Ha nem ismétlődik meg az árnyék a falon, márpedig most nem ismétlődik meg, akkor annak sok értelme nincs, hogy világosabb a háttér a szélénél. Jobban örülnék annak, ha lenne valami ismétlődés ott lágyan, nagyon puhán valami kis forma, mert akkor van is értelme, ráadásul rá is férne erre a képre egy kicsivel több tér, de annak viszont örülök, hogy közeledünk ahhoz a megoldáshoz, ami ezt a két tárgyat valóban értékelhetővé teszi és kiemeli vagy elemeli a valóság realitásából. Mintha az élesség nem lenne teljesen rendben, hosszút exponáltál és mozogtál közben, nem tudom, valami bibi azért van. (hegyi)

Volt tavaly egy sláger a nyári gyerekekről és a Balaton partról, most nem fogom ideénekelni, írásban meg amúgy sem lenne semmi értelme. Ez a két drabális láb, amiből három is van, ez most nem igazán adja ki nekem, hogy mit is akar jelenteni. Ez egy jó kísérlet, hogy hogyan működik, de közben az a nő lenne a fontos, aki ott befelé megy éppen a vízbe, nekem ez most olyan idétlen. (hegyi)

Csaba ezt hónap képének választotta és nagy vitám nincs is vele, kicsit az utómunkán még dolgoznék, ott van egy repedés a háttérben, amit ki kellene javítani, de maga az ötlet jó. Hát megint a dugó, amit az előző képnél elmondtam, az a probléma megvan és még egy valami. Ha itt az előtérben megnézed azt a leplet, amivel letakartad az egészet, az visszahajlik és az a fércelt szegélye az ott van meg a visszahajlás is és az nem szép, ez hibaként jelenik meg. Ha már nem volt olyan textil, amin nincs az a fércelés, akkor ezt el kell valahogyan dugni, fordítva hajtani, hogy szépen le tudjon az az ív vezetődni, de ott most ezzel a hajtással megakad az egész. Az ötlet egyébként jó. (hegyi)

Az van, hogy itt is ugyanaz a baj, ami volt, hogy ott vannak azok a szár darabok, azok oda nem kellenének meg ez az ismétlődés ott az nekem nem működik, de ez a telibe vakuzás, amiről írod, hogy divat, engem nem érdekel, hogy mi a divat vagy mi nem az, mert nem az felé megyünk, mert nem az határoz meg, ugye ezt már a Pajor Tamás is megénekelte. A kép az működne, tehát abszolút jók ezek az ordító színek, ezek a nagyon harsány jelenléttel bíró formák, jól működik, az egy másik kérdés, hogy egy kis rendezés ráférne. Az a fáklyavivő ott hátul sokkal fontosabb, mint a többi bohókás, őt előre rendeztem volna, hogy ne ő legyen takarásban, ő a főnök, a vezető és ehhez képest kellett volna a többi meghatározni ahhoz a függőlegeshez képest, nem elrejteni hátul. (hegyi)

Igen, azok. István megint azt mondom, halló, telefonos vagy közönség segítséget kérek, mert nekem ez így nem működik. Azért nem működik, mert önmagával a képpel akarok dolgozni és nem egy ilyen digitálisan eljátszott színpadias geggel, hogy beleforgatok az egészbe és akkor abból majd mi lesz. Van egy amatőr fotográfusunk, aki elég messze jutott a fotós szcénában mindamellett, hogy megmarad örök amatőrnek, és Jánosnak is volt egy ilyen korszaka, amikor mindenféle pirosakat meg nemtudommiket húzott bele a képbe, az is borzasztó volt. Szóval ez akkor működne jól, ha önmagában a kép ezt megoldaná, de te is érzed, hogy önmagában nem oldotta meg és akkor erre elforgatjuk, hát így se lesz jobb, akkor inkább már forgasd el a képet magát, érted, de az megint olyan, hogy annak különös indokának kell lennie. Sokszor elmondtam már, hogy el lehet forgatni egy horizontot, de csak akkor, ha egy új belső harmóniát, egy új belső rendet hozol létre, de itt most nem hoztál létre új rendet, nem lesznek új vízszinteseink, nem lesznek új függőlegeseink, csak egy picit, de azért minden eltér ettől. Valamire rá kell tenni a nyomógombot, hogy ez lesz az új rend, az új világ és akkor ehhez képest kell elfogadnunk azt, amit kapunk, de nem így. (hegyi)