Kérdezted a bögrés képednél, hogy hogyan kellene elhelyezni a tárgyat, ott ezt el is mondtam az elemzésben, itt is azt kéne alkalmazni, hiszen a forma azonos. Ezen kívül az, hogy lefényképezel egy lámpát, kevés. Miért ezt, miért így, miért itt? Ezekre nem ad választ a kép. Keresd azt, hogy mi az, ami ebben téged foglalkoztat, azt mutasd meg a néződnek. (hegyi)

A kommentároknál jött segítség, hogy az ujjbegyekből és ujjpárnákból kell megfejtenem a képet, hogy ott van egy kis emberke, és tényleg, így, hogy mondjátok, látom is... de minek akkor a körítés? Mert ha nem veszem észre ezt az áttételt, akkor sok minden másra is asszociálhatok, ami okán a bal kezem üres lukat mutató formája kell, hogy ábrázoljon, és egyből felmerül a kérdés, hogy na de mi van a markomban, vagy mi hiányzik onnan? Azt, hogy technikailag megoldható volna-e hogy ne ennyire halott szürkét kapjunk, azt te tudod István, mindenesetre így most, mint egy levágott kéz a semmiben, ez nekem kevés ahhoz, hogy utalás, ábrázolás legyen rólad. A másik kérdés, persze nehezebben kivitelezhető, hogy vajon a legjellemzőbb részét mutatod-e a kéznek? Anatómia, javaslom tanulmányozni Barcsay Jenő munkásságát, azokat a megfigyeléseket, amiket jószerivel mi magunk is megtehetünk, hogy az erek, inak, csontok, bőr által ábrázolt ember mikor ad ki esztétikus formát, azaz ebben a beállításban, ebben a fényben és ebben a tónusban a forma nem elég részletes. A kéz gyönyörű lehet, csak meg kell találni hozzá azt a pózt és fényt, amiben a struktúrát kiadja. (hegyi)

A kommentároknál sok mindent elmondtunk már, igyekszem összefoglalni. A csendélet a leckeleírásnál és az estiklopédiában is elég jól meghatározott dolog, egy viszonyrendszer, formailag és tartalmilag is. Valami viszonyul valamihez. Lehet kevés tárggyal is csendéletet csinálni, ha a tárgyak a környezethez adnak valami arányrendszert. Most kábeleket látunk egy nagyjából homogén háttér előtt, és arról kéne meggyőznie Istvánnak a kép által, hogy ezek a kábelek szépek, esztétikusak, vonzóak, érzelmesek, hogy valami módon a néző is azonosulhasson azzal az élménnyel, ami Istvánnak megvan a kábelekkel. Valószínű, hogy a csomagoló drót, a bekötési felirat ezt nehezíti, a formák összevisszasága pedig esztétikailag problémás. Azért javasoltam Istvánnak, hogy az első 3 leckével foglalkozzunk, mert jó lenne, ha abban az irányban mozdulna el, hogy ezt az esztétikai, formai szigort elsajátíthassa. Nem mondok mást, mint saját világából példát: az autó ha gondos tervezés gyümölcse, akkor logikusan van összerakva és akár még az utas számára nem látható dolgok is rendben, tehát esztétikai formában jelennek meg. A kábel így csak kábel, amit kivettem a fiókból, de a néző nem kap semmiféle többletet, sem az által hogy ezekből a formákból valamit a néző számára meglepőt vagy újszerűt állítsunk össze, sem abban, hogy közelebb jusson érzelmileg a kábelhez. Nem a tárgyiasság a megoldás, hiszen tárgyiasan akárki láthat ilyet a barkácsboltban, itt a lényeg az lenne, hogy a tárgyak elhelyezésével, megvilágításával és kompozíciójával új dolog jöjjön létre. (hegyi)

Gondolom, itt nem képsorozatról van szó, hanem István azt szeretné, ha elmondanánk neki, hogy melyik képkivágás miért jó, vagy miért kevésbé szerencsés, melyikkel mit lehetne kezdeni. Hasonlót tudok mondani, mint amit már egyszer egy árnyékképnél mondtam, hogy figyelni kell arra, hogy mi hol vág, milyen vágások jönnek létre. Itt van a háttérnél egy fal és egy betonjárda találkozása, ez az első képnél ez erősen kérdéses, hogy biztos-e, hogy optimális helyen készült a kép, ráadásul a betonjárdának is vége szakad. Ki kell választani azt, hogy én most a falnak az árnyékaival akarok dolgozni, vagy pedig a járdáéval, és egy olyan helyet keresni, ami ezt kevésbé szabdalja szét a háttér története. A másik kép szerencsésebb képkivágás abból a szempontból, hogy a tömegelhelyezésben a kutyának a tömegét az árnyéknak a tömege jól visszabillenti, és ezt az egészet, mint egy mérleghintán, egyensúlyozza a ferdesége a horizontnak. Ez így együtt egy jó ritmust hoz létre. Mindaz mellett, ami elmondtam a fölső képnél, az alsó képnél a vágás ezt rendbehozza. Ha ezt a képet akarom értékelni, akkor mindenképpen a második vágási szisztéma mellett tenném le a voksomat. Kettő csillag a másodiknak, azért kettő, mert minden mellett, amit elmondtam, az egy érdekes kérdés, hogy most miért van ilyen kis púposan ábrázolva az ember szereplő. István, miért csináltál így a válladdal? Lehet, hogy azért, mert odaemelted a kamerát, de azért kell figyelni azt, hogy ez hogy jön létre, finomítani kell a formákon. A vágást is jó lenne úgy meghozni, hogy a nyakadnál legyen, és akkor a fejed teljes egészében kerüljön fel a falra. Érdekes ez a szembenálló helyzet, hogy áll velem szemben strévizávi a kutya, esetleg azon is el lehet gondolkodni, hogy a kutyával milyen pózokat lehet létrehozni ahhoz, hogy fajtajellegét jobban mutassa. (hegyi)
értékelés:

Irigylem Istvánt ezért a puzzle-ért, én is nagy puzzle-mániás vagyok, csak nálunk van négy igazi macska, és azok szeretnek játszani, úgyhogy valószínű, hogy mire én ezt összeraknám, addigra néhány elem eltűnne. Régen csináltam ilyet, aztán Demeter megviccelt, és amíg én aludtam, addig ő az éjszaka folyamán beleszuszakolt más helyre darabokat, és utána néztem, hogy miért nem jön össze. Cselesen csinálta, mert nem lehetett észrevenni, hogy rossz helyre rakta. Ezek vicces helyzeteket tudnak generálni. Jó az a sorozat, ahogy itt összeáll ez az egész, lehet, hogy még kevésbé konkrét helyzettől indultam volna. Esetleg, ahogy kiborítom ezeket az elemeket, onnan indulnék, mert most az első és a második kép nagyjából hasonló helyzetet mutat. Az utolsó képnél is azt mondom, hogy oké, ki van rakva a puzzle, de gondolom, hogy valahová ez kerül, én fölraktam falra rendesen. Szóval lehet, hogy megérné azt, hogy a végső helyét is megmutassuk. Tehát nekem az első és az utolsó kép az, ami kicsit billeg, mint megoldás, de az ötlet tetszik, gratulálok ahhoz, hogy ezt a puzzle-t így megcsináltad. Nyilván az első képet ismételni egy kicsit nehézkes, mert azért nem lehet szétszedni, az utolsón lehet gondolkodni, hogy esetleg valahogy máshogy jó lenne megoldani. (hegyi)
értékelés: