Légyszíves írjátok meg, mit láttok a képen, egyáltalán láttok e valamit.

Bár a legfelső elmenne egy képként is, csatolok hozzá két más fajtát, mert nekem azok is tetszenek.

Kaptunk ebből a pipából már régebben, nagyon örülök annak, hogy ezt István újra elővette. Az új géppel lényeges a minőség különbség, ég és föld a két munka, összehasonlíthatatlanul izgalmasabb és jobb megoldást kaptunk most. Itt kapunk három képet, azt mondja István a leiratnál, hogy a legfelső az, ami neki a liebling, de nekem pedig a második. A legfelső képnél az a probléma, hogy annyira szélre van téve maga a fő figura, hogy túl feszes lesz a kompozíció a képnek azon a részén, ahol maga ez a kis pipa van. Izgalmas, és jó az az árnyékjáték, ami létrejön, ez egy jó megfigyelés, nagyon jót tett ennek a tárgynak az, hogy létrejött ez a játék, de ha ezt a megfejtést akarom nézni, akkor legalább egy-másfél ujjnyi kellene hozzá a kép jobb oldalán és alján, ahhoz, hogy ez utána tömegében indokoltan, jó levegővel meg tudjon állni a lábán. Ezért mondom, hogy tömegelhelyezésében inkább a második kép, ott is létrejön egy érdekes játék, mint közlés az tényszerűbb, de tömegében jobb elhelyezés. A harmadik képről túl sokat nem kívánok mondani, azt nem tartom jó megoldásnak, az egy kísérletnek jó a világítással, de megoldásnak nem jó. István, érdemes lenne ezzel még foglalkozni, mivel neked az első a kedvenced, akkor csináld meg azt újból, nem kell már három kép, próbáld meg az elsőt úgy, hogy nagyobb teret hagysz ennek a figurának, legalább egy ujjnyi alul, egy ujjnyi elől, és akkor nézzük meg, hogy az mit mutat. Kísérletezz még ezzel, érdemes. (hegyi)

Fény és árnyék leckének ez nagyon darabos, nem is jó oda, viszont ami felkeltette az érdeklődésem, itt is az arc, a gesztus, tessék megfigyelni azt a koncentrációt, ami megjelenik István gesztusában. Ez fontos, ezért egy csillag jár, mint leckemegoldás, nagyon csiszolatlan ez az ötlet. (hegyi)
értékelés:

Ha nem hallottam volna Mizo adását a rádiónkban, akkor csak a cím lenne kapaszkodó ezekhez a képekhez, így viszont azt kell mondjam, hogy minden játéka mellett ez bizony hasonlatosan erős gyónás is, önvallomás, nem csak amiatt, hogy ritka az a helyzet, amikor az ember felvállalja a grimaszait, de igazán a harmadik kép az, ami rendkívül sokat ad az "ön" reflexív előtagjához. István, én ezt visszaadom ismétlésre, mert az új kameráddal technikailag is jól meg tudod majd csinálni, és érdemes. Amit a továbblépésre mondanék, és érteni fogod, miért mondom, hogy ne a humor leckébe készüljön megfejtés, az az, hogy érdemes önmegfigyeléseket tenni, így, hogy nincs környezet, nincs háttérben táj vagy szobarészlet, tehát kiemelve a szociografikus ábrázolásból csak tényszerűen magam figyelni, magamat ábrázolni mindenféle érzelmi helyzetben. Fontos és jó játék lenne. Merthogy ezek a képek nem viccesek. Nem humorosak. Persze, a felszínen mondhatjuk, hogy de hát vigyorog, de tessék megnézni, hogy micsoda önironikus forma, milyen álarc is ez a vigyor. Mint amikor nagyi mondja, mosolyogj szépen a mamánaaaak, és akkor az ember kénytelen kelletlen mosolyt rajzol a fejére, túlkarikírozva, grimaszba feszülve. Szóval ne a humort akard így ábrázolni, hanem magadat, és akkor minden helyére kerül. (hegyi)

Hát, ez valami vicces dolog akar lenni, érzem, tehén, a fűkasza, de ennél nem tudok tovább jutni, és bevallom, egy pestinek még lehet újdonság, hogy lát egy tehenet, de azért ez nem akkora dolog, hogy lefényképezzem. Eszik a tehén. Oké. És? (hegyi)

Hehe, csávó a csalánosban! Jó kép, jó gesztus, nekem így, szeméttel együtt jó, István, neked több önportrét kéne csinálnod! (hegyi)
értékelés: