindezzel együtt azt gondolom, hogy valahol ez a képeidre is igaz. Bolyongsz itt a fotózásban, kicsit olyan elmagányosodottan, vagy olyan egyedül, amit egyébként magadnak köszönhetsz, mert a lustaság nagy úr, és a kommunikációhoz is le kell vetkőzni a lustaságot. De az az érdekes, hogy időről időre rátalálsz valamire. Ezek még véletlenek, ne gondoljuk azt, hogy ebben nem a véletlen a legfontosabb rendező elv, ugyanakkor a véletlenek sem mindenkinek játszanak a kezére. Én ezt csak azért mondom most neked, mert fontosnak tartanám, hogy egy kicsit most már úgy tudj jelen lenni, hogy a saját dolgaidat komolyabban veszed. Itt lenne az ideje. Ahhoz már öreg vagy, hogy megmaradj abban a hitben, hogy neked jól áll az, hogy kicsit butácska, kicsit bárdolatlan, kicsit tanulatlan módon létezel, és ez elég, mert megvéd téged a család, megvéd téged az a viszonyrendszer, amiben mozogsz. Én azt gondolom, hogy ezt a védelmet most már magadnak kell megadni, és ezt munkával lehet.
   Nincs melléduma. Én persze nem vagyok sem a tesód, sem az apád, de azt gondolom, hogy ha meg nem mondom el a gondolatomat, akkor köpjek fel, és álljak alá, ha valamit látok, vagy gondolok, és azt nem osztottam meg veled időben. Szóval, jó lenne, ha komolyabban vennéd egy kicsit magad, jó lenne, ha a hülyéskedést, meg a teljesen felesleges időpocsékolásokat kiiktatnád az életedből. Nem muszáj nagyon sok pénzt költeni pluszban, mert megvan az eszközöd, arra kellene úgymond költened időt, hogy elkezdesz a hülyeségeken kívül értelmes és értékes dolgokat is nézegetni az interneten. Számtalan galéria van, számtalan olyan weboldal, ahol el lehet tölteni időt. És itt az idő egy nagyon fontos kérdés, mert kettő perc alatt nem fog a hatás elérkezni hozzád. Keress olyan fotókat, olyan helyeket, ahol ezeket megtalálod. Szerintem, ha ilyet kérsz, abban a többiek is segítenek. Egyébként erre lenne a Fórum is, hogy ilyenekben segítsünk egymásnak. Meglásd, meglesz a hatása. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás, ha áttehetem a víz leckébe mindazzal együtt, hogy nem szeretnélek abba a hitbe ringatni, hogy azt mondjam, hogy ez a te egyedüli érdemed. Itt a véletlen azért nagyon-nagyon jelen van. (hegyi)
értékelés:    

Hát, ez nekem nem mumus, meg nem család, viszont megint azt mondom, hogy ha már portré, akkor egy érdekesebb portré. Azért persze technikában kell még ezzel neked dolgozni, és István, azt gondolom, hogy elég régóta nálad van ez a masina ahhoz, hogy azzal tudj valamit kezdeni, hogy valamennyire élesek legyenek a képek, mert ez most már olyan szinten az életlen felé megy, hogy ez az élvezhetőségen túl van. Ugyanakkor maga a gesztus, és a szituáció jó. Akkor ebből most tessék összerakni, hogy akkor most mit csinálunk. Mindenféleképpen ismétlést kérek, és azt, hogy koncentráltan erre a feladatra fókuszálj, hogy akkor most csinálok a tesómról egy ilyen reggeli, készülődős, fésülködős portrét. Egy dologra szeretném felhívni a figyelmedet, ő bízik benned, bízik abban, hogy te őt le fogod fényképezni, és jól fogod csinálni, és ezzel a bizalommal nem szabad visszaélni, magyarul ne csinálj belőle hülyét. Nem azért, mintha itt erről lenne szó, csak ezt előre, mielőtt még belecsúszunk valami hülyeségbe mondom, hogy a modell mindig tisztelet tárgya, a modellt nem lehet kihasználni. Visszaadtam ismétlésre. (hegyi)

Ez egy érdekes helyzet, amit itt István megmutat. Nem biztos, hogy minden részét pontosan értem. A második képet én biztosan kihagynám – ezt a fogpiszkálós dolgot -, mert az engem taszít, és a formák sem jók. De ha az elsőt és az utolsót nézem, akkor nekem ez egy jó kis dinamikai játék. Ha a három képből kellene választanom, akkor egyértelmű, hogy a harmadik kép az, ami nekem működik. Azt gondolom István, hogy van értelme ezzel dolgoznod, most felejtsük el, hogy te ebből most hármat küldtél, mert ebben én inkább a bizonytalanságot látom, minthogy a történet összeállna. A harmadik képre kapsz 1 csillagot, és tessék ezt még tovább vinni, megfigyeléseket tenni. Arról nem vagyok száz százalékig meggyőzve, hogy ez életkép, vagy zsáner, ez inkább egy jó kis portré. (hegyi)
értékelés:

Hát, olvastam a hozzászólásokat, és meg vagyok egy kicsit lepődve azon, hogy min megy a szőrözés, mert azok, amik ott kérdésként felmerültek, engem nem annyira izgatnak. A kép abszolút jól dolgozik a térhatással, az, hogy ő most fityiszt akar mutatni, ökölbe szorította a kezét, vagy mit csinált, ilyen szempontból mindegy, ahogy az is, hogy mennyire botladozik a cím mindehhez képest. Nyilvánvalóan az lesz majd a következő lépcsőfok, hogy a címmel is egyenesbe jöjjünk, de én most a képre fókuszálnék, és a kép önmagában szerintem elég erős üzenetet ad. Akkor is, hogyha én azt mondom, hogy ebben a képben benne van a kapaszkodás, mindenféle olyan érzelmi hatás, ami önmagánál a formánál többről beszél. A felfelé fordított tenyér, a becsukott ujjak, de az is, hogy a csuklódat mutatod. Persze, mindenki a saját élményvilágából dolgozik, amikor megpróbál egy képi hatást elraktározni magában valahová. Én azt gondolom, hogy talán abban közös lehet az élményanyagunk, hogy ez a fajta kéztartás, a csukló mutatása, ez a helyzet a kórházi történeteket hozza nagyon sokunknál vissza, azokat a helyzeteket, amikor akár mi magunk vagyunk kiszolgáltatottak, akár bárkit, akit fontosnak tartunk, és meglátogattunk, kiszolgáltatott helyzetben találjuk. És ehhez nem kell sem infúzió, sem semmilyen más ügyet pluszban bekapcsolni. Ez a kép önmagában üzen. Tulajdonképpen lényegtelen a környezet, lényegtelen az, hogy milyen szituációban lett ez a valóságból kimetszve, mert önmagában ez a gesztus elég erős ahhoz, hogy ezt az egészet elvigye a vállán, úgyhogy ez egy abszolút 3 csillagos leckemegoldás. Azt kérném Istvántól - ha lehet ilyet kérni -, hogy próbálja meg komolyan venni azt, hogy vegyen fel egy ritmust a leckebeküldésben, különben túl sok értelme nem lesz az elemzésnek, ha a két beküldés és elemzés között eltelik fél év. Hajrá tovább! (hegyi)
értékelés: