Szín teszt

Szín teszt

Légyszíves írjátok meg, mit láttok a képen, egyáltalán láttok e valamit.

NarancsBurger

NarancsBurger

István, azt gondolom, hogy neked jót tett ez a kameravásárlás, én ezt egy jó gegnek tartom, én inkább ezt a Humor leckébe tenném, mint a Kreatív fotó leckébe, azért legyünk realisták, a kreatív fotó korai, de a Humor kategóriájában ez egy jó geg. Nekem valami trükk innen még hiányzik. Összeraktad ezeket a szeleteket, ez érthető, és jól dekódolható, hogy miről beszélsz, de ilyenkor az emberben mindig van egy kisördög, hogy oda belecsempészek egy petrezselyemzöldet például, ami a salátát érzékelteti, vagy odateszek egy almaszeletet, hogy az legyen a hús, és akkor minden egyéb más a narancs. Szóval még ebbe valami játék beleférne, de egyébként tetszik, a három csillag megvan a Humor leckére. (hegyi)
értékelés:

Játék , Játék , Játék

Játék
Játék
Játék

Bár a legfelső elmenne egy képként is, csatolok hozzá két más fajtát, mert nekem azok is tetszenek.

Kaptunk ebből a pipából már régebben, nagyon örülök annak, hogy ezt István újra elővette. Az új géppel lényeges a minőség különbség, ég és föld a két munka, összehasonlíthatatlanul izgalmasabb és jobb megoldást kaptunk most. Itt kapunk három képet, azt mondja István a leiratnál, hogy a legfelső az, ami neki a liebling, de nekem pedig a második. A legfelső képnél az a probléma, hogy annyira szélre van téve maga a fő figura, hogy túl feszes lesz a kompozíció a képnek azon a részén, ahol maga ez a kis pipa van. Izgalmas, és jó az az árnyékjáték, ami létrejön, ez egy jó megfigyelés, nagyon jót tett ennek a tárgynak az, hogy létrejött ez a játék, de ha ezt a megfejtést akarom nézni, akkor legalább egy-másfél ujjnyi kellene hozzá a kép jobb oldalán és alján, ahhoz, hogy ez utána tömegében indokoltan, jó levegővel meg tudjon állni a lábán. Ezért mondom, hogy tömegelhelyezésében inkább a második kép, ott is létrejön egy érdekes játék, mint közlés az tényszerűbb, de tömegében jobb elhelyezés. A harmadik képről túl sokat nem kívánok mondani, azt nem tartom jó megoldásnak, az egy kísérletnek jó a világítással, de megoldásnak nem jó. István, érdemes lenne ezzel még foglalkozni, mivel neked az első a kedvenced, akkor csináld meg azt újból, nem kell már három kép, próbáld meg az elsőt úgy, hogy nagyobb teret hagysz ennek a figurának, legalább egy ujjnyi alul, egy ujjnyi elől, és akkor nézzük meg, hogy az mit mutat. Kísérletezz még ezzel, érdemes. (hegyi)

Semmibe nézőke

Semmibe nézőke

Ez az ötlet is kifejezetten tetszik - itt is mondom, az új masinával érdemes lenne megismételni. Apa, anya, és az utód, akire akkor és ott, az esküvőn jóllehet még nem is gondoltak. Van ebben egyfajta büszkeség, és az sem baj, hogy a díszes ruhákkal a képen nincs párhuzamban István sport felsője. Ami miatt azt mondom, hogy ismétlés, az a világítás. Ha mindenképpen muszáj a vaku vagy erős lámpa, akkor úgy kéne megismételni, hogy a fény ne ennyire oldalról jöjjön, hogy a falra ne rajzoljon szellemképet. Másrészt ez a kép centrális kép, tehát nem sok magyarázata van annak, miért lett ez kibillentve oldalra. Az egy másik kérdés, ha a családból mondjuk valaki hiányzik, nincs a képen, akkor az ő helye jelezhető az ürességgel, de akkor az az űr nagyságrendben embernyi legyen, ne csak épp egy kis elmozdulásnyi. (hegyi)

Fényjáték

Fényjáték

Fény és árnyék leckének ez nagyon darabos, nem is jó oda, viszont ami felkeltette az érdeklődésem, itt is az arc, a gesztus, tessék megfigyelni azt a koncentrációt, ami megjelenik István gesztusában. Ez fontos, ezért egy csillag jár, mint leckemegoldás, nagyon csiszolatlan ez az ötlet. (hegyi)
értékelés:

Nézz a szemembe

Nézz a szemembe

Technikailag problémás kép, de engem ez most nem érdekel, mert a gesztus olyan erős lett, amit igen nehéz mellesleg kontroll alatt tartani az önképek esetében, hiszen nem biztos, hogy jól tudjuk ellenőrizni, hogy adott exponálási tizedmásodpercben épp éljen az arc, a szem, ne valami álságos és befagyott gesztus maradjon azért, mert közben a technikára is figyelünk. Szóval köszi, megvan ez, és erről beszéltem az előző humorba szánt képhármasnál is, hogy érdemes lenne saját érzelmi helyzeteidet képileg ilyen egyszerű eszközökkel ábrázolnod. (hegyi)
értékelés:    

Önmajmolás , Önmajmolás , Önmajmolás

Önmajmolás Önmajmolás Önmajmolás

Ha nem hallottam volna Mizo adását a rádiónkban, akkor csak a cím lenne kapaszkodó ezekhez a képekhez, így viszont azt kell mondjam, hogy minden játéka mellett ez bizony hasonlatosan erős gyónás is, önvallomás, nem csak amiatt, hogy ritka az a helyzet, amikor az ember felvállalja a grimaszait, de igazán a harmadik kép az, ami rendkívül sokat ad az "ön" reflexív előtagjához. István, én ezt visszaadom ismétlésre, mert az új kameráddal technikailag is jól meg tudod majd csinálni, és érdemes. Amit a továbblépésre mondanék, és érteni fogod, miért mondom, hogy ne a humor leckébe készüljön megfejtés, az az, hogy érdemes önmegfigyeléseket tenni, így, hogy nincs környezet, nincs háttérben táj vagy szobarészlet, tehát kiemelve a szociografikus ábrázolásból csak tényszerűen magam figyelni, magamat ábrázolni mindenféle érzelmi helyzetben. Fontos és jó játék lenne. Merthogy ezek a képek nem viccesek. Nem humorosak. Persze, a felszínen mondhatjuk, hogy de hát vigyorog, de tessék megnézni, hogy micsoda önironikus forma, milyen álarc is ez a vigyor. Mint amikor nagyi mondja, mosolyogj szépen a mamánaaaak, és akkor az ember kénytelen kelletlen mosolyt rajzol a fejére, túlkarikírozva, grimaszba feszülve. Szóval ne a humort akard így ábrázolni, hanem magadat, és akkor minden helyére kerül. (hegyi)

Víztelenül

Víztelenül

Ahogy a fórumból tudom, Istvánnak van új gépe, amihez jó egészséget és sok örömet kívánok neki, erre a képre majd térjünk vissza később, mert ez így most technikai hibái miatt nem értékelhető, hiszen a lényeg épp abban lenne, hogy a mélységélességgel mutassunk valamit, de épp ez nem működik. A sztori, hogy száraz a fű, mint alap ötlet, nem is lenne rossz, de a jellemzősége most nem nagyon erős. (hegyi)

Fűkasza

Fűkasza

Hát, ez valami vicces dolog akar lenni, érzem, tehén, a fűkasza, de ennél nem tudok tovább jutni, és bevallom, egy pestinek még lehet újdonság, hogy lát egy tehenet, de azért ez nem akkora dolog, hogy lefényképezzem. Eszik a tehén. Oké. És? (hegyi)

Technikailag rossz megoldású próbálkozásom, de megmutatom nektek, hogy milyen lett.

Önirónia

Önirónia

Hehe, csávó a csalánosban! Jó kép, jó gesztus, nekem így, szeméttel együtt jó, István, neked több önportrét kéne csinálnod! (hegyi)
értékelés:    

Kép a képben

Kép a képben

Nem tudom, hol készült a kép, mert miközben azt kell mondjam, hogy a megfigyelés jó, és István útján ez egy kiemelkedő kép, ezért megvan a három csillag, de azt is mondom, hogy ha nem nagy dolog oda visszamenni, akkor érdemes lenne elgondolkodni egy ismétlésen is. Ugyanis adná magát a helyzet, hogy valami térjátékot játszhassunk ezzel a valóban szürreális helyzettel, hogy a téglafalra a sáros utcát egy falfestő továbbgondolta, adná magát, hogy akár egy kis gyerekkerékpárral, akár más sztorival - ezt Istvánnak kell megszülnie - belemásszunk ebbe a képbe, fokozzuk a játékot, ne csak dokumentáljunk, hanem szervezzünk köré történetet is. Sőt, akár képsor is lehetne, falusiakkal, városiakkal, látogatókkal és bennszülöttekkel - ehhez egy picit tágabbra kéne venni a képkivágást is. De jó a megfigyelés, korrekt a kép, csak bátrabbnak kell lenni, elindítani a mesét, tudom, hogy benne van a fejedben István, csak fel kell vállalni, hogy az ember picit őrült. (hegyi)
értékelés:

A rögös út

A rögös út

István jó környezetben jó helyzetet figyelt meg, kirándulás közben gondolom lemaradt a családtól és ez adta azt a szituációt, ami ezen a valóban szép, kemény és töredezett úton az idős emberpárral, akik a domb tetején járnak, szép párhuzam, jól érthető üzenet. Annyit tennék hozzá, hogy a kép tárgyias, dokumentarista jellegét csökkentené, ha István leguggol, és a földhöz közelebb kerülve, a rögöket, ágakat ezáltal nagyobbnak ábrázolva keres exponálási pontot, mert most, fejmagasságból exponálva ez perspektivikusan kevéssé koncentrált, sok a zavaró elem. Ha a földhöz közelebb kerül a gép, akkor még egyértelműbb az üzenet, még feszesebb a kompozíció, akkor tényleg csak az út és a két ember lesz a szereplő. Ha pár lépéssel korábban exponál, ha a két szereplő ott jár, ahol az úton az utolsó nagy kő van, akkor az ő méretük összehasonlítható marad, nem kell kutatni a szereplők után. A leckebesorolást nem tartom nagyon erősnek, ez többről mesél, mint hogy itt a tavasz, vagy a nyár. (hegyi)
értékelés: