Ki itt belépsz, már bizonyára felhagytál minden reménnyel, amíg az előző négy körön átjöttél. Az ötödik kör a durva lelkűek bűnhődéseinek helyszíne Dante poklában, Flégiász pedig a révész a negyedik és ötödik kört határoló Sztüx folyón. Mitológiaóra vége, én csak összeszedtem valahonnan. Zsolt folytatja az akttal foglalkozó sorozatát, aminek az íve talán körvonalazódik, de én is, ahogy Tamás nem is olyan rég, különálló képként nézem ezt, hisz így kaptuk. Első ránézésre a kép szinte rákiabál a nézőjére a háromszögeivel és rövid függőlegeseivel. Ellentmondást nem tűrően közli, hogy te most megállsz, megnézel, és befogadsz. A kép négyzetes vágása, a szélén kialakított háromszögek - a bal felső negyed távoli formája, a jobb alsó sarok talán kulcscsont-gödre, a jobb oldalt lezáró ferde felkiáltójel - mind a kép egyetlen, hagyományos módon információt hordozó részére irányítja a figyelmet. Ott aztán a néző erős, rövid vonalakat talál, pattogó szikrákat, durva felkiáltásokat, sikolyokat. Egy illusztrációt látok az ötödik kapuhoz. A szőrszálak a folyó egyre indulatosabb hullámai, az elmosódó árnyékos formák által közrefogott (szintén háromszöget, barlangszájat formáló) fókuszpont pedig maga az ötödik kapu, amin kifolyik a túláradó durvaság. Mindkét asszociációt jól erősíti a jobb oldalra, takarásba helyezett fényforrás, súlyt és kontrasztot adva a szőrszálaknak és egyúttal kiszólva a nézőhöz, hogy gyere be, van itt még valami amit még nem látsz, de már csak pár lépés és a tiéd lehet. A pokol-sorozat középső tagjaként egy erős és beszédes képet küldött Zsolt, tele felkavartsággal és küzdelmekkel, de ugyanakkor a folytatás csábításával is. Az egyetlen gondom talán az, hogy nem világos, hogy ezek az érzések az alkotó vagy a néző érzései. De ez nem kérdőjelezi meg a három csillagot. (Bobák Csaba)
értékelés:

Zsolt megint nem adott könnyű feladatot nekem, éppen ennek a képnek az elemzésével. Olvasgattam a hozzászólásokat a kép elkészüléséről, a polaroidról, képszélekről, technikákról. Jó, hogy néha hagyományos úton készült képek is felkerülnek ide, nem csak digitális módon készültek. Nekem itt egészen más értelmet nyer egy úgymond elhibázott kép. Hiszen régen nem volt tíz, száz, ezer esélyünk újraexponálni ugyanazt a témát, helyzetet. A családi albumok is erről tanúskodnak, amelyik kép egyszer hibás lett, azt már úgy őrzi meg a történelem. Igaz, hogy annak az alaknak ott a kép bal szélén, sárga pulóverben, már le lett vágva könyökből a keze és az arca homályos egy kicsit, de ez egy komoly dokumentum, hogy Józsi bácsi éppen így nézett ki harminchárom évesen. Ezt mutogatják azóta is róla, hogy ilyen volt a harmincas éveiben. Lehet, hogy ezzel a képpel is éppen a nappalit akarták megmutatni, vagy azt a nagy ruhásszekrényt, vagy ez egy ilyen gyékény sötétítő a teraszajtón, nem tudom pontosan. Talán ez utóbbi lehet, mert úgy tűnik, a fény is szemből csillant be valahogyan a szemünkbe, a képbe. Bizonyára ettől lett hibás a kép maga is. Teljesen kiégett részek vannak rajta és homályos is lett. Nem sok rész maradt rajta viszonylag épen, értelmezhetően. Mondjuk nekem emiatt egy kicsit hiányérzetem is van. Nem is köt le nagyon, hogy nézegessem. Mindenesetre érdekesek azok a rombuszok, amik ott jobb oldalon keletkeztek. Az így létrejött kompozíció, a képarányok szerintem rendben vannak. Az is igaz, hogy a polaroidnál legalább rögtön lehet látni a végeredményt, nem csak két hét múlva derül ki, hogy az egész tekercs képet homályosan lőttük el. Viszont igen, csendnek tényleg nem lenne jó, mert inkább vibrál a kép, mint mikor nyáron elfelejtem behúzni este a sötétítőt és reggel vakít a fény a szemembe. Leginkább ez az érzésem van az egésztől. Vagy még ha be is húztam a sötétítőt, vagy lehúztam a rolót, a fény olyan erős, hogy minden rést megtalál, hogy bejöhessen a lakásba. Attól függetlenül, hogy a kép technikailag hibás lett és nem adta vissza az eredeti ötletet, attól még valóban jó lett, így, hibásan is. Ezért szerintem a leckét jól teljesíti. De nekem még valahogy hiányoznak részletek a szobából, a képről, amik még egy kicsit lekötnék a figyelmemet. Mintha még valami csattanó, vagy poén hiányozna. Nem annyira tudok érzelmileg közel kerülni ehhez a képhez. Nem is tudom. Emiatt most szőrösszívű leszek és 1 csillagot szeretnék adni. Köszönöm. (Kirilla Anita)
értékelés: