Újratervezés tányérral...

Újratervezés tányérral...

...amiről végül a kést lehagytam.

Az előző képnél örültem annak az ollónak, ennek a szendvicsnek most kevésbé örülök. Azt a tányért a kezedben másra használnám, még ha üres lenne akkor is jobb lenne, mert most elbohóckodtad ezt az egészet, és ez azért kár, mert ellőttél egy patront. Nem dőlt össze a világ, szóval nyugodtan meg lehet ezt ismételni, csak ha már egyszer megcsinált valamit az ember, utána nehéz nekifogni, mert akkor már arra jobban jár az agya. Én mégis azt kérem tőled, hogy próbáld meg megismételni, és próbáld meg azt, hogy mi van akkor, ha nem kerül oda ilyen csúnyaság, vagy ha mégis kerül valami, akkor fontold meg, hogy mit teszel oda. Nagyon primer, hogy idetettél egy ilyen kaját a tányérra. Szóval értem, hogy ez az éhező kisgyerek panasza, de akkor is. Egyébként a kép többi része, meg úgy az egész az jó lenne, csak ez itt most valahogy nem úgy működik. (hegyi)

Újratervezés

Újratervezés

Első blikkre szerintem az emberek nagy része azt mondaná, hogy de miért nem tetted oda a nagyanyádnak az ollóját vagy miért nem kerested meg azt, amit még anno kisiskolásként kaptál. Én meg azt mondom, hogy nagyon jó, hogy ezt a teljesen béna, abszolút gagyi, műanyag ollót tetted oda, mert ennek a színei azok, amik az egészet visszahozzák abból a fajta révületből, amit ez a gyűrött papír jelenthet. A bohóckodás is jó, mert hogy fájdalmas, mert ez nem egy vidám kép és nem egy vidám bohóckodás, ettől elgondolkodtat. Egyébként maga az alapkép sem lenne rossz, ezt így zárójelben hozzáteszem, de nagyon örülök annak, hogy elkezdesz egy utat felkutatni és nagyon remélem, hogy ez nem csak egy felvillanás lesz, hanem jobban bele is mélyedsz, erősen, mert van értelme. Olyan dolgot mutatsz, amit nem minden nap látok viszont a közösségi oldalakon például, vagy a képmegosztókon. Van ebben gondolat, van ebben anyag, szeretem, folytasd. Köszönöm. (hegyi)

Szerintem a haiku

Na ez már így izgalmasabb, főleg az, ami a lámpánál történik, de még az is lehet, hogy az ott a nap. Csak azt kérdezem, ha ez egy haiku, akkor miért kell mindent kimondani? Mert a haikunak ugye pont ez a lényege, hogy nem kell mindent kimondani, hogy a gondolatoknak csak a töredékeit dobjuk oda, itt meg megvan minden. Mert ha ez egy nagyjából négyzetesre vágott kompozíció, akkor nyugodtan belevághattál volna a jobb oldalába, és ha ezt megteszed, akkor akár annak a virágnak a felét levághatod és akkor már megvan hangsúly, hogy hova fókuszálsz, és lehagyod azt a hullám formát ott a kép alján. És az egész elkezdene lebegni. Azt mondom, hogy érdemes lenne ezt kipróbálnod. Ettől függetlenül maga a gondolat jó, és nagyon jó az a megfigyelés, hogy milyen szépen fogynak el a tónusok és a formák a fénytől, attól az ellenfénytől, amiben vannak. (hegyi)

Miért a hónap képe:

Nem kevés vajúdás után született meg a végeredmény, szívem szerint 3-5 fotót választottam volna január hónap képének. Azért döntöttem végül István alkotása mellett, mert a hideg, sötét téli hónapokban hozott egy olyan üde és törékeny hangulatot, ami kizökkent a fagyból és kedvesen emlékeztet, hogy jönnek még jobb napok is. Bár Janis Joplin rózsáról énekel, de nem tudok elvonatkoztatni ettől a daltól. "Just remember, in the winter / Far beneath the bitter snows / Lies the seed, that with the sun's love / In the spring, becomes the rose." Köszönöm ezt a lélekmelengetést! (Pápai Adél Zoé)

Orchideális attrakció

Orchideális attrakció

Fuldoklunk egy kicsit. Azért fuldoklunk, mert nagyon le van vágva ennek a képnek az alsó regisztere. Az orchideának nem csak a virága szép. Az orchideának ezek a picike törékeny, béna szárai is szépek. István, azt kell mondanom, hogy ez egy fél kép, a másik felét lehagytad. (hegyi)

Sarjad az inda a földölelésből,
reszketeg álmokat űz el a fény,
áttör a pajzsain, átitat, és föl-
földerül arcom is - újra enyém.

Színeket ingat az ágon a szellő,
hajnalok állnak a tükrök előtt,
roppan a vértje alatt teli felhő,
s orra bukik - hideg őszi esőt

szőne megint az a fránya nagy égbolt,
szőne belém haragot, keserűt,
szőne a bőröm alá, s ami rég volt:
rágja, de rágja megint a derűt.

Sarjad a rögszag a földölelésből,
izzik a távoli láztünemény,
áttör a pajzson az éjszaka, és föl-
fölszalad újra az inda remény.

Láztalan éjbe csal át az igétlen idők hajadonja,
tépi sziromlevelét még gondolatokban a múlt,
pénz üti némák markát, s vágyaim? íme! kioltva
fekszenek ágyam alatt már. Mit tegyek? Így alakult...

Hajnali színtelen órák reszketeg ülnek a porra,
s foszlik a végtelen ínyén holtan az éjkoszorú,
krákog a reggel a vécén - szükség léptet a sorba -
s hadhoz csatlakozottként ünnepel engem a bú.
 

Kékes kilátó

Kékes kilátó

Kékes tetőn a kilátóból készült az üvegkalitkából (lsd tükröződést :))
Ezzel a képpel kívánok mindenkinek boldog 2016. évet! :)

Ez egy újévi jókívánság kép, ennyi idő távlatából én sem tudok mást mondani, minthogy remélem, valóban jól telik az év mindenkinek és köszönöm a jókívánságot Istvánnak. Ez előző sorozatnak egy jó összefoglalása abban az értelemben, hogy kellően giccses, tehát jó üdvözlőlap, kicsit béna a fényviszony, de hát ilyen az életünk, hogy nem mindig akkor vagyunk ott, amikor ott kellene lennünk valahol, abszolút Látszóteres hangulata van emiatt. Köszönöm. (hegyi)

Színes - bent

Színes - bent

Hadd ne mondjak most erről semmit, István, mert elmondtam a fekete-fehérnél, nem tudok mást mondani, szét van verve a kép előtere. De mégiscsak mondok egy gondolatot. Az a baj ezzel, hogy nem természetes. Értem én, hogy kipusztulnak a fák és ki is dőlnek, de valahogyan ennek most a ritmusa az nem természetes kipusztulás érzetét adja nekem. Annyira túlhangsúlyozod, hogy az egészet értelmetlené teszi. Olyan, mintha ezek a srácok lennének a bűnösök, akik kivágták ezeket a fákat. Miközben ahhoz, hogy ez egy gyóntató helyzet legyen, hogy akkor most valljad be szépen, hogyan csináltad ez a pusztítást, ahhoz túl nyugalmas, túl lírai a felső regisztere. (hegyi)

Fent

Fent

Hómentes téli erdei túra alatt készült fotók egyike.
(Lehetne a címe "Erdei deja vu" is, annyi hasonlót láttam már...:)

Megérte várni, mert azt hiszem, hogy ez a csúcspontja a munkádnak, fantasztikus meglátás és nagyon jó képi összhang. Annak külön örülök, hogy van benne hiba mert bár anélkül is szép lenne, de az nekem már giccs lenne. Nagyon örülök ennek a képnek, nagyon sok mindenre használható fotó, abszolút izgalmas. Tényleg azt kell mondjam, hogy alkalmas könyvborítónak, CD borítónak, plakátnak, szobadísznek, sok területen megállja a helyét. Gratulálok, István, ez jó. (hegyi)

Lent

Lent

Hómentes téli erdei túra alatt készült fotók egyike.

Ez már izgalmasabb, mert valami olyat kapunk, ami már szabadabb asszociációkat enged meg, itt már mondhatom azt, hogy ezek vérerek vagy mondhatom, hogy ezek utak, hálózatok, idegpályák, nagyon sok mindenre tudok asszociálni, miközben ha épp semmire nem akarok asszociálni, akkor is esztétikusak a formák. Mondjuk azt a pár levelet érdemes lett volna kivenni, mert a fehérségükkel nagyon kiugranak, de egyébként maga az egész nagyon jól mutat. Lehet, hogyha egy-két lépést beljebb lépsz és itt az előtérben ez az elágazás már nincs benne a képben, akkor egy kicsit jobb lenne abból a szempontból is, hogy az olyan, mintha ott madárürülék lenne rajta. Valószínűleg nem az, de az a csatlakozási pont ott nagyon elvonja a tekintetemet. (hegyi)

Kint

Kint

Hómentes téli erdei túra alatt készült fotók egyike.

Az van, hogy itt az előtérben ez az otthagyott vagy ottfelejtett szénaboglya, ez nem túl szép. Az jó, hogy valamit akartál az előtérrel kezdeni, de maga ez a forma ez nem annyira jön be és pedig azért nem, mert más asszociációkat indít be, olyan kosz, szemét, enyészet, pusztulat, de nem esztétikus formában. A természet mindig elmegy az enyészet felé, de azért ott benne az a biztató lehetőség, hogy lesz valami majd tavasszal, ebből meg ott semmi. Szóval azért mondom, hogy ez nekem oda nem való, mert olyan, mintha valaki odatojt volna valamit, tehénlepény érzetet kelt. Takard le és úgy nézd meg, hogy mennyire szépek a hátsó ritmusok. Lehet, hogy nem akartál érzelgős lenni és ezért hagytad ott az elején, ezt is megértem, de most ez nekem nem jött be. (hegyi)

Bent

Bent

Hómentes téli erdei túra alatt készült fotók egyike.

Az a helyzet, hogy tudom, hogy jöttek ide még képek, ezért erről most olyan nagyon sokat azért nem mondanék, mert itt az előtérben ezek a kidőlt fatörzsek nagyon szétverik ezt az egészet, abszolút ellene dolgoznak annak a ritmusnak, ami egyébként történik. Ha azt a részét letakarom, akkor nagyon jó kis kép lenne a két figurával, de ezek az előtérben lévő formák nekem zavaróak. (hegyi)

Faportré

Faportré

Hómentes téli erdei túra alatt készült fotók egyike.

Sok mindent bele tudok képzelni ebbe a göcsörtös fába, ez igaz, és szép az, hogy ezt megtaláltad. Azt hiszem, ismertek már annyira, hogy tudjátok, ez nem annyira az én műfajom, ezek a rejtvények vagy képi fejtörők vagy asszociációs játékok, legalábbis ebben a formában nem nagyon, mert nekem ez pontosan annak az értelmét veszi el, ami lényege lenne ezeknek a képeknek, hogy önmagával a szépséggel vagy azzal a harmóniával, ritmussal foglalkozzak, ami a képen egyébként rajta lenne. Tehát feláldozunk valamit egy primer megfejtésért, miközben ha ez visszafogottabban van jelen és nagyobb hangsúlyt kap a környezet, esetleg egy szereplőt is tudnál idehozni, akkor is létrejönne ez a fajta asszociációs mező, de nem ennyire tolakodóan. (hegyi)

Hüpnosz

Hüpnosz

A cím csak mert hogy Hüpnosz Thanatosz testvére.

Direkt nem szeretnék a címekkel foglalkozni, mert ez egy másik jelentésréteg lenne és engem az érdekel, amit a képen látok és azt gondolom, hogy ez a kép most abban az értelemben kevesebb az előző hasonlóhoz képest, hogy itt már olyan szinten hiányzik az alsó régió, olyan szinten hiányzik a test, hiányoznak a kezek, a karok, has, láb, olyan szintű a sejtetés - és remélem, hogy érteni fogod -, hogy itt most ez már csak álszemérem. Nem lehetsz ennyire visszafogott, nem játszhatsz a néződdel olyan játékot, hogy hoztam is ajándékot meg nem is, mutatok is meg nem is, ilyen csikicsukit nem jó csinálni, mert egy pillanat alatt elveszítheti az őszinteségét. Amikor az előző képedet láttam, akkor azt gondoltam, hogy az egy elfogadhatóan kész kompozíció és a további játékra biztatva mondtam azt, hogy érdekes lehet a test, és lám-lám te a saját képeddel válaszolsz erre nekem és erősítesz meg abban, hogy igenis hiányzik a test, mert ebben a koordináta rendszerben ez a gesztus, amit itt most látunk, ez a falnak dőlő póz nagyon sokféle irányba elvezethet. Elvezethet az unalomig, a kihívásig, a kihívó viselkedésig, az agresszió előfutáraként egy mozdulatsorig - nagyon sok ajtót kinyitottál és az utolsó pillanatban visszaléptél. És én most itt állok, mint néző és nem tudom, hogy merre akar menni a fuvar. Azt érzem, hogy valamit nagyon akarsz mondani, de hogy mit és azt valóban ki akarod-e mondani, azt nem kaptam meg. Tehát olyan, mint a beetetés, hogy kaptam valamit és aztán azt visszavetted, mint egy filmnek az előzetese, hogy összesűrítem a jeleneteket és ebből a sűrítményből próbálja majd a néző kisilabizálni, hogy milyen is lesz majd ez a film. Igen ám, ha jól sűrítettem össze, akkor nem csaptam be nézőt, de ugyanakkor ez alkalmas arra is, hogy kiválogattam azt a hét nagyon fontos jelenetet, ami alapján pörgősnek ígérkezik a film, de aztán kiderül, hogy dög unalmas. Magyarán itt is azt látom, hogy valamilyen gesztust előveszel és sejtetsz nekem, de nem tudom, hogy van-e ebben valóságos terhelhetőség, megvan-e az a mélység, amiről beszélni fogsz majd a következő képedben - miközben ismerve téged, tudom, hogy megvan a mélységed, de ha valaki nem ismer, nem tudja, hogy ez a saját határaimmal való szembesülési probléma, vagy csak egy jópofa gesztus. A dolgoknak tétje kell legyen! Szóval még inkább és még határozottabban mondom, hogy tessék ennek újból nekifogni, tessék újból elővenni ezt az eszközt és dolgozni vele. Tudom, hogy eltelt három hónap, de mégiscsak te vagy a képen, te készítetted, vissza tudod idézni, helyezkedj ebbe vissza és mutasd meg azt, amiről beszélni akarsz, hogy legalább a néződ ne érezze azt, hogy nem tudom vele mit kezdeni, mert nincsenek kimondva a szavak. (hegyi)

Thanatosz

Thanatosz

Nagyon dinamikus és drámai ez a közlés és remélem, hogy ez az eszköz, amivel ezt a fényjátékot létrehoztad, még a birtokodban van, mert fontosnak tartanám, hogy ezzel még tovább kísérletezz, ugyanis fantasztikusan jó hatása van az emberi testen. Az is izgalmas, amit a falra rajzolsz vele és ez is fontos, mert nem csak egy kivetülés, hanem ellentétet tud adni az emberi test vonalainak ez a fajta geometria, ami itt létrejön, de ennél még fontosabb lenne, hogy a testből még többet kapjunk. Pontosan az által, hogy ezzel az eszközzel tökéletesen el tudod venni a testiség primer fogalmát és jelentését, és át lehet vele fogalmazni az egészet egy olyan üzenetté, ami már ebben a képben is jelen lévő, úgymond drámai üzenet. Mitől drámai? Nem csak a vöröstől, hanem a kihagyásoktól. Ez egy zenei hasonlat lesz, mert a zenében is nagyon nagy szerepe van a csendeknek és az, ami most a szád körül, a szakállad vagy a szemednél létrejön, ezek azok a dolgok, amik az egésznek extra jelentést kölcsönöznek. Olyan, mintha kiterítve lennél, mintha sarokba szorítva lennél és mégis mintha te uralnád a bolygót, ezt a világot, ezt a vörös ördögi minőséget és ettől, mivel ez egy gondolati kivetítés is, lesz az egésznek filozófiai értelemben is mélysége. Nagyon jó gondolatnak tartom és bátorítalak, hogy ezzel az eszközzel és ezzel a gondolattal játssz tovább. (hegyi)