A helyzet hasonló az előző képedhez, itt is azt érzem - itt most a jobb oldalon - hogy formailag elengeded a kontrollt, itt az épület felett és a kép alján beugró feketék azok, amik miatt nem tud a dolog a maga teljességében szerepelni, mert állandóan arra érzek késztetést, hogy azt nézzem, miközben az érdekesség az ágak játéka a fénnyel. Talán ha van mód ezt ismételni úgy, hogy előremégy még a kamerával, akkor kevésbé skurcból ez a probléma megoldódna. (hegyi)

És milyen jó, hogy a mobilod bekavart, mert ez a kép enélkül nem lenne ennyire izgalmas, és hát igen, ez is bizonyítéka annak, hogy ha az ember tudja, hogy az adott eszköz miben erős és mit hogy módosít, ezt akár erénnyé is formálhatja, a szappantartó is valid eszköz, ha tudom, hogy mit tud. Jó ritmus, van benne némi thriller érzés, de abszolút pontos a fogalmazás. (hegyi)

Lehet, hogy amikor fotózol, jobb, ha nincs szemüveged. Monet látott hasonlóan a szembetegsége miatt, és ábrázolta a világot talán emiatt is egy ködös, szürreális mesébe hajló módon, félt is az operációtól, hogy ha megjavul a szeme, elveszik tőle ezt a látásmódot. Persze ez a mobil hátránya is, hogy nem lehetnek színek, mert akkor beindul a csúnya képzaj, értem, picit hiányolom a színeket, de hát elfogadom így is, bár ettől ízlésemnek túl tömör lett az előtér. Az lenne a lényeg, hogy ezt a dolgot megtaláld úgy, hogy később is alkalmazni tudd, ne csak egyszeri legyen a felvillanás. (hegyi)

Van ebben egy kis Entoni Hopkinszos feeling, ami jó, szóval alapvetően nem volna bajom, ha érteném, miért estél ki a keretből? Pontosítok. Miért így estél ki? Mert a forma elhelyezésével nincs bajom, jó helyen van a fej, ad neki feszültséget, de a fény, a világítás az, ami így most nem pontos. Kevésbé a homlok a fontos, mint az arc, viszont ha már ez a terv, hogy kibillenünk a nyugalomból, akkor ahol a képhatár jön, ott már feketére ki kéne futni, hogy ne vágj bele magadba, hanem billenjen csak. Ismétlés? (hegyi)

Megható kép. Hogy fáradt vagy álmos, vagy mi van, nem tudom, de mindenképpen olyan erős emléknyom, ami keretben is megállná a helyét a falon. Egy pici gondolat, hogy balról a bajusz mellől már vágható lenne, hogy ha a lábnál feszes, ott is legyen az, de ennyi, ez így jó, tónusaiban is erős, határozott, de mégsem tolakodó, nincs benne bravúr, csak egy nyugalmas megközelítés, amit szerintem az állat is érzett. (hegyi)