Őzek

Dolgoztál te már ezzel, jobban örülök most ennek, mint az előzőknek, sokkal személyesebb az egész ebben a házikabátban, benne van a merengés. A középtónusaid furcsák, nem tudom, ez minek köszönhető, hogyan dolgozol a fekete-fehérre konvertálásnál, kicsit határozatlan lesz ettől, bizonytalan, hogy minden ennyire ki van meszelődve a középtónusnál. Szépek a mélyebb tónusaid is, tulajdonképpen a fényeknél is megtalálod azt, ami a lényeg, de valahogyan a középtartomány az most nem oké, de maga a gesztus rendben van. (hegyi)

Elvirágzott

Látod, tovább jutottál annál a pontnál, ahol azt a sok tulipános, piros-fehér-zöld képet küldted és máris izgalmasabb lesz a megoldás. Szűk, nekem ez nagyon szűk, az aljából sok hiányzik és levegő sincs neki elég, túlságosan körbevágtad, a szereplőnek mindig kell valami tér, amit ő bemozog. Ezek itt mozognak-táncolnak ezek a figurák, úgy kell felfogni, ha ezt te is el tudod fogadni, akkor már gondolom te is érzed, hogy tér kellene, de maga a megfigyelés az pontos és precíz és rendben van. Itt az előtérben van a levélből egy ilyen fallikus szimbólum, azt én kivenném, de a többi része az rendben lenne. (hegyi)

Egy omnibusz a hídon át
dülöng mint egy sárga lepke,
s egy-egy ember ténferegve
mint árvaszúnyog, oly zilált.

Szénás bárkákon aranyok,
köti szemközt rakpart árnya,
s mint egy sárga sál puhája,
parton sűrű köd kanyarog.

Sárga lomb hull megfakulván,
a Temple felől leng szil levél,
és lábamhoz zöld Temze ér,
vonásán ül jáde hullám.

---

Symphony in Yellow

An omnibus across the bridge
Crawls like a yellow butterfly,
And, here and there, a passer-by
Shows like a little restless midge.

Big barges full of yellow hay
Are moored against the shadowy wharf,
And, like a yellow silken scarf,
The thick fog hangs along the quay.

The yellow leaves begin to fade
And flutter from the Temple elms,
And at my feet the pale green Thames
Lies like a rod of rippled jade.

Mészáros István fordítása

Szobaszegfű

Ma ez jött össze. Nem volt más ötletem, ez meg ott volt. Van egy fénymaszat nélküli verziója is, de ezt érdekesebben találtam.

Azok a csíkok fenn nem tudom, hogy mitől jöttek létre, valami interferencia vagy a világítás miatt keletkezett, nem igazán szerencsés ott, mert annyira kilágyul a háttér, hogy arra elúszik az egész. Olyan, mint egy kidurrant gumimatrac, ott úgy elkezd ereszteni a levegő és elpuhul a tartása a képnek, ezt most nem tudom máshogyan mondani. Ha ezt leszámítom és elképzelem a fejemben, hogy hasonló háttér lenne ott is, mint a többi részen, akkor ez egy szép kép lenne. (hegyi)

Kicsit tágabb családi kör

Bocsánat, hogy nagyon családi fotókat küldök be. Ez például 2014-es, és a számomra nyilvánvaló családi kapcsolatokon kívül többek között azért is szeretem, mert mind a nyolc alakot nagyon jó pillanatban sikerült elkapni. Egy kis kompakttal készült amúgy, időzítővel.

Az előző az egy mache ügy volt, ez ahhoz képest már egy szerethetőbb darab, ebben már több energia van számomra és sokkal jobban működik az egész, de gondolom, ezt te is érzékeled, hogy itt dinamikus mindenki és vihog-vigyorog, aki az előző képen olyan kis mogorva volt, még ő is elmosolyogja magát, tehát én jobban örülök ennek a képnek, annak ellenére, hogy a családi viszonyokról ez sem árul el túl sokat, de mégis egy működőképesebb verzió. (hegyi)

Ismét tükörben

Az a része nagyon tetszik, ami ezzel a tükörrel létrejön, ez a csillogás, ez a fény és az, ahogyan ebben te elég mogorván megjelensz. Az nem annyira tetszik, hogy ez most úgy lett megjelenítve, hogy itt van benne ez a csap is és ettől az egész visszarántódik, de nem jó értelemben, hanem csak formailag, de tartalmilag nem lett erősebb a kép. Ezt majd gondold át, erre kérlek és talán megérne egy ismétlést is. (hegyi)

Családi kör

Ez egy családi családfotó, olyan nagyon hagyományos, összeálltunk, és mosolyogjatok a kamerába, én meg távkioldóztam és elég béna pofát is vágtam. Gondoltam bemutatom a szűkebb családomat is, ne csak az őrült önképeket lásd/lássátok tőlem.

Aranyosak ezek a belenézős képek akkor, ha a környezetből is kapunk valamit és lesz valamiféle szociója. Egyébként ez a fajta családábrázolás ritkán érvényes, tehát az a mindenki mosolyogjon a kamerába, akkor is ha nem olyan a kedve, széles csíz vigyorral, ez egy kicsit nehézkes, látom, hogy itt se sikerült mindenkinek, egy idő után a szereplőknek már mehetnékje támad, nem biztos, hogy mindenkit ugyanabban a hangulatban kapsz el, számos oka van annak, hogy ez nem jön össze. A jobb oldali szereplőnek már erős véleménye van ez iránt a dolog iránt. Szóval aranyos, szerethető az egész, de tudod, mi a helyzet? És ez most nem a digitális miatt van, amit mondani fogok. Ez is imitáció. Régen megvoltak ezek a tipikus családi fotók, nyaktámasszal, hosszú expozícióval, mindenki kicsípte magát, a legszebb ruháját vette fel és beült például a ház elé a kertkapuba és akkor ott csináltál egy ilyen fotót. Ott szerepe volt annak, hogy ki van jobb oldalon, ki van bal oldalon, hol a családfő, milyen hierarchiában következnek az emberek, szerepe volt a ruhának is, ami jellemezte azt a szociokulturális környezetet vagy azt a társadalmi szintet, rangot, amit elért, tehát azok a fotók nagyon sok rétegben visszafejthetőek, ehhez képest azok a fotók, amiket most csinálunk, semmi ilyenről nem szólnak azért, mert már nem szenzáció az, hogy fényképeznek. Ahhoz kellett az, hogy akkoriban fényképeztek félévente egyet a faluban valakit. Ezt azért mondtam el, mert ott veszett el valahol az egésznek az értelme. Az megint egy más kérdés, amire az elemzés elején is utaltam, hogy mi van akkor, ha a környezet is jelentős és ad egy szociografikus hátteret, akkor ez működhet. (hegyi)

Súlyozási kísérlet a szabadságszoborral

Jobb híján csak ez a besorolás. Bár van rajta két épített tárgy, de azért nem az a jellemző. A szobor súlyát keresgélem, ilyen piciben is bevonzza-e kellően a tekintet, szemben a nappal, meg az erős oszloppal? Elég az a kontrasztos pötty a völgyben, amihez próbáltam igazítani a vertikumot?

Az a helyzet, István, hogy azt a fajta megoldást, amit te itt most próbálsz, ezt Ai WeiWei megoldotta a középső ujjával. Azoknak az üzeneteknek nem csak az a lényege, hogy protestál, hanem az is a lényege, hogy közben létrehoz egy új rendet, létrehoz egy új tömegelhelyezést, nagyon trükkös fiú ez az Ai WeiWei. Ezt most azért mondom ide, mert itt is az a kérdés, hogy létrejön-e valami új ritmus. Majdnem létrejönne, hogyha nem lenne ott ez az őrületes Nap, tudom, hogy téged az érdekelt, a csillanásával, akár még össze is jött volna ez a fajta egyensúly, de most billen az egész, mert tömegében az a sötétség, ami a jobb oldalon van, az a sötétség nagyobb, mint a bal oldalnak a fényessége, ettől nem lesz ez egyforma. Mert mindig a világosabb dolgok azok, amik közelebbinek vagy fontosabbnak érződnek és ezért ez a Nap itt most túlságosan elvisz mindent. (hegyi)

Az almás csendélet párja

Még a másik tojásos almással fotóztam, azt hitte, ezt is beküldtem, talán jó lesz hasonlítási alapnak.

István, ezt ott is elmondtam, hogy mi a baj, almát tojással, ez nem működik, most ezzel kapcsolatban sok újat nem tudok elmondani, most egy kicsivel kevésbé zavaró a tónuskülönbség, attól, hogy lágyabbra vetted ezt az egészet, de attól még nem lett jó. Van ez így, nincs ezzel semmi hiba, ettől ne legyél szomorú. (hegyi)

Fantasztikus négyes

Kicsit elfogult szülői fotó. Gyermekeim és családi barátok gyermekei tizenévvel ezelőtt. Még filmre fotóztam, most csak reproztam, a keret meg - bocsánat - egy képi effekt, más céllal készült eredetileg, nem ide. A beküldés oka inkább a négy kisgyermek tekintete, illetve gondoltam, beküldözgetek korábbi kattintgatásokat is, ilyet is, olyat is, már ha lehet, vagy van ennek is létjogosultsága. Lehet, hogy lehet azokról is beszélni, vagy mondani valamit majd...

Ez egy nagyon jó emlékkép egy borzalmas keretben, ez az imitáció a halálom, de maga a fotó az rendben van. Ahogyan a leiratban is említed ez a keret egy machináció, amit azért nem értek, mert ha van egy képem, ami analóg és filmre készül, akkor miért kell rátenni ezt a mű izét, hogy olyan legyen "mintha", de hiszen ez az, hát a valamiből nem csinálok semmit. Nem tudom, hogy érthető-e. Ha már ez valamilyen, akkor az a jó és azt hagyjam meg, de ne akarjak rátenni valami digitális romlást. Minek? Tehát ezt a keretet hagyd le a francba és akkor a kép kép jó lehet. Egyébként meg vidám az egész és elég sokat mesél a kölkök gyerekkoráról. (hegyi)

Rögtönzött naplójegyzet

Azt hiszem, hogy ebben a képben, mindamellett, hogy több képből van összerakva, és itt biztosan matekoltál azzal, hogy lesz három kép, az egyiken van szemüveg, a másikon nincs, van rajta sapka, nincs rajta sapka, nyuszika az erdőben, de ez a matekolós része engem annyira nem érdekel, nem köt le, viszont az a része leköt, ahogyan létrejön ez a rezgés, ritmus, robbanáshangulat, ez a feszültség, ami itt ebben jelen van. Jó, ahogyan maga tárgy is megjelenik, tehát az objektum is érzékelhető attól, hogy a térbelisége megjelenik a kis elforgatásokkal, a papírszélekkel és annak külön örülök, hogy nem voltál túl didaktikus, nem akartad mindenütt muszájból megjeleníteni ezt a három vagy négy képet, lehet, hogy nem is három, hanem négy. Én nagyon kedvelem ezt a megoldást, hogyha valami tanácsot mondhatok, akkor az annyi, hogy érdemes lenne ezt úgy is kipróbálni, hogy még kevésbé didaktikusra hagyni, tehát például itt a bal oldali résznél már azt a második réteget lehet, hogy nem raktam volna oda, hanem hagyom azt, hogy a szemünkbe néző férfi szája bajusznál megmaradjon és utána valahogyan folytatni a másik darabbal és ott egy nagyobb rést hagynék, egy nagyobb lyukat, lehet, hogy izgalmas lenne, szóval még kevésbé kötni magam ahhoz, hogy hány darab is ez és az jelenjen-e meg mind vagy nem. A szabadság itt a lényeg, az alkotói szabadság, hogy saját magunkat nem verjük úgy béklyóba, hogy az már nekünk is nehézséget jelent. (hegyi)

Muszáj, a szamuráj, ijedten ül, s Harának, a szűk uszályú arának súgja: 

- Nem megy… Ugyan Hara! Ki rí? 
- Én uram, én! – nyögi amaz belépve papírfal mögül.
- S te mér’ te? 
- Mer’ temérdek a gond! Számlát számolva ki fogához verjük a garast?
- Ej, te bogaras! Hát ez a legnagyobb? Ezért nem hagyol?
- Dehogy uram… csak még itt vagyol…

Erre dőle bele amaz úr, s nem dőle ki bele, hiába fúl sikolya a nyoszolya előtt, hiába szertartás, befőtt, tea, és hiába a díszes sarkok, csak nem hasít belé a kardtok.

- No? - kérdi az asszonyka térdelve urához.
- No! - legyint az úr, s nyúl a teához. 

Párja meg aszongya:
- Lenge kedvedre akadna némi húr is... Hozom, ha kicsit úgyis várnál… 
- Tudom, hogy mellettem állnál, hozna a sors rosszat, vagy jót – feleli Muszáj, a szamuráj, s teáját hálás szívvel kínálja nejének.

Amaz kortyol, tátana is még, ám a forró, tömény beléndek őrlemény pára ráforrasztja ajkára a szót.

Ura észre sem veszi, mélázik csak messzi gondjában.
- Tán, ha kiélezném a kardom…
Neje bólint, s feje koppan egyet a padlón.

A zajra felnéz az ura, s látja, menyétként nyúlt nejéből párolog az aura. 

Muszáj szamuráj sóhajt, lazításként áll egy hidat, s alatta fura falatka gondolat furakszik agya zugába.
 
- Ne hagyjam az egészet a csudába? Manapság már úgysem divat…

Alma tojásokkal

A dolog alapvetően kísérlet volt részemről, és van kérdésem: ez a párosítás működhet? A dinamika nem túl erős? A becsillanások itt mennyire gond? Az látom, hogy almát másikat kellett volna választanom, mintha lapos részek lennének rajta, de a tesztelésre elérhetők közül ez volt még így is a legjobb.

A válasz nem. Azért, mert egyrészt a két tárgycsoport nagyon messze van egymástól, másrészt az alma ha valami világos, még csak-csak elmegy, de így olyan nagy a különbség, ami már nem áthidalható. De logikailag sem értelmezhető az, miért kerül a két dolog össze, a törékenység és az alma, hol kapcsolódnak ezek? A kérdés elsőre ott dől el, hogy adott tárgy megél-e abban a közegben, amibe kerül, és ha nem, akkor hiába az utómunka, a tónusok, minden, mert üti egymást a két dolog. Úgy, ráadásul, hogy a kettő nem egymás ellentéte (mert az jó is lehetne), hanem nincsenek egy univerzumban. (hegyi)

Budaörsi Kő-hegy

Szép ez, szépek a tónusok, de lenn és jobbra nekem sok, pontosabban balra és felfelé el van csúszva valahogy az egész tömeg. Ha van még a kockából, érdemes lenne megnézned. (hegyi)