naidefigyelszmókuska
vankétperced vagyhívom dopepét.
értvevagyok.
naidefigyelszmókuska
vankétperced vagyhívom dopepét.
értvevagyok.
Valóban lett egy ilyen hangulata a képnek, mint amit a leiratban adsz, és hát azt azért mondjuk el gyengébbek kedvéért, hogy nem gyári felszerelésem a két szemüveg, de ha már, akkor már azt is mondom, hogy jó, hogy megcsináltad. Ad egy hangulatot. Az utómunkával meg majd kicsit foglalkozunk, ha lesz időd rá. (hegyi)
Azt gondolom, hogy itt két fontos dolgot megtaláltál, pontosabban hármat, amiből kettő összeáll, de a három együtt nem. Az egyik a háló és az áldozat. Ez jó, ez jó alapnak. Ehhez van pásszítva egy színvilág, ami elég jó lenne, ha nem lenne ennyire kaleidoszkópszerű a forma. Mert így óhatatlan, keresni kezdem a megfejtést. Viszont a szín és a forma ilyen ereje sok, agyonnyomja a hálót. Azaz. Vagy háló és erős színek, kevesebb formai őrülettel, vagy háló és forma, de sokkal pasztelebb színekkel, hogy élni tudjon a háló is. (hegyi)
Na, akkor mehetünk tovább, az előző folytatására azt mondom, hogy Andalúziai kutya és Bunuel, meg a marhaszem. István, ez így nekem elég agresszív. Miközben vicces is, és ez így együtt nekem nem adja ki. Vicces attól lesz, hogy azon túl, hogy egy elvágott ribizli kerül az üllőre, vagy mi a tök ez, attól még a környezet jól fésült, nincs benne dráma, tehát emiatt a hangulat nem tud odáig menni, hogy beleéljem ebbe a sztoriba magam. Megint, mint az előzőnél, a forma talált, még a szín is akár, bár itt kevéssé indokolt, mert nincsenek azok a kemény feketék, viszont szegény ribizli kivégzése az azért nem járja. (hegyi)
Azt hiszem, azt a követ is talán sivatagi rózsának hívják... Egy maroknyi kőgömb, aminek a belseje ilyen érces.
Nem tudom, hol kezdjem, mivel láthatóan nagyon megérintett a téma, így próbálok valamiképpen fogódzót keresni, hogyan is lehetne ezt úgy, hogy ne érezzem a ribizli miatt kellemetlenül magam. Mert hogy az van, hogy nekem a ribizli gyümölcs. És mint olyan, még ha vad francia konyha felé evezek is, akkor se tudok ilyesmi tálalást nagyon elképzelni neki, bár fene tudja, még az is lehet, hogy ha több szem lenne és valamiképpen bele lenne ez a kő komponálva egy terítékbe, akkor talán. Szóval a helyzet az, hogy a forma korrekt, a szín is, de az nem mindegy nekem, hogy milyen asszociációk jönnek, és itt valahogy ez nekem elég vadas maradt. (hegyi)
Én nem leszek kegyes István, mert ezt, amit mondani fogok, te is tudod, de ha tudod, miért nem alkalmazod? Egyrészt pocsékok a színek. Ki is vannak törve. De ez egy dolog, bár elég bántó dolog. Viszont. Ha paradicsom csuma, akkor legyen az még friss, mert ez a száraz csoffadék elég szomorú. És az alma seggét nem mutatjuk, hanem a szárát, szépen, mert az a forma jó, míg a segge nem jó. Avagy ha a paradicsomok java oldalra van forgatva, azaz nincs se csuma, se semmi, akkor ezt lehet az almáknál is alkalmazni, és akkor megmaradnak a formák játékának, elrugaszkodva a valóságtól. De együtt a kettő nem baró. A a kés meg így... elég agresszív. Lehet, de akkor ne szépelegjünk, akkor döfjél vele, roncsolj, vágj, használd, az isten szerelmére, ha már kell a kés és az agressziója, akkor éljük meg! Kérek ismétlést, de tényleg. (hegyi)
A fotót a párom készítette, csak úgy lőtte egy kis kompakttal, nem szokott fotózni, én csak feldolgoztam, és mivel érdekesnek találtam a kis ritmikák miatt, azért gondoltam, megmutatom. Az esemény az egy hónapja hirtelen égszakadás - amely aztán jól beáztatott minket...:(
Kedves Párom! Tessen Mészitől kérni segítséget abban, hogy hogyan kell hozzánk regisztrálni, aztán tessen csinálni az első három képet, Mészi tudja, mit, aztán jöjjenek ezek a ritmusok, mert amit tetszett látni, az igen jó és érzékenységre vall. Amúgy ne tessen hallgatni a Mészire, elég, ha megmutatja, hol és hogyan kell bekapcsolni a gépet, aztán segítsen a feldolgozásban, de egyébre azt hiszem nincs szükség. Köszönet. (hegyi)
Sokat nem fogok mondani, mert ez készen van. A semmiből építkezel, mindennapi dolog, de mégsem az attól, hogy megjeleníted. Tehát ez a kép tipikusan olyan, hogy amikor már kész, akkor lehet nyafogni, hogy de hát ilyet én is tudok, na de meg is kell csinálni, szóval örülök neki. Van tere, hangulata, félelmeink kivetítése is, jó lett. (hegyi)
Nem tudtam kihagyni ezt a lecke-ziccert, bocsánat érte! :)
Huhh, most nem tudom, hogy örüljek, vagy bánkódjak azon, hogy nem értem a poént. Na de a kép. Alapjában jó lenne, de nagyon szűkek vagyunk, és így a zsíros papír lesz a főnök, viszont annyira az nem érdekes. Az lenne izgalmas, ami a szalonna felületével történik, a zsír kicsapódása, folyása, cseppjei, szóval ahogy a késen ott a kenődés, kéne ez fent is. Nekem. Akkor lenne igazán olyan, hogy jajj, kérek egy harapást. (hegyi)
Íme, szétpattan a reggel, jó, sietsz
megint - félkortynyi csók, a kabátzsebben
megcsörrennek a kulcscsomók, átlebben
sáladdal illatod, és karod kimetsz
még egy kis darabot belőlem. Talán
a megszokásnak, de talán csak neked,
- hogy megkötözd a gyülemlő éveket
a hétköznapok szalag ravatalán -
míg munkahelyedre be nem érsz velem,
és fiókodba el nem rejtesz estig
melyből az iratok el nem eresztik
hozzám a gondod. Megért a türelem.
Jaj! Kipattant ismét egy metsző reggel!
Űznöm kell az álmot rohamléptekkel.
(eposzpótló)
fellelkesülve állt ki az emberünk
félelme odvát hagyta örökre el
s a hegyre érve égve kérte
már emelődjön az ég felé fel
elhagyta gödrét, s míg tenyerét - a jót -
tisztára mosta, senki se szólt neki:
reménye múlt, ha sárban állva
maskara-álca után kapargált
hiába hitte, mit sose tudhatott
rejtekbe rejtve (úgy, ahogy istenét)
a szíve bordarácsban ülve
színe alatt robotolva hűlt le
és fenn, a szárnyát bontva tovább dobált
rémült sötéttel szórta az éjszakát
(ki felhevülve hajdanán az
önmaga árnya hegyére állt ki)
A vignettálás természetes, napnyugta környékén az utolsó napsugarak szétterülnek egy mattüvegen, így esnek a lakásba.
Ez nyugodt, szép, formailag kiegyensúlyozott kép, van benne valami a hetvenes évek Lakáskultúra enteriőrjéből, szolíd és szerethető, jó lehet ott élni. Köszönöm, bensőséges szituációt tudtál megmutatni. (hegyi)
Zsolt napszemüveges reflexiójára reflexióként előkerestem ezt a korábbi fotót. Nagyobb méretben azért látható, hogy egy étkezőasztalnál ülnek a napszemüvegesek. De ez most ilyen.
Leírtál mindent, ami fontos, ennyi képelem esetén ilyen méretben ez a poén nem nagyon jön át. De köszi! (hegyi)
Szó se róla, érdekesek ezek a felhők és jó a repülő is, ha lett volna nagyobb gyújtótávú objektíved, még erősebb lehetne a dolog azáltal, hogy a gép mérete jelentősebb lenne, arányítható, de így is jó meglátás és szép pillanat. (hegyi)
Jó néhány évvel ezelőtt télen jártunk arra a derékig érő hóban, érdekes ezt így, hó nélkül látni. A szerkezet szép, amivel problémám van, az a tónusátfogás, az ég kilukad, a föld meg alul már korom fekete. Éjszakai felvételt nem a legsötétebb éjszakában szokás csinálni még telihold esetén sem, ezt a tónusproblémát elkerülendő. (hegyi)
Szegedi Kata kollázsaihoz, asszamblázsaihoz
Bogárléptet padlóra szórt,
égbe meg tüllt ültetett,
fonálvonal volánjánál
vezet ecset tűhegyet.
Lapka lepke kártya vára
szélke fútta kék atoll -
felhőgomoly égpapucsban
bog-ág pihe, fürge toll.
Selyem égre mi kellhet még?
Párapuha kalodák?
Foltfény mélyből szökellnek fel,
s öntözgetnek egy csodát.
Virágsziromból szőtt szári,
vagy talán egy otthonka,
vörös hajbog cingár lábbal
csík harisnyán elhordja.
Lábujjhegyen kukucskálva
csipke sóhaj szárad ott,
gombszemében gömb az éjjel,
ábrándokkal jóllakott.
Pehely balett táncot járva
égről kacsint dundi Hold,
fotel süppedt párnájába
fénye boldog álmot olt.
Kartonhullámba tekerve
fűszer-kacaj elvegyül,
pöttöm pitypang pöttyön áll meg,
s csillagot kér jegyesül.
Látod e sok mesét, komám?
Picit erre révedezz!
Tejútporos léptek nyomán
világfán kelt élet ez!
Neonködben fáradt szemed
tárd ki, hogyha erre jársz,
kérdésedre választ ennél
szebben másutt úgyse látsz!
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…