István, én azt gondolom, hogy a gyerekkorodat én szeretném átélni, de ezzel a kutyával ez nem sikerül. Lehet, hogy ő plüsskutya, lehet, hogy igazi, én inkább az igazira szavazok, mert ennyire jó utánzatot ritkán csinálnak, de ennyi. Beleolvadunk a háttérbe, ami nem lenne baj, de itt van egy rongyszőnyeg, ami megint nem lenne baj, de levágtuk a lábait, ami nem lenne baj, ha fényben ez az egész rendben lenne, de fényben sem nagyon vagyunk rendben. Ez egy tanulmánynak felel meg, az ismétlést várom. (hegyi)

Régi kép, én csináltam, a végén működőképes lett amúgy.

István, az a helyzet, hogy ha ez a kép éles lenne, akkor azt mondom, hogy ez egy jó kép. Ha ez a kép ebben a lágyságban mozogna, de nem ez a nagyon világos háttér lenne, hanem valami drámaibb szituáció, akkor megint el tudom fogadni. Most vagy az egyik, vagy a másik, mert a dráma az, ami elfogadhatóvá teszi azt, hogy bemozdul valami, nem úgy sikerült az állítás, de a sztori elviszi a vállán ezt, vagy pedig azt mondom, hogy a finomságok az élességnél is ott vannak, valahol nem árt, ha egy dolog éles, amin tudjuk a szemünket nyugtatni. Itt szerintem te mozdultál el, mert sehol nem éles, a fatörzs sem. (hegyi)
értékelés:

István, ez egy kitűnő megfigyelés. Meg is ér három csillagot, de azt kérem, hogy ezt valahogy tedd bele a hátizsákodba (más is beteheti), hogy ezzel a technikával igen szépen lehet raszterezni és feldobni egy hátteret, portrénál például, szóval ha már megvan a megfigyelés, akkor ezt érdemes lenne valami olyan kép esetében is használni, ami tartalmában többet adhat. Egyszerűen napsütésben a megfelelő szögből és sebességgel fényképezett vízpermet amit látunk, egyetlen, ami elviszi a figyelmet, a két zöld oszlop. Szóval István azt kellene, hogy ezeket a megfigyeléseket valahogy rögzítsd és később használd fel, mert tulajdonképpen a fotózás felfogható ilyen tanulmány legózásnak is, hogy az egyes ilyen részmegfigyeléseket aztán összerakjuk fejben és adott képnél kamatoztatjuk. (hegyi)
értékelés:

Szeretnélek bátorítani, hogy folytasd a megfigyeléseket, tehát amit írok, nem a kedved akarom elvenni, de visszajelzést szeretnék adni, miért nem működik így ez a kép. Figyeld a foltokat! Van egy vízszintes téglalap, ez alatt picit kuszán két másik, aztán egy ferde terület, ez a kép alapja. Van egy másik téglalap, ez az ég. Ebből határozottan felfeszül az a lécdarab, ami kunkorodik az ég felé hajolva. Ez eleve erős képi jel, megbontja a formát. Ide ült a madár. Ez rossz hely. Mert így a madár formája nem tud zavartalanul megélni, miközben meg a kunkorodás az nem valami ehető ág vagy kukac, hanem egy halott darab, tehát még logikailag se köthető a madárhoz. Ezen felül a madár a fenekét fordítja felénk, ami akkor is fura és groteszk, ha ennyire becsukódtak a tónusok, hogy nem elsőre jön le a fenékfordítás. A madárnak nem a feneke a fontos alkatrésze. Szóval ezek azok, amikre kell figyelni, és mivel a madár nehezen idomítható, sok idő és türelem kell, hogy jó madaras képet csináljunk. Hajrá! (hegyi)