Kapcsolatot látok egy másik képeddel, a Mantegna Húsvétja cíművel. A két kép ellentétben áll egymással. Ez fekete-fehér, a szomorúságot fejezi ki, ellentétben a Húsvéttal, ami színes és tulajdonképpen a feltámadásról szól. A nézőpont is ellentétes, fent és lent. Ez a kép szemcsés, nyugtalan, a másik nyugodt, éles, kisimult. A cím. Nem látom a kapcsolatot, nálam a hőséghez a ’világos’, ’fény’, ’mozdulatlanság’ jelzők kötődnek. A kép súlypontja határozottan balra tolt, nyugtalanná teszi a kompozíciót. A sötétről a szemcsézettségről valami éjszakai, rejtett dolog ugrik be. Ráadásul ahová a matrac két világos foltja vonzza a szemet, esetleg a „Fülledtség” cím jobban illene ide. Így jobban kapcsolható lenne a „Hétfő délután” témához. Tetszik az ismétlődő ívek – áll, mellkas, és talán ágyvég? – harmóniája, és az, hogy a ahonnan hiányzik a negyedik ív, a mellkas közepéről, oda mutat a jobb kar és a láb vonala. Ott haladnak át, nagyjából a szív fölött a kép harmadoló pontjában. Az orr viszont tényleg nem túl szerencsés, de ilyen van, ezzel kell ellenni. A cím és az orr miatt két csillagot adnék. (Kováts Győző)
értékelés:

A Sexepil Hegyi Zolis eredeti formációja néhány koncert erejéig összeállt újra, a kép az A38-on készült. Mobillal, persze.

A kép láthatóan mobillal készült, azonban az így létrejött retrós tónus és színvilág tökéletesen illik a kép készítése közben vélhetően szóló újhullámos zenéhez, ami feltételezésem szerint egyben a címét is adja a képnek. Ezzel az eszköztárral is jól kifejezi azt az életérzést, ami ezeknek a zenekaroknak a rajongóiban él(t). A tudatosan használt technikai roncsolás ellenére rögtön érzi az ember, hogy a fotós nem először nyúlt fényképezőgéphez. Ugyan egy ilyen koncerthelyzetben mindig esetlegesek, kaotikusak a körülmények, a fényviszonyok is szélsőségesek, mégis ebből a helyzetből ki tudta hozni a lehető legtöbbet. A picit alsó nézőpontból fotózott kép miatt úgy látjuk az énekest, mint a rajongói a színpadon, így sokkal könnyebb belehelyezkednünk a koncerthangulatba. Ezt erősíti a vakító reflektorfény is. A fej közel az aranymetszés helyén, a mikrofonállvány pici ferdesége inkább bevisz a képbe, és pont függőlegesen már túl direkt és életszerűtlen lenne. Mindeközben egyébként milliméter pontosan arányosan osztja fel a képet - no meg az alkarok által alkotott háromszöget is, tehát nagyon tudatosan került elhelyezésre.

Az előtérben a kis tábla a lámpával is erős része a képi egyensúlynak, sőt segíti a képszél lezárását: szépen takarja a láb és a mikrofonállvány, bal szélen levő dobozok elvágását, így megszünteti az éles elvágások által okozott hiányérzet kialakulását. Ugyanakkor a lámpa iránya és formája miatt visszatereli a nézőt a képbe, hiszen a lámpabúra - jobb derék - jobb alkar lendületes íve éppen az arcra visz minket. A háttér is rafinált, és beszédes. A jobb alsó képsarokban jól megfér a modern cuccon (kék fény!) a retrósabb kinézetű technika (zöld fény!). Egyensúlyi szempontból is fontos, visszabillenti a képet a bal képfélen levő alak súlyától. A háttérben a dob szintén képi aranymetszésben, azaz képileg is szól a háttérben a ritmus, a zene, míg az előtérben az ének teszi ezt. Precízen komponált a reflektorok fénye is, hiszen az énekes és a jobb képszél közötti terület arányos helyéről jön az egyik fénye, a másik reflektor pedig egyfajta dicsfényt varázsol az előadó köré. A fénykévék legyezője is befelé koncentrálja a tekintetet. Az énekes bal alkarjának (rendezői jobbon) vonala szépen arányosan elosztja a képet: bal felén a múlt retróslámpabúrája, jobbra a fény és a technika uralja a hátteret. De a háttér más viszonylatban is szépen összhangban dolgozik az előtérrel. Az arc (ének) a dob (zene) és a reflektor (csillogás) is egy szép, lefelé mutató háromszög-formát alkot a képen, ami a kép legvilágosabb részét képező beégett fényháromszögben is visszaköszön (arányosan kisebben). A háromszögben pedig megtaláljuk a helyszínjelölést, ahol mindez otthonra lel: megtudjuk hogy az A38 hajón vagyunk.
   Amíg a 80-as években ezek az alternatív zenei stílusok a Fekete Lyukból szóltak hozzánk, addig a mai világban mennyivel másabb, mennyivel finomabb közegben is elfogadottá váltak. Változik a világ, de a zene örök. Zöld. A fény meg kék. (A Szabó Lászlóig vezető asszociációimat, mag az onnan jövő aktuális áthallásaimat már nem írom ide... :)
   Mellékes személyes megjegyzés: Ha jól sejtem a kompromisszum a jobb szélen levő doboz volt, ami teljesen mellékes, és minimális tényező, de a képról való kihelyezkedése esetén ha jól sejtem a fejbeli térrekonstrukcióm alapján) felborul a fent részletezett precíz kompozíciós rend. Max. a bal képfélen levő zöld pöttyöt venném ki, bár némileg rímel a címre, de inkább zavaró mint hangsúlyos.
   A kép tökéletesen hozza a zene lecke lényegét. Kivitele, kompozíciója is nagyon el van találva, pontosan kimért alkotás. Mindenképp jár hát rá a 3 csillag szerintem. (Nagy Zoltán A.)
értékelés:

Zsolt a vágással nem vagyok igazán kibékülve. Legalábbis nem szerencsés szerintem a homlok és a haj találkozásához ilyen közel vágni. Lent sem érzem jónak a kézfejek vágását. Igazából fentről vennék el egy kicsit és legalább ennyit adnék hozzá alul. Ezenkívül, nekem fontos egy portrénál a pontos élesség a szemen. Itt úgy érzem, kicsit elcsúszott a fókusz. Nem látom az exif adatokat, de úgy érzem kicsit közel voltál, picit kisebb látószög esetén párhuzamosabban állnak a szemtengelyek. Sajnos a modelled nem ismerem, épp ezért talán erősebben is figyelem, keresem az érzéseket, de nem hat rám igazán... Abban sem vagyok biztos, hogy rajta akar e Ő lenni ezen a képen. (Zámbó Attila)

A győzelem még nincs a markában, de a mozdulat már nagyon ott van, készül nyerni, győzni, nemsokára befut a célba. Nem csak az a mitológiai alak jut eszembe a képről, akire a cím is utal, hanem azok a rövidtávfutók mozdulata is, akik a cél előtt előrefeszítik felsőtestüket, hogy azzal a pár századmásodperccel ők legyenek a győztesek. Tehát nekem a mozdulat jó, bár, mondom, nem feltétlenül Niké jut eszembe róla, mint inkább a cél előtti mozdulat. A háttér és a fény-árnyék játék kissé kuszának tűnik nekem, és olyan, mintha a hölgy alak a növényi árnyakkal versenyezne, mintha fölöttük szeretne győzelmet aratni. Itt sem érzem még a teljes győzelmet, hisz a szemem folyamatosan körbe jár a növényi árnyak, a női alak és a cserépedény között. Ami a Fény és árnyék leckét illeti, szerintem jó megoldás, bár egyszerre látunk a képen fényt, árnyékot, ellenfényben lévő alakot, ettől nekem kissé talán zsúfolt az egész. Két csillagot adományozok. (Bartos Ágnes)
értékelés:

Aki most nem rendelt, az se maradt ki, ha 20-30 darab összegyűlik, újranyomják a pólókat!

Neked is lehet látszóteres pólód! A póló hagyományos környakú, 100% pamut, szitázva ("tilosos" minőségben), S, M, L, XL, XXL, XXXL méretekben és a képen látható színekben rendelhető 2000 forintnyi felajánlásért, mellyel a Látszóteret támogatod.

A teendőd csupán annyi, hogy írsz nekünk egy e-mailt a szakkor kukac latszoter.hu címre, melyben megadod a vásárolni kívánt póló színét, méretét és darabszámát. Mivel egyesével nem szitáznak, így lehet, hogy kicsit kell várni, ha csak egyet rendelsz, vagy össze kell többen állni.