Bódy Gávor Nárcisz és Psyché című filmje jut eszembe erről a képről, a lavóros jelenet, aki látta, nem felejti el egykönnyen ezt a filmet, aki nem látta, azonnal vegye listára, mert a magyar filmművészet egyik legfontosabb alkotása. És igen, ami a kép erénye, hogy ezt eszembe juttatta, az a hibája is egyben, hogy képileg nincs meg benne az a határozott kijelentés, nincs kompozícióban úgy kitalálva, hogy ez megálljon a lábán magában, azaz van valahol valami, történik valami, valahogy, de hogy hogyan, az esetleges. Érdemes lenne ezzel még dolgoznod, a kád jó terep. Egyébként is, kéne fotóznod, István, mert sok félbehagyott projekt van ,amikkel érdemes lenne újra foglalkoznod. (hegyi)

Ez most szegény elment a verbálfotóba. A címadás is, meg maga a kép is, hogy oda felakasztottad szegényt. Miközben maga a kép jó lenne. Tehát az alapkép, megint azt mondom, hogy jó, amiből kiindulsz, de most nem tartom jónak azt az irányt, ahova elvitted ezt. Ez nagyon primér, és elkomolytalankodja az egészet. Tehát egy poénért most eladtad az egész képet, amit előtte megcsináltál. Én remélem, hogy magát az alapképet majd újragondolod, hogy ez tulajdonképpen mit hordoz. Merthogy nem a kulcsokat hordozza a lakótelepről, az is biztos. És szerintem ezzel te is tisztában vagy. Olyan érzés ez nekem, mintha elbátortalanodtál volna a közléstől. (hegyi)

Nagyon jók ezek a címek, de hogy miért pont 12, miért nem 11, vagy 13, azt nem tudom. Lehet, ez valami irodalmi utalás akar lenni, nem tudom most visszafejteni, de nem is muszáj. Viszont ha ilyen utalásjátékot játszunk, akkor a Ghymes-nek van egy videója, a szám címet nem tudom pontosan felidézni, de valami Tánc a jégen, tánc a hóban – annak volt egy ilyen klipje, ahol az emberek és a két szereplő az ujjával táncikált. Úgyhogy ilyenféle kötődésem van a dologhoz. A kivitelezésnél pedig utalni szeretnék Balla Demeternek az Élet védelme c. képére, ami két kezet mutat, amelyek tartanak egy tojást. Első pillanatra azt mondod, hát egy ember tart egy tojást. Aztán látod a különbségeket, és rájössz, hogy egy férfi meg egy női kéz tart egy tojást. Nem evidens, de azért viszonylag hamar leesik ez a fajta geg, és ettől lesz az egésznek áttételesen is értelme. Itt most ezt a fajta áttételezést hiányolom. Tehát lehetne ez egy ismerkedős sztorinak a lebábozása. De ahhoz meg az kéne, hogy valóban, ha kell, akkor különbséget találjak a két kép között. Én abszolút el tudom azt is fogadni, hogyha ez két nőt, vagy két férfit akar mutatni, de akkor meg azt kell tudnom érzékelni. Lehet, hogyha kevésbé van szűkre vágva, akkor jobban felismerhető, jobban átélhető az üzenet, nem tudom. Mert valahogy nem ártana, hogyha abból valamennyit kapnék, hogy ezt valaki csinálja. Tehát hogy érezzem azt, hogy itt valaki valamit nagyon el akar mesélni nekem, de nem mer a valóságban valamit kimondani, hanem felhasznál hozzá egy ilyen áttételezést. (hegyi)

Azt írod, hogy ez egy melléktermék, amikor a mosogatóba dobtad ezt az égő papírt, hogy ne gyulladjon föl a lakás. Az biztos, hogy van ennek egy szintje, ami a meghökkentés szintje. Tehát az alapkép meghökkentő ezzel a gesztussal, hogy feltépem magamon a ruhát. Aztán meghökkentő az, hogy ennek a képnek a közepével történik valami – magát a lángot itt már nem látjuk, és ha csak ezt a képet ismerem, akkor nem tudhatjuk, hogy az egy lángtól van, vagy legalábbis ebben a méretben nem jön ki. Lehet, hogy nagyobb nagyításban látszik a megégett papír széle, de ez most nem látható. De valami történt a közepével, valami kimarta, kiszakította. És az is látható, hogy valamilyen vegyi hatás történt még a képpel. Tehát abban nem lehetek biztos, hogy ez most mosogató vagy sem, vagy mosószer vagy tiszta víz, de hogy valami érte, abban biztos lehetek. Nem mondom azt, hogy vidám üzenet, de nyilvánvaló, hogy nem is ebből a célból készítetted. Úgyhogy hajrá, folytasd. (hegyi)

Kaptunk ebből már egy előző verziót, egy színeset. Ahogy én látom, az nagyjából inkább a tesztüzemnek volt nevezhető. És ez a megoldás kifejezetten tetszik. Van benne játékosság is, és a fekete-fehér miatt is van benne drámaiság, de még azt is hozzáteszem, hogy a papírra nyomott kép maga is egy érdekes kép lenne még akár enélkül a gombolyag nélkül is. Ez nem azt jelenti, hogy én nem tartom jónak, hogy odatetted a gombolyagot, hanem ezt azért említem meg, mert szerintem ezek a fajta dimenziójátékok akkor működnek jól, hogyha a kiindulási alap is önmagában egy jó kép. Erre is igaz, mint a photoshopos munkákra, hogy rossz képből nem lehet jót fabrikálni. Tehát az alapanyagnak jónak kell lenni. Olyan egy kicsit nekem, minthogyha egy keleti harcművész bemutatóját látnám. Lehet, hogy ez ennek a sötét nadrágnak is köszönhető. Jók a vágások is. Talán a gombolyagot, vagy a gombolyagról letekeredő fonalat még hozzá lehetett volna érinteni, vagy akár rátenni magára a papírképre, de ez már tulajdonképpen lényegtelen. Szóval azt gondolom, hogy ez egy jó irány, és ahogy már az előző elemzésnél is mondtam, tetszik. Tehát érdemes lenne ezzel még többet foglalkoznod. (hegyi)

Nagyon érdekes címet adtál a képnek, elgondolkodtam, hogy mit is akarsz ezzel mondani, de ez a cím nekem mégis konkurál a kép hangulatával. Nagyon érdekes kérdés, amit felvetsz, mégpedig azt, hogy kell vagy nem kell keret. Mind a két irány jó lehet, de ha meg akarod hagyni azt az enteriőr hangulatot, hogy ez egy ablak, akkor valahogyan úgy kellene ezt megfotózni, hogy a felső rész is meglegyen, akkor lenne meseszerű az egész és akkor lenne dinamikája, hogy van a kint és van a bent és ez konkrétan beazonosítható általad egy ablakkal. De ha ezt levágtad fent, akkor már elkezd az ember azon filózni, hogy és mi lenne, ha levágná oldalt és mi lenne, ha levágná alul is? És akkor jön az a válasz, hogy aha, ez lehet egy másik irány, de most valahogy a kettő között vagyunk. Ha azt az irányt választanád, hogy a teljes ablakkeretet megmutatod, akkor nem problémás az, hogy mi történik fent, mekkora hely marad, mert akkor az egész lesz értelmezendő feladat a nézőnek és az egész önmagában már csak az ablakkerettől is határozott képkeretté válik, tehát a belső kompozícióját az ember nem kérdőjelezi meg, vagy kevésbé kérdőjelezi meg. Ha viszont vágsz, akkor már az a kérdés, hogy mi az a pálya, ami felé el akarsz mozdulni, mert nagyon izgalmasak ezek az árnyékok ezekkel az orchideákkal és egyéb növényekkel, nagyon érdekes a kinti világ is, de például az a fenti rész, ahol azok a fénypontok vannak, az már ehhez nem kell, az elvitte a figyelmemet felfelé. Szóval azt mondom, hogy ez majd megérne egy ismétlést vagy egy átgondolást. De elsősorban magadban kell előbb eldönteni, mint az exponálás, hogy mit akarsz mondani. A címet pedig várnám, hogy magyarázd meg nekem, érdekelne a megfejtésed. (hegyi)