Elfogadom, és megadom a 3 csillagos leckemegoldást, ezt így az elején elmondom, ez egy jó leckemegoldás, ugyanakkor mellébeszélés van, mert ez nem a 10. leckére készült. Én elhiszem, hogy azt gyakoroltad, de itt nem erről van szó. A gesztusok, a séta, a figura teljesen mást mutat. Tulajdonképpen olyan, mint amikor valaki képzeletben kutyát sétáltat, és jön a Bodri, de aztán egyszer csak ráébred arra, hogy ez csak az álmomban volt jelen. Sokkal erősebb a belső üzenete és kohéziója ennek, mintsem, hogy azt mondjam, hogy ez a 10. leckének a megoldása. Nem azért, mintha le akarnám degradálni a 10. leckét, mert szerintem egy fontos lecke, és még egyszer mondom, ezt teljesítetted is, ugyanakkor azt gondolom, hogy ezt a tanulmányt érdemes lesz a későbbiekben megismételni akkor, amikor visszatérsz majd arra az irányra, amikor saját magadat komolyabban véve az ábrázolásban, elkezdesz magaddal dolgozni. Én már várom ezt az időt, mert szerintem épp eleget pihentél az elmúlt hónapokban, úgyhogy szerintem, itt lenne lassan az ideje annak, hogy jöjjenek azok a képek, amik visszavisznek minket abba a mészárosi világba, amit, mint ajtó kinyitottál. (hegyi)
értékelés:    

Ez így jó, ahogy van! Nincs ezzel semmi meló tovább, ez kész. Rendben van a tömegelhelyezés, a kompozíció is jó, nem kell ezt ennél jobban túldumálni, nem hiányoznak a színek. Egy kicsit tényleg a giccs határán van, de kiviszi a giccsből az a nagyon határozott forma, ami a törzsnél, és az ágaknál létrejön, jó az, hogy még ennyi lomb van, de csak ennyi, és már kezd látszódni ez az érhálózat az ágakkal. Ez egy teljesen jó képi ritmus, szerintem ez egy jó megoldás. Megint azt mondom, hogy az már rajtad múlik, hogy megelégszel-e ennyivel, vagy megkérsz egy havert, hogy valami kerekes szatyorral, vagy talicskával kezdjen el a másik fatörzsnél megállni, hogy azt kitakarja, mert az engem egy kicsit zavar, és ez akkor szólna igazán nagyot, ha az ott nem lenne, de nyilvánvaló, hogy azt nem kiretusálni kell, hanem valami mással takarni. Lehet ott egy babakocsis nő, vagy egy újságot olvasó ember, vagy valaki csak úgy odaáll ahhoz a törzshöz, szóval nem tudom, de valamivel azt ott helyre lehetne billenteni. Még egyszer mondom, ez csak az én hülyeségem, ettől függetlenül ez egy 3 csillagos leckemegoldás, köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

István, az a helyzet, hogy én értem ezt a képet, lehet, hogy félre, lehet, hogy rosszul. Tudok adni egy értelmezést, és meg is fogom tenni, de egy kicsit az a baj, hogy túlságosan személyes az üzenet. Azt hiszem, hogy ez a kép nekem szól. Mondd, ha nem így van! És ez a bocsánatkérés részedről jön, és elmondod nekem azt, amit amikor elmentünk egyet sörözni, elmondtál, hogy a saját tempód, a saját ritmusod, és a saját korlátaid miatt nem tudod azt a tempót hozni, amit én esetleg elvárnék, de te azért megpróbálod. Tulajdonképpen erről szól a kép is, olyan, mint egy pantomim játék, vagy volt a Grätzer Józsefnek a SICC nevű könyve, és abban voltak ilyen képi tréfák, vagy fabulák, hogy meg tudjuk-e fejteni. Én most próbálom akkor megfejteni: Itt van István, aki felteszi a kezét, egyrészt jelentkezik, hogy jelen vagyok, másrészt felteszi mindkét kezét megadóan, hogy itt vagyok, de ne akarj most ennél többet tőlem, mert beleütköztem a saját határom tetejébe a fejemmel, és kicsit fuldoklok is ebben az egészben, mint az Unicum reklám, de mégsem. Ugyanakkor jó lenne túl lenni ezen, jó lenne továbblépni, de ott akadályoz engem az a polc, sőt, nem csak a polc akadályoz, hanem az a kapcsolati rendszer, amiben én létezem, amit ez a rózsacsokor szimbolizál, lehet ezt női princípiumnak is nevezni, tehát, hogy én még magam lehet, hogy adnám is magam ehhez az egészhez, de mit szól majd ehhez a környezetem. De közben azért próbálom csinálni a feladatot. Ugye, beszélgettünk mi erről, hogy próbáljunk meg magunkról úgy készíteni önportrét, hogy akkor is aktot készítünk, amikor a testünk egyéb részei nem látszanak. Persze, ez megint egy ilyen feltételezés, hogy remélem István, hogy ez akt úgy, hogy nem mutatsz többet. Azért remélem, mert hogyha nem, akkor próbáld meg megismételni úgy. Játsszunk még ezzel! Nem tudom, hogy mennyire sikerült megfejtenem a képet. Csak az a baj, hogy aki ebben a beszélgetésben nem szerepelt, annak ez a képi megfejtés nem biztos, hogy lejön. Persze, az is siker, ha az ember a barátjának, vagy a pedellusnak, vagy bárkinek tud úgymond üzenni, és ő megfejti, mondom, remélem, hogy jó irányba tapogatóztam - ha nem, akkor jól leégek majd itt -, de mindenesetre az az érdekes ebben az egészben, hogy egy emberért is érdemes, de azért egy kicsit ennél majd többről kell szólni. Azt mondom, és ezért fogom erre megadni a 3 csillagot és a leckemegoldást is, hogy egyébként jó az irány. Lehet, hogy mindahhoz képest, amit eddig mondtam, furcsa lesz most az, amit mondok. Azért jó az irány, mert keresed azokat a párhuzamokat, hogy amit te gondolsz, annak mi lehet a képi megfejtése. És én azt gondolom, hogy ez egy jó dolog egy analitikus, elemző elmének, hogy úgymond csinál egy ilyen, mint régen voltak ezek a szótárak, hogy angol-magyar, és az ember írta a kis kezével a vonalas füzetbe, és most nagyjából hasonlót érzek itt is, hogy ezt a fajta szótárat akarod magadnak felállítani, és ez jó. Legalábbis az ember biztonságérzetét tudja növelni, hogy visszakérdez, hogy na, ez azt jelenti? Igen, azt. Akkor szuper, ezt kipipáltuk. Remélem, hogy tudtam segíteni, várom a folytatást István, és értettem a kézfeltartásodat, nem vagyok türelmetlen... nagyon... (hegyi)
értékelés:    

Ez egy nagyon erős üzenet. Olvastam a vitát arról, hogy ez színesben, vagy fekete-fehérben működik, nem is nagyon értem a vita lényegét, mert itt nem az az elsődleges kérdés, hogy ez egy pipacs, persze, ez egy pipacs, de az elsődleges kérdés az a tónus, és az egésznek a lírája. Aztán majd beazonosítjuk, hogy jéé, ez egy pipacs. Nem az a kérdés elsőnek, hogy ez egy pipacs, amit anatómiailag, és növénytanilag hogyan ábrázolunk. Ezért mindegy. Miért ne lehetne fekete-fehér? Nagyon jó a képcsoport. Ami nekem kérdéses, az itt most a különálló darab, talán érdemes lett volna ezen valamennyit mozdítani, akár azzal, hogy valahogy eléred, hogy az ő fejecskéje is olyan határozottan profilból legyen, mint a többieké - és befelé, a csoport felé nézzen, ne kifelé. (hegyi)
értékelés:    

Ez az egész nagyon izgalmas attól, hogy nem akarsz valamilyen tárgyias bemutatás felé elmozdulni, vagy nem akarod azt, hogy itt most fajtatiszta jelleggel beazonítható legyen a főszereplő, sőt, tulajdonképpen a másik szereplőről sem mondasz sokat, egyértelműen még azt sem tudjuk, hogy fiú, vagy lány, gyerek, vagy felnőtt, hanem arról adsz nekünk közlést egy formai játék által, ami a kettőjük kapcsolatát mutatja. Hogy mi történik a felső régióban, hogy ők egymással milyen egyéb interakciót folytatnak, azt jótékony homály fedi a képkivágás miatt, amit alkalmaztál. Az egész, miközben egy nagyon tárgyias, nagyon grafikus és nagyon karakán, határozott megoldás, aközben nagyon szemérmes is, mert nem akar minket szembesíteni egy kapcsolat tárgyiasságával. Nagyon jók a tömegek, amiket ide felraktál, nagyon szépen dolgoztál ezzel. Az egésznek van egy szürrealitása, hogy olyan, mintha egy árnyszínházas előadás lenne a repülő kutyával, és ha már elmozdultunk ebben az értelemben, akkor azt is mondhatom, hogy Chagall-i ez a megközelítés. Jó a ritmus, tetszik, megvan a 3 csillag, és a leckemegoldás is, István. Azt szeretném mondani hozzá, hogy ha már valamilyen szelencét kinyitsz, egy ilyen kis kincsesládát, akkor tessék ezen az úton továbbmenni, jó? Tehát, hogy ne csak egy ilyen felvázolást kapjunk, hanem próbálj ezzel dolgozni a továbbiakban is. (hegyi)
értékelés: