Ha fényfestéssel akarsz játszani, arra fix fényű kézi lámpa lesz a megoldásod, főleg ilyen kicsinek nevezhető, de bonyolult formákból álló tárgynál. Az egész tárgyat nem lehet teljesen fényfestéssel felépíteni, mert mindig fog maradni valamennyi, amit nem fedett le a fény, és így foltok alakulnak ki. Erre a megoldás az, ha kap egy alap fényt távolról a tárgy és utána kezded el díszíteni még különböző neked tetsző helyeken. Mind a két képnél az a problémám, hogy kimaradtak részek. És alapvetően azt a monitorkalibrálást meg kéne csinálni, mert rendre becsapod magad azzal, hogy alapvetően sötétebbek a képeid a kelleténél. Ne add fel, folytasd. (hegyi)

Ez jó tanulmány, ismétlést kérek majd, elmondom, miért. Az ilyen világítás nem ad lehetőséget arra, hogy ne legyen minden pontosan kidekázva. Mondok példákat, ami most nincs megoldva. A fül. A vak szemgödör. A nyak elvágása. És az, hogy ha megnézed, mi most a legvilágosabb, azt látod, hogy egyrészt az arc oldala, a pofázmányod, másrészt a bajusz feletti rész. De ez a két legfontosabb célpont is? Nem hinném. Tehát egyrészt az üzenet szempontjából is pontatlan ez, másrészt formailag is bajos, mert ami a legvilágosabb, azt érezzük a legközelebbinek is, de a valóságban nem torzul a fejed, tehát nem itt lennének a fókuszok. (hegyi)

A háromszög a talpán elvileg nyugalmat árasztana, de itt ellene dolgozik az arckifejezés, a billentett fej, van ebben valami bizalmatlanság. Örülök, hogy újra aktív vagy, azt mondanám, hogy vannak régebben félbehagyott szálaid az önkép melókban, érdemes lenne őket újra végignézni és dolgozni velük. Ez egy beköszönést mutat nekem, várom a folytatást. (hegyi)

Most én ezt a képarány dolgot megint le kell írjam, utóbbi időben elég sokszor, valamiért nem akar átjönni, hogy a filmes arány nem fotós dolog, és különös indok kell, hogy ez felül legyen írva. Amúgy a kép nem lenne rossz, csak ott azt a vízszintes rezet, amin most a legtöbb fény van, azt takarni kellett volna ahhoz, hogy a bentebb lévő mechanikára kerüljön a súly, mert hát a trombita legizgalmasabb része kábé az, ahol matatnak a trombitások, már ha nem akar az ember standard cuccot csinálni. Mindemellett kicsit soknak érzem a vignettálást, természetesebb hatása lenne, ha nem lenne ennyire erős. (hegyi)
értékelés:

Dobos Sándornál volt valami hasonló térmódosítás, arra emlékeztet ez a kép, arra a világra. Csakhogy. Nála voltak általában szereplők, vagy ő, vagy a kutyák közül valaki, szóval nem elégedett meg a térrel. Itt is ezt hiányolom. Merthogy önmagában az, hogy látok egy várromot meg valami tájat, kicsit fád színekkel, ez még nem hoz lázba képileg. A torzulás meg olyan, hogy gyorsan modoros lesz, szóval bevallom, én nem nagyon tudok mit kezdeni az ilyen technikai őrületekkel, mert nem nagyon tudnak az öncélúságon túllépni. A másik képről is itt írok, ott a bajom még abban is van, hogy az egész olyan makettszerű, mintha ilyen lakásbelső tervező szoftverrel készült volna, egyszerűen a struktúrák és minden olyan művi, mintha valami CGI cucc lenne valami videojátékból. Ez nem az én világom. De képes vagyok elfogadni, ha valakinek ez a bindzsizés tetszik, csak nekem nem áll erre rá a szemem sem, meg nem is nagyon izgat fel. (hegyi)

Ahogy írtam, kéne erről majd egy tervezetten világosból induló kép, valami szerethetőbb, mert ez a növény épp ettől lehet érdekes. Erről a kettőről azt tudom mondani, hogy a második háttere jobb, az elsőnél meg a növény jobb. Ha ismételsz majd, törekedj arra, hogy legyenek kontúrok és vonalak, de ne legyen kopogós a fény. (hegyi)