21. Példakép

Tisztelet Balla Demeternek 1

...nem vagyok méltó...

Szeretem ezt a képet, pontosan azért, mert hasonló érzés, mint a zenében a csend, aminek a szerepével nagyon sokat nem szoktunk foglalkozni, és mégis egyes szólamokat, történeteket elválasztó szerepe van, és ritmizál. Ennél a képnél is pontosan ez, ami izgalmas: hogy a falról levett képek nyomai, a két arany bondell keret, amiből Tamás csak annyit mutat, ami a keret, és ettől ez csak egy jelzésérték, és továbbgondolhatjuk a történetet, hogy ott van anya és apa, vagy ott van a két ecseri piacon vásárolt csedélet, és a képnek az alján főképp üres üvegekből és egy csokor virágból összeállított kompozíciót látunk, ami szintén nagyon izgalmas. A kettő között pontosan a levett képkeretek azok, amiknek a drámája, vagy a gondolatisága fölerősödik. Önmagában, akár hogy ha lehagyjuk a kép fölső részén lévő képkeretmaradványokat, akár, hogy ha ezt az üvegkompozíciót hagynánk el, az üres képkeretek kevésbé lennének beszédesek. Ami számomra egy picit kérdés itt a lenti üveg-kompozícióval, az az, hogy ott szerepelnek olyan tárgyak is, amiket én biztos, hogy nem tettem volna oda. Egyik legfontosabb a fényképezőgép. Ez már egy picit túlerősítése az üzenetnek. A másik pedig, hogy ott van egy ilyen zöld színű kerámia cukortartó, lehet, hogy én azt is elhagytam volna, lehet, hogy a befőttes üveget lehagytam volna, és a fadobozban sem vagyok biztos, hogy ott hagytam volna. Megmondom miért: azért, mert ezek azok a tárgyak, amik olyanok mint a kakukktojás egy rejtvényben, hogy kilógnak ebből a formai rendből. Az óra tökéletesen elég lenne. Sőt azt mondom, hogy ha ezeket a tárgyakat kivesszük, akkor a két képkeret, a virágcsokor, és ez az egész üveg-halom tulajdonképpen élni hagyná magát az órát is. Így most ebben a formájában pontosan ez a néhány tárgy, amiket én lehagytam volna, az ami elviszi a figyelmet és ettől kevesebb jut erre az órára. Pedig az az óra nagyon fontos szereplő. Ami pedig a leckét illeti, én azért örülök ennek a képnek, hogy az utalás Balla munkásságára abszolút ott van, és mégis egy olyan ízű, egy olyan szellemiségű képet kapunk, ami nem Ballát akarja utánozni, nem Balla stílusában akar valamit megismételni, hanem egy saját, jól átgondolt kompozícióban mutat tulajdonképpen egy gesztust, és én ezt nagyon köszönöm. Demeternek is megmutattam a képet, és neki is abszolút tetszett a kép, és örült, hogy egy ilyen munka érkezett ide. Úgyhogy az ő nevében is köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Valami orchidea-féle

Ez a leckénk annyiból mindenféleképp kilóg a sorból, hogy egy olyan embernek való tisztelgés, aki a kezdetektől itt van velünk, és a háttérből segíti a mi munkánkat. Olykor-olykor, amikor egy kérdésesebb kép van, akkor azt megmutatjuk neki, Demeter megnézni, mond róla egy-két szót, elmondja a véleményét. Ez a jövőben is így lesz, ha lehet akkor még inkább így lesz. Tehát ez egyfajta tisztelgés és köszöntés, merthogy az Ő munkásságát nem árt tanulmányozni, megtehetjük és viszonylag könnyebb dolgunk van, mert itt van közöttünk és a képei elérhetőek. A Feri képe azért érdekes és azért kedvelem, mert benne van valami olyan formai lázadás, ami az önmagával szembeni lázadás egyébként Ferinek, hogy a megszokott Mácsais vonalhoz képest mert egyszerűbben fogalmazni, egy nagyon kis picike virágot így megfotózni. Ami mindenféleképp kapcsolódik ráadásul Demeter világához úgy, hogy közben azért megőrzi a saját irányát és nem egy kis epigonként másol valamit, hanem valóban egy tisztelgésként fogható fel ez a kép. Egyetlenegy kis problémám van: ez a technikai minőség. Nekem úgy tűnik, minthogyha a képfeldolgozásnál történt volna, talán egy tömörítés lett jobban ráeresztve erre a képre, nem tudom. Valahogy a világos és a sötét formák átmeneténél látszódik igazán olyan éles kontúr – és mintha kontúr duplázódás is lenne - , ami akkor szokott előjönni, amikor többedszerre rámentünk ugyanarra a jpg fájlra és ő saját magát letömöríti. Tehát valahogy egy picit, minthogyha az élességnél átbillenne ez. Ez csakis egy technikai érzés és nem nagyon jelentős, és azt gondolom, hogyha én ezt nem mondom, akkor nem is biztos, hogy másnak szemet szúr és nem is azért mondom. Ferinél azt gondolom, hogy az lehet egy következő lépcső, amikor a saját munkájában és annak erejében bízik annyira, hogy egyre kevesebbet használja majd a photoshopot módosításra. Én ezt a képet nagyon szeretem, úgyhogy a három csillag megvan. Nehezen kezdek ezzel a leckével így valamit, mert valamilyen szinten személyes érintettség van benne. (hegyi)
értékelés:

és új levél fakad

Anita a természetben többször készített fotókat. Itt is egy ilyen meglepő helyzet van, az elszáradó levél és a háttérben a zöld erdő. Amelynél én megint azt mondom, az előző képeinél is szóba került ez már, hogy meg kéne várni egy más fénytani jelenséget, ahol ez még jobban elváljon, az előtérben lévő halott levél abszurditása és a háttérben lévő növényrengeteg. Úgyhogy én a tisztelet Balla Demeternek kategóriát, azt ismétlésre visszaadnám. Nem fogadom el erre a házi feladatra. (szőke)

Örök Álmodás
Őszintén sajnálom, hogy elkéstem, de ezúton is szeretném pótolni "lemaradásom"... Nagyon Boldog Születésnapot (utólag is) és még hosszú, tartalmas Életet kívánok!

Egy, talán ha jól látom mocsaras vidéket, vagy valamilyen ártért, tükröződést láthatunk itt. És a kép egyik érdekessége az a középen látható, talán köd, vagy valamilyen folt és ettől van az egésznek egy misztikuma. Érdekes módon, talán egy pár képpel ezelőtt beszéltünk arról, hogy egy panno-szerű szerkezet hogyan és milyen módon működik és mennyire hatásos. Hát itt ennél a képnél már lehet mondani, hogy ezt a Gergely használja ezt a szélesvásznú attitűdöt. Ami talán azért megjegyzendő lenne ennél a képnél, hogy a kép baloldalától folyamatosan dőlnek a sötét formák, a fatörzsek. Minden mintegy ilyen hajlott K betű és még egyszer K betű, minden jobbra húz. Talán valami pici kellett volna a jobboldalon, ami ellensúlyozza ezt a baloldali sötét függőleges egyenest. Én két disznót gondolok erre a képre. (szőke)
értékelés:

Fotográfia

Nagyon szép kompozíciós rendet látunk itt egy fekete-fehér képnél, egy régi fényképezőgép látszik a műtermi sarok hátuljában, és a hozzánk közelebb eső résznél, megint csak az erős perspektivikus hatást kihasználva ún. 35mm-es rollfilm negatívokat látunk, amit a fotózáshoz használtak, és természetesen ugyanezt a nyersanyagot, ugyanezt a filmet használták a mozifilmnél is. Most az élesség a kép alsó vízszintes határához van helyezve, erre a negatív filmre és a perforációkra, és a háttérben életlenben van tartva a fényképezőgép. Úgy tűnik, hogy ez egy tudatos vállalás, tudatosan van így elhelyezve az élesség, ami nyilván azt is jelenti, hogy nekünk ide, ezekre a negatív filmekre, amelyeken nem látjuk a képeket, ide kellene figyelnünk, erre a „káoszra”. Ugyanakkor a kompozíciós rend és a fény elhelyezések a háttérben lévő fényképezőgép fémfelületén nagyon jól láthatóak, nagyon szép fények vannak az optika körüli gyűrűkön, és maga a mechanika tulajdonképpen sokkal izgalmasabb, mint itt az előtérben látható fényképek. Biztos, hogy tudatos döntés az, hogy az élesség a kép aljára van elhelyezve, de a most látható kompozíciós rend, és az abból értelmezhető formavilág, az mégis azt a döntést kellett volna, hogy létrehozza, hogy a háttérben a fényképezőgépen kellett volna megtartani az élességet. Így most igazából amiatt vibrál, mozog és keres az ember szeme ezzel a képpel kapcsolatban, hogy lélektanilag hátra helyezné folyamatosan az élességet. Mivel ugye ezen a síkra redukált felületen ezt itt az előtérben kapjuk meg, nem tud megnyugodni egy pillanatra sem az ember. Szerintem annyit kellene tenni, hogy átgondolni újra ezt a beállítást, ha létrehozható. Én úgy gondolom, hogy nem olyan bonyolult. Meg kellene ismételni, és meg kellene nézni a kettő verziót összehasonlítva, hogy az előtérben van az élesség, vagy a háttérben, hogy melyik jelenti jobban azt az üzenetet, ami a harmincharmadik lecke tisztelet Balla Demeternek témáról szól. Véleményem szerint a választás, az ötlet, minden jó, csak szerintem ez egy rossz döntés, hogy az élesség a kép elején lett elhelyezve. Én most erre kettő disznót adnék, és amennyiben esetleg ez meg van ismételve és megnézhetjük, akkor jár majd a harmadik disznó is ezért a képért. (szőke)
értékelés:

Ha megfárad...

Nagyon izgalmas, hogy az épületfal, a régi ajtó melletti falforma, az mintegy képkeret maradék jobbról végig párhuzamosan fut a valódi képkerettel és baloldalról pedig ez a leomlott vakolatrész mintegy ilyen színházi díszlet a kapcsolóval együtt baloldalon külön életet él, az ajtó elé pedig egy szék elhelyezve, amin már nem ül ott az aki esetleg ezen a régi ajtón ki szokott jönni és figyeli a külvilágot. Ezt egy jó ritmusú, jól komponált képnek gondolom. Talán egy picit az ajtó árnyékban tartott deszka sötétjei túl sötétek, ezért elveszik belőlük a részlet. Ez lehet annak az eredménye is, hogy a külső falfelületre és a belső értékre egyszerre mért fényt a kamera és így egy kicsit a kép fölső részénél az ajtó felületei feketén elégnek. Talán erre egy picit lehetett volna ügyelni, de nagyon jó irányú kép az, amit látunk. (szőke)
értékelés:

Élet

A híres motívumok, ugye itt egy népművészeti tárgyat, egy varrottast, egy terítőt látunk felülnézetben, tehát szinte ennek a használati tárgynak a geometriája az, ami itt elsősorban ebben a négyzet alapú képben megjelenik. A virágmotívumokon túl, mert hogy ezek virágmotívumok, ezek a varrottasok, konkrétan is megjelenik a virág, mint motívum, ugye talán felülnézetben itt egy virágváza, amelyben zöld levelek, levélszárak és virágok díszlenek, ezeknek az erős zöldjei, ugyanakkor a varrottas textíliának az erős vörösei, amelyek árnyékukkal, szürke árnyékokkal és fehérrel keverednek, ezeknek a ritmikája élteti, működteti elsősorban ezt a képet, és minden tekintetben egy dinamikus rendszernek kell elfogadni mindezt a színvilág miatt. Erről többször beszéltünk az Estiskolán, hogy a vörös-szürke, a vörös és zöld kapcsolatai, azok mindig, minden helyzetben valamilyen dinamizálást hoznak létre. Lakókörnyezetben az egész biztos, hogyha lakásbelsőket festünk vörössel, akkor az csak egy olyan terem lehet, ahol mindenféleképp azt szeretnénk elérni, hogy az odaérkezők folyamatosan valamilyen dinamikus szituációban legyenek ott jelen. Táncterem, vagy valamilyen tárgyalóterem, ahol folyamatos párbeszédekre vágyunk. Ez a kép sem nyugalmat, hanem egy egyfolytában működő dinamizmust jelöl, egy életigenlést. (szőke)
értékelés:

Gondolatok burokban, szívből, Tisztelettel Balla Demeternek.

Az egész képnek, amelyen valamilyen fém és textil keverékű tárgy egy szobabelsőben a formái látszanak, nyilván a régies hangulatot idéző formavilága hozhatja akár Makk Károly filmjeit, filmjének világát, vagy Fábri Zoltán Ötödik pecsét című filmjét. Itt elsősorban a szobabelső miatti felső világítás, amely ezt a tárgyat megvilágítja, a háttér félhomályban tartott rendszere és az, hogy ezen a középen lógó tárgyon található meg az élesség ez hoz egy intim, belső, szemérmes világot. A monokróm hatás is, amelyben a barnás sötétek működnek a háttér különösen egységesen tartva ebben a szürkületben, ez is hozza ezt a szerethetőséget, ezt a megnyugvást, amely nyilván a Camilla részéről a 33-as leckére egyfajta tisztelgésként, vagy üzenetként működik. Érteném talán ezt az utolsó részt úgy is, hogy a tisztelet szó, ami ebben a 33-as leckében megjelenik, az nyilván hoz valamilyenfajta melankóliát, valamilyenfajta lassulást, és attól, hogy ez a kép nem expresszív, nem dinamikus, nem vibráló sem kompozíciójában, sem színeiben, ez okozhatja a kapcsolódást az előbb említettekhez, a melankóliához, a meditációhoz. Úgy gondolom, hogy ez egy jó megközelítése ennek a házi feladatnak, három disznó. (szőke)
értékelés:

PityPang

Ugye ez nem a megszokott sorrendben illeszkedő leckénk, mert nyilvánvaló nem mondható kötelező jellegűnek az, hogy egy ilyen képi összefüggést, vagy egy képi összefüggést igénylő leckét valaki megcsináljon. És én azt kell, hogy mondjam, hogy Demeter nevében is köszönöm azoknak az eddigi munkáit, akik erre a leckére reagáltak. Ennek a képnek igazándiból az a nagy előnye, az a nagy erénye, hogy egy olyan időutazásban veszünk részt általa, ami visszarepít a 60-as évekbe. És itt található számomra a kép tisztelet jellege, vagy összefüggése, mert ebben a mai világban amiben élünk egy rácsodálkozás egy pitypangra, egy játék a maga keresetlenségével, a kis töredezett körmeivel, azzal a ruhával ami a modellen van, vagy akár azzal a fajta mélységélesség megválasztással amit itt Bara használ, igenis azt a fajta etűd mesélést, azt a fajta képi mesét hordozza ami meseiségében a 60-as években volt igazán jelen. Hogy Bara ezt honnan tudja magából előhúzni, azt én nem tudom, hogy honnan jönnek neki ezek az asszociációk, azt nem tudom, de az biztos, hogy egy nagyon jó megfogalmazást látunk és nagyon köszönöm azt, hogy ő ezt a képet elküldte és ez egy három disznós kép. (szőke-hegyi)
értékelés: