21. Példakép

Ez a leckénk annyiból mindenféleképp kilóg a sorból, hogy egy olyan embernek való tisztelgés, aki a kezdetektől itt van velünk, és a háttérből segíti a mi munkánkat. Olykor-olykor, amikor egy kérdésesebb kép van, akkor azt megmutatjuk neki, Demeter megnézni, mond róla egy-két szót, elmondja a véleményét. Ez a jövőben is így lesz, ha lehet akkor még inkább így lesz. Tehát ez egyfajta tisztelgés és köszöntés, merthogy az Ő munkásságát nem árt tanulmányozni, megtehetjük és viszonylag könnyebb dolgunk van, mert itt van közöttünk és a képei elérhetőek. A Feri képe azért érdekes és azért kedvelem, mert benne van valami olyan formai lázadás, ami az önmagával szembeni lázadás egyébként Ferinek, hogy a megszokott Mácsais vonalhoz képest mert egyszerűbben fogalmazni, egy nagyon kis picike virágot így megfotózni. Ami mindenféleképp kapcsolódik ráadásul Demeter világához úgy, hogy közben azért megőrzi a saját irányát és nem egy kis epigonként másol valamit, hanem valóban egy tisztelgésként fogható fel ez a kép. Egyetlenegy kis problémám van: ez a technikai minőség. Nekem úgy tűnik, minthogyha a képfeldolgozásnál történt volna, talán egy tömörítés lett jobban ráeresztve erre a képre, nem tudom. Valahogy a világos és a sötét formák átmeneténél látszódik igazán olyan éles kontúr – és mintha kontúr duplázódás is lenne - , ami akkor szokott előjönni, amikor többedszerre rámentünk ugyanarra a jpg fájlra és ő saját magát letömöríti. Tehát valahogy egy picit, minthogyha az élességnél átbillenne ez. Ez csakis egy technikai érzés és nem nagyon jelentős, és azt gondolom, hogyha én ezt nem mondom, akkor nem is biztos, hogy másnak szemet szúr és nem is azért mondom. Ferinél azt gondolom, hogy az lehet egy következő lépcső, amikor a saját munkájában és annak erejében bízik annyira, hogy egyre kevesebbet használja majd a photoshopot módosításra. Én ezt a képet nagyon szeretem, úgyhogy a három csillag megvan. Nehezen kezdek ezzel a leckével így valamit, mert valamilyen szinten személyes érintettség van benne. (hegyi)
értékelés:

Őszintén sajnálom, hogy elkéstem, de ezúton is szeretném pótolni "lemaradásom"... Nagyon Boldog Születésnapot (utólag is) és még hosszú, tartalmas Életet kívánok!

Egy, talán ha jól látom mocsaras vidéket, vagy valamilyen ártért, tükröződést láthatunk itt. És a kép egyik érdekessége az a középen látható, talán köd, vagy valamilyen folt és ettől van az egésznek egy misztikuma. Érdekes módon, talán egy pár képpel ezelőtt beszéltünk arról, hogy egy panno-szerű szerkezet hogyan és milyen módon működik és mennyire hatásos. Hát itt ennél a képnél már lehet mondani, hogy ezt a Gergely használja ezt a szélesvásznú attitűdöt. Ami talán azért megjegyzendő lenne ennél a képnél, hogy a kép baloldalától folyamatosan dőlnek a sötét formák, a fatörzsek. Minden mintegy ilyen hajlott K betű és még egyszer K betű, minden jobbra húz. Talán valami pici kellett volna a jobboldalon, ami ellensúlyozza ezt a baloldali sötét függőleges egyenest. Én két disznót gondolok erre a képre. (szőke)
értékelés:

Nagyon izgalmas, hogy az épületfal, a régi ajtó melletti falforma, az mintegy képkeret maradék jobbról végig párhuzamosan fut a valódi képkerettel és baloldalról pedig ez a leomlott vakolatrész mintegy ilyen színházi díszlet a kapcsolóval együtt baloldalon külön életet él, az ajtó elé pedig egy szék elhelyezve, amin már nem ül ott az aki esetleg ezen a régi ajtón ki szokott jönni és figyeli a külvilágot. Ezt egy jó ritmusú, jól komponált képnek gondolom. Talán egy picit az ajtó árnyékban tartott deszka sötétjei túl sötétek, ezért elveszik belőlük a részlet. Ez lehet annak az eredménye is, hogy a külső falfelületre és a belső értékre egyszerre mért fényt a kamera és így egy kicsit a kép fölső részénél az ajtó felületei feketén elégnek. Talán erre egy picit lehetett volna ügyelni, de nagyon jó irányú kép az, amit látunk. (szőke)
értékelés:

Gondolatok burokban, szívből, Tisztelettel Balla Demeternek.

Az egész képnek, amelyen valamilyen fém és textil keverékű tárgy egy szobabelsőben a formái látszanak, nyilván a régies hangulatot idéző formavilága hozhatja akár Makk Károly filmjeit, filmjének világát, vagy Fábri Zoltán Ötödik pecsét című filmjét. Itt elsősorban a szobabelső miatti felső világítás, amely ezt a tárgyat megvilágítja, a háttér félhomályban tartott rendszere és az, hogy ezen a középen lógó tárgyon található meg az élesség ez hoz egy intim, belső, szemérmes világot. A monokróm hatás is, amelyben a barnás sötétek működnek a háttér különösen egységesen tartva ebben a szürkületben, ez is hozza ezt a szerethetőséget, ezt a megnyugvást, amely nyilván a Camilla részéről a 33-as leckére egyfajta tisztelgésként, vagy üzenetként működik. Érteném talán ezt az utolsó részt úgy is, hogy a tisztelet szó, ami ebben a 33-as leckében megjelenik, az nyilván hoz valamilyenfajta melankóliát, valamilyenfajta lassulást, és attól, hogy ez a kép nem expresszív, nem dinamikus, nem vibráló sem kompozíciójában, sem színeiben, ez okozhatja a kapcsolódást az előbb említettekhez, a melankóliához, a meditációhoz. Úgy gondolom, hogy ez egy jó megközelítése ennek a házi feladatnak, három disznó. (szőke)
értékelés: