21. Példakép

Demeternek

Ezzel a képpel szeretném köszönteni Balla Demetert, és születésnapja alkalmából sok boldogságot, egészséget kívánok.

A feleségem hozta valahonnan ezt a csokrocskát, gondoltam lefotózom, ha már ilyen szépen összeállt a virág ebbe a háromszög kompozícióba. ... hát ez a kattintás egy fél délutánomba került, és a nappali felforgatásába. Háttér-lepedővasalás, asztaltologatás, szóval minden ami egy ilyen képpel jár. Családom tagjai a fotózás vége felé már úgy néztek rám mintha megzakkantam volna (a fotó csak egy kattintás apu minek vacakolsz vele annyit). Szóval kész lett a kép, megnyitottam a fotószerkesztővel és akkor jutott eszembe, hogy van neki is egy hasonló képe. Ami miatt viszont mégiscsak érdemes volt ezt az "utánzást" megcsinálni, az a tanulás. Rájöttem, hogy a jelenlegi eszközeimmel nem tudom megvilágítani szépen a csendéleteimet, és még egy vitatható apróság amit ez után a fotó után nagyon komolyan gondolok; szerintem a jó fotóhoz a fotósnak kiemelkedő képi ízlésének kell lennie. :)

Nagyon örülök annak, hogy Feri úgy utal Demeter egyik képére, nevezetesen a Labdarózsás csendéletre, hogy nem egy didaktikus másolatot kapunk, hanem a Feri-féle értelmezést. Ez kifejezetten jót tesz a képnek is, hogy bátran mer belenyúlni és beletenni orgonaágat, máshogy használni a világítást, az árnyékokat, úgyhogy ez egy nagyon pozitív dolog. A háttérrel kapcsolatban nem teljesen értem, hogy mi történt, de nem is kell nekem érteni, az üzenet abszolút világos, Demeter nagy örömmel fogadta a képet, ez egy jó beállítás, jó meglátás Feritől. Köszönöm szépen. 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

Ébredés

Az önportrékon túl ez az első megtervezett fotóm itt a Látszótéren, mely elkészítésében már az itteni benyomásaimra, tapasztalataimra is próbáltam támaszkodni. Remélem, hogy e kis fotó a hiányosságai ellenére is a tiszteletemet és a hálámat közvetíteni tudja!

Demeter köszönettel vette a munkádat, a képpel kapcsolatosan néhány meglátásomat írnám le mindamellett, hogy mint leckemegoldás tökéletesen rendben van. Jó ez az úgynevezett high key világítás, talán annyival érdemes lenne visszább venni, hogy a virágok szirmai ne tűnjenek el a fehér háttér előtt. Ami a kompozíciót illeti, egy nyugalmas, centrális megoldást látunk, és talán csak az a kérdés, ami megválaszolásra vár, hogy ez a három tárgy - virág, kanál, kávésbögre - hogyan szerveződik így egybe azzal, hogy a virág a kávésbögrébe kerül? A virág lehet, hogy valami áttetsző pohárban is jól mutatna, ha bele akarod tenni, a kávésbögre picit profán a virághoz képest. A bögre és a kanál is jó együtt, persze felmerül a kérdés, hogy mi legyen akkor a virággal, ha meg a virág kerül valami más tartóba, akár pohár, akár kis váza, akkor mit jelent a kanál, tehát valahogy most ezen a logikai úton elakadtam. A három csillag megvan az üzenetre, de érdemes lenne ezeket a kérdéseket esetleg újra feltéve pontosítani a képi választ. (hegyi)
értékelés:

Rózsa

Köszönet Demeter nevében is, az ötlet jó a fekete komor rózsával, az irkalap is jó ötlet, mert utal a tanulásra, de a kép nekem még nincs készen. Egyrészt Demeter képeslapját így most didaktikusnak érzem, lehet, hogy a rózsa és a füzetlap elég lenne. Ki kellene próbálni, de azt mindenképpen mondom, hogy az üres lap nekem kevésbé izgalmas, mintha valami szöveg lenne rajta. Isten ments, hogy ez konkrét és a képhez csatolható szöveg legyen, de akár egy megkezdett levél, akár más ötlet, szóval valami nekem hiányzik, ami ezt a felsorolást képpé erősíti. Hogy aztán a szöveg miatt esetleg lekerül Demeter képe, vagy körberajzolódik, vagy elmozdul onnan, azt majd meglátod, kiadja majd. Ugyanaz igaz erre is, mint a csendéletre, hogy érzelmileg kell magad felkorbácsolni ahhoz, hogy aztán a kép már magától összeálljon. Ismétlés. (hegyi)

Ehalt olajfák rönkje

Aki ismeri Demeter munkásságát, az tudja, hogy van egy olyan képsora, ami 9 képből áll, és Nyomok címet viseli, és az út porában felsejlő emberi és ember által gyártott gépek, kerékpárok, kutyák, macskák nyomait mutatja. Erre egy nagyon jó párhuzamnak tartom ezt a képsort azért, mert az a kivágás, az a szemléletmód, amit Sándor itt mutat nagyon is hasonlatos ehhez a képsorhoz abban, hogy a semmiből, azokból a struktúrákból épül, azokban a struktúrákban mozog, ami mellett jószerivel elmegyünk. Itt van előttem egy asztallap, szép, fenyő deszka, nagyon szép erekkel, csomókkal, de a mindennapjaink része. Ugyanakkor ezek a metszetek olyanok, mintha idősíkokat metszenénk le. Ahhoz is hasonlíthatnám, mint amikor az orvostudományban, akár az emberi agyról, akár bármi más testrészről, szervről rétegeket metszenek le és nagyítanak ki, vagy rétegfelvételeket készítenek. Tehát ez az irány, miközben egy tárgyi valóságot mutat, egy fának a pusztulását, az elmúlását, mindeközben nagyon sok párhuzamot tudunk hozni. Lehet egy másik irány például egy légi felvétel iránya, amikor fentről látjuk az útkereszteződéseket, az autópályát, a forgalmat, szóval sok-sok irány elképzelhető, és ez az izgalmas ebben, ettől megunhatatlan, hogy beindítja az ember fantáziáját. Nyilvánvaló, hogy ehhez az is kell, hogy meg kell találni azt a formát, ami ezt a legképletesebben, legjobban képes illusztrálni, kifejezni. Ezért jó a fekete-fehér, ezért jók ezek a szürke tónusok, miközben aki látott már ilyen fát, nem kell ezért Olaszországig menni, mert ha akár a Duna mentén végigmegyünk, a partra sodort farönkök tudnak ilyen kiázott struktúrát mutatni. Ez megtalálható, aztán ki-ki saját maga dönti el azt, hogy a világítással, a képkivágással milyen irányba indul el. Sok mindent bele lehet ezekbe a formákba képzelni, ezért jó ez a felvetés, szerintem inspiratív a többieknek is, hogy keressük azokat a helyzeteket, amik a környezetünkben föllelhető. Mindezek mellett én az utolsó képre hívnám föl a figyelmet, ahol ott van a növény, ott van a kisvirágnak a levele, a kis fűszálak, és ezek adják a jövő irányát. Szépen lassan belesimulunk az elmúlással a természetbe, és helyet adunk valami újnak, valami másnak, és ez megint egy lírai megközelítés, egy lírai üzenet. Nagyon köszönöm, megvan a három csillag. (hegyi) értékelés:

Naplementében

Nyomok a naplementében.

Demeternek a Nyomok c. képére kapunk itt egy választ, az az izgalmas ebben, hogy ezt Ágnes megcsinálta színesben. Azért érdekes ez, mert Demeternek is volt egy ilyen terve, hogy ezt színesben is el kellene készíteni, és ez egy nagyon jó ötlet ebbe a vörösben, ahogy a naplemente átfesti ezt a por felületet. Jók a kiválasztások is, és jó a meglátás. Én ezt nagyon köszönöm, Demeter is nagyon örült neki, megmutattam neki. (hegyi)
értékelés:

Kreálmány

Ezt sikerült alkotni a kórház-fehér szoba falára Demeter képeiből. Tudom, nem szabályos kör, de direkt!

Akkor, amikor Zsófi itt volt, és elkérte ezeket a lapokat, magyarázta, hogy mi van a szobával, én odaadtam, hogy valamit csinál vele, aztán kész. Ez a végeredmény teljesen rendben van. Kompozícióban is, abszolút érthető, hogy miért nem körforma, tetszik az egész. Demeternek megmutattam, ő is meg volt hatódva, úgyhogy köszönöm szépen, rendben van. (hegyi)
értékelés:

Teremtés

Reakció Balla Demeter A teremtés katedrálisa c. művére.

Nehezen elemzek olyan képet, ami Demeter képével kapcsolatos, mert alapvetően ez a lecke, a Tisztelet Balla Demeternek, picit visszafog engem is, tehát nem mondom azt, hogy nem hatódom meg akkor, amikor küldtök valamit erre, mert nagyon örülök annak, hogy más is foglalkozik Demeterrel és az ő dolgaival, nemcsak én. Ez nagyon jól eső dolog. Ágnes ezt az egészet, amit Demeter létrehozott a paprikával, a maga módján megismételte, de egy teljesen más helyzetet hoz ki belőle, és az ő női megközelítése abszolút érthető. Ez egy nagyon nőies forma, két kis feneket látunk, vagy mellnek is gondolhatjuk, bármelyik testrészt be lehet itt helyettesíteni, de akár lehet ez egy halloween töklámpásnak a formája is. Sok mindent belegondolhatunk. Egy biztos: maga az ötlet, a megvalósítás, ahogy ezt Ágnes végiggondolta, ez egy abszolút jól megcsinált kép. Ennek nagyon örülök, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Bubi

Nagyon szép az a fényjáték, amiben ez az egész tartva van, nagyon szépek a tónusok. Amitől idegenkedni szoktam, az a napszemüveg, mert az egy álca, vagy védelmi vonal is, amivel meg kell küzdenie a nézőnek, de most ennél a képnél ez is rendben van, mert jól ritmizál a buborékokkal. Egy kicsit bánom, hogy a buborékokba belevágunk, lehet, hogy egy tized másodperccel előbb fényképezve még nem ennyire kiterjedt ez a buborék-forma, és akkor talán kompozíción belül tudjuk tartani ezt, akkor ritmizál a kislány fejével, létrejön egy kettős mérlegnyelv. Számomra, ami izgalmas, az a háttérnél, a sikátornál megjelenő fényjáték, ami feszültséget ad ennek a képnek. Demeter nevében is köszönöm, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Mindenkinek vannak kedvenc alkotói, képei, amik nagy hatással vannak rá. A nagy elődők, mesterek munkáinak utánzásával az általuk készített kép újraalkotásával rengeteg tapasztalatra tehetünk szert az emblematikus képek mögött és körül megtapasztalható tudásukról. A tanulásnak az eddigi leckéktől eltérő alternatív útvonala lehet az, ha egy-egy ilyen képet mi magunk is elkészítünk a lehetőségünkhöz mérten legtökéletesebben. Játékos formában figyelhetjük meg a "vajon hogyan csinálta" élménye által azt, hogy a fények, a beállítások, a környezet elrendezése vagy a kompozíció mitől működik, hogyan is van a valóságban. Ez a lecke abban is segíthet, hogy megértsük egy-egy alkotó szellemét, gondolkodásmódját, filozófiáját. Előképnek a Tisztelet Balla Demeternek című leckénk tekinthető. Demeter a kezdetektől velünk van, segíti munkánkat, úgy is, mint a magyar fotográfia ma élő egyik legmeghatározóbb alakja, úgy is, mint mesterünk. Demeter, vagy saját példaképed munkái megtalálhatóak az interneten, könyvekben, katalógusokban, érdemes őket megnézni, elgondolkodni rajtuk, és ha valamelyik megérintett, újraalkotni azokat.

Amikor másokat fotózunk, filmezünk, fontos, hogy az elkészült munkát megmutassuk a modellnek, és beleegyezését kérjük a megjelenéshez. Ez védi az alkotót éppúgy, mint a modellt. Az oldalról letölthető (doc és pdf) Hozzájárulói Nyilatkozatot érdemes két példányban kinyomtatni, és a modellel aláíratni.

Kattints ide a feltöltéshez!

állni látszék az idő

Tisztelt Balla Demeter (bácsi), láttam a kiállítását, megvettem a megkapható fotóalbumait és azóta hajt a vágy: képekkel kifejezni azt, amit szóban nem mindig sikerül elmondani.

Megint egy versidézet, megint egy verses megfejtés, mint képcím, ugyanakkor azt mondom, hogy ahogy az előző képénél Mariann a József Attila idézettel egy nagyon jó párhuzamot talált, és hullámokat vert a képi megfogalmazásban is a versidézet, ez egy jóval visszafogottabb párhuzam. Tökéletesen egyetértek vele, főképp akkor, ha a verset magamban folytatom. „A kisszobába toppanék, röpült felém anyám”, és ha nem mondom tovább a verset, akkor is elkezdjük érteni, hogy milyen rezdülés az, amit ez a virágkompozíció, és ennek a fényképen szerepeltetése, ebben a színvilágban, kompozícióban és fényben mutat. Mondhatnánk azt is, hogy, itt látunk egy asztallapot, rajta van valamilyen tányér, abban van valami virágcsokor, és ennyi. Igen, és mégis azt mondom, hogy jelentése van annak is, ami nincs a képen. Jelentése van annak, hogy nincs a képen terítő, hogy nincs mellette jegyzettömb, kis tollal, vagy szemüveg, nincs más tárgy. És az is látszik, hogy nem arról van szó, hogy ezt most Mariann itt lepakolta, és gyorsan rendet csinált, mert a virágpor, ami lepergett a virágról, az ott van azok a fa felületen. Nagyon szépen, egységben tartott a kép, tónusrendben is, és ezzel az egyszerűséggel nekem valahol visszahoz egy falusi, nagyon kisgyerekkori élményt, ami nem is a saját életünkből való, mert mi falun is tulajdonképpen városi életet éltünk, mert anyám pesti lány volt. Vitte magával azt a térrendezési szükségszerűséget, hogy, bár kis faluban laktunk, de mégsem az a környezeti hatás volt a jellemző arra, ahogy mi a lakást rendeztük, ami egy falusi házra jellemző. Itt ennél a képnél ez az élmény jön vissza, nagyon furcsa, hogy részben visszajön a gyerekkornak valamilyen lenyomata, részben egy olyan falusi élmény, amit nem én éltem át. Ezt nem tudom ennél értelmesebben elmondani, elnézést kérek, és nagyon örülök annak, hogy Mariann eljött a Demeter kiállítását megnézni, és annak is örülök, hogy foglalkozott ezzel az élményanyaggal, amit ott kapott, és képben hozott egy reakciót. Ha megfigyeljük, akkor én, aki ismerem Demeter virág csendéleteit, azt mondom, hogy azok nagyon is férfias csendéletek. Teljesen más, amikor egy nő a virágvázába tesz egy csokor virágot, akár kertben szedte, akár kapta valakitől, mint, amikor ezt egy férfi teszi. Más az odafigyelése, más a gondossága, ha megfigyeljük, ez nagyon is női csendélet, térrendezés. Ahogy a virágok elhelyezkednek, ahogy ez kiad egy körívet, és ebből néhol egy-egy kis ágacska ki tud törni, tehát az egészben benne van az a gondosság, ami egy női kéz munkája, még akkor is, ha ezt a csokrot nem Mariann rakta össze. Ez még akkor is így van, ha nem tudható, hogy ki volt az alkotó, ugyanis a megfigyelés a fontos, az, hogy ezt a csokrot ebben a fényben, ebben a beállításban, ezekkel a tónusokkal, és ebben a színvilágban mutatja meg nekünk Mariann. Nagyon örülök ennek a képnek, és annak meg különösen, hogy módom volt Demeternek is megmutatni, aki hozzá is fűzött egy kommentárt. Érdekes, hogy nem beszélgettek a képekről. (hegyi)
értékelés:

Csíki lány

Demeternek van a Pesti lány c. képe, és ez a kép erre egyfajta válasz. Ágnes beszélgetései Demeterrel, mondhatnánk ezt is erre a sorozatra, aminek már ez a második tagja, amit látunk. Azért érdekes számomra ez, mert amikor Ágnes itt van, nyaral nálunk, és beszélget Demeterrel, én fotográfiáról még nem hallottam őket beszélgetni, az élet dolgairól igen, meg a hétköznapi kis csit-csetek megvannak, de mégis úgy tűnik, hogy Ágnesre hatással van az az alkotói attitűd, ami Demeterben megvan, még akkor is, ha Demetert ő már aktívan dolgozni nem látta, csak a kész végeredményt. Mégis kísérletezik ezzel, és én ezt nagyon fontos dolognak tartom azért, mert itt nem csak a tiszteletadás van meg egy alkotónak, sőt, nem csak parafrazálunk, és nem csak mímelünk, utánzunk helyzeteket, hanem abban megpróbáljuk saját magunkat is megfogalmazni. Ennél a képnél is ez történik. Egy formai játékot ismétel az alkotó, de más helyzetben, más szituációban, tehát nem iskolás módon lemásolva, miközben nem is tagadja azt, hogy itt valakinek a munkája adott neki inspirációt. Ezt én egy nagyon jó képnek gondolom, mindazzal együtt, hogy egyetlen egy problémám van: a vállon a ruhát ki kellett volna simítani, az kár, hogy begyűrődik, de ez az egyetlen egy esztétikai problémám van a képpel. Ez egy jó önportré, látszik, hogy szereplés van, látszik, hogy egy gesztust kapunk, az is látszik, hogy ez át lett gondolva, nem a véletlen hozta. (hegyi)
értékelés:

Ágnes cipője

Május 8, a dátum is fontos, a Demeter születésnapja körül járunk, és Demeternek van egy képe, az Edit cipője c. kép, és ez a kép ihlette meg Ágnest. Ez az egész azért fontos, mert azt csak én meg Ágnes tudja, hogy dolgoztunk mi ezzel, készült ehhez nyersebb megoldás is, és nagyon fontosnak tartom, hogy Ágnes hajlandó volt végigmenni egy úton azokkal az instrukciókkal, amit kapott. Egyszerű instrukciók voltak, és a lényegük az volt, hogy vegye észre a különbséget az Edit cipője női bujasága között és egy gyerekcipő üzenete között. A gyerekcipő a gyerekkort idézi, ez a lakkcipő, amiről lejött a plezúr ráadásul egy olyan időt idéz, ami már elmúlt, ezt a cipőt Ágnes már nem fogja felhúzni, de van hozzá egy érzelmi viszonya. Ezt az érzelmi viszonyt kell tudnunk megragadni, azt, hogy ez a múltból kerül ide. Mi is a múlt? Milyen is a múlt? A múlt ritkán színes, általában fekete-fehér, vagy sárgult kép, viszonylag sötétebb tónusokkal, mert elmúlt, sejtelmesebb. A múltat, mint egy régészeti munkát dolgozza föl az ember, rétegeket hánt le. Ezeknek a rétegeknek világítással létre kell jönnie. Azáltal, hogy a háttérben lévő cipő teljesen más megvilágítást kap, mint az előtérben lévő cipő, és különbséget tudunk tenni nem csak a méretben és az élességben, hanem a megvilágításban is, ez egy fontos képalkotó elem lesz. Ezt azért mesélem el, mert ez a kép ehhez egy jó illusztráció, hogy hogyan is lehet valamit időben visszavinni. Nincs szépia, nincs vignettálás, nincs roncsolás, semmi olyan nincs a képen, amit mostanában olyan divatos használni, hanem egyszerűen arról van szó, hogy készült egy kép megfelelően bevilágítva, és ez létrehozta az összes olyan élményt, amit egyébként bindzsizéssel szoktatok megvalósítani. Én ennek nagyon örülök, és annak is nagy köszönet, hogy Ágnes elkezdett ezzel foglalkozni, hogy Demeter képeiből kiindulva, mivel ez a lecke erről szól, hogy Demeter munkásságával foglalkozunk, és hozzá üzenünk, így én ezt abszolút elfogadottnak gondolom. Az a jó, hogy tovább tudta gondolni azt a képet, és saját élményanyagon átszűrve saját magára alkalmazta azt az üzenetet, ami azon a képen elindult. Egy formai játékot és egy eszközjátékot, a tárgyak játékát, ami párhuzam a két kép között, tovább tudta gondolni, föl tudta dolgozni, mint saját érték. Ez a fontos ebben a képben. Ez nem jelenti azt, hogy Ágnes ne foglalkozhatna tovább Demeter képeivel, annál is inkább, mert évfordulót ünneplünk, ez az év Demeterről szól, kiállításokkal, programokkal. (hegyi)
értékelés:

Eszter

Én nagyon örülök annak, hogy Viktória ezzel a helyzettel foglalkozik, és köszönöm Demeter nevében is ezt a képet. Nagyon elgondolkodtató ez a rivalda, és ez a helyzet. Ha ezt aktban meg tudod így csinálni, akkor azt mondom, hogy bárki, aki az Estiskolán van megnyalhatja a tíz ujját, mert ez a kép kiált azért, hogy ez akár akt is lehetne. De ebben a formában is jól hoz egy érzést, egy élményt. Jó a mozdulat, jó, ahogy a rivaldából kiemelkedik a modell, és az egész olyan, mintha egy pincérnek a kezében lenne egy tálca, és azon a tálcán hozná ezt az embert. Nagyon érdekes kép, én kedvelem, megvan rá a három csillag. Viki, egyszer csak el kellene kezdeni dolgozni aktokkal. (hegyi)
értékelés:

Érintetlen kelyhek

Én most elárulok egy nagy titkot ennél a képnél, aztán majd röhögtök rajtam, nem baj. Amikor ezt megnéztem, úgy voltam vele, hogy tök jó, hogy Béla kiment a teraszra, és csinálta ezt a fotót erről a pohárról, és milyen izgalmas az, hogy az az ember integet ott a háttérben, és attól, hogy ilyen kicsi a mélységélesség, az ilyen furcsa szellem-formának tűnik. Aztán idővel leesett, hogy nem erről szól a kép, de az első élményem ez volt, hogy valaki ott bábozik a háttérben. Bocsánat. Szóval visszatérve a képre: én nagyon kedvelem ezt a képet, de ez a kép még nincs kész. Én azt szeretném, ha Béla ezt a képet megismételné. Azt is megmondom miért: valahogy nekem ezt a terítőt (egyébként ugyanilyen terítő van a varrógépen nálunk, meg nagyanyám ilyent használt függöny gyanánt is), még el tudom fogadni, mert ez lehet valami régies utalás, ez lehet valamilyen jó alap, de a poharat azt nem. Ez nem jelenti azt, hogy nem kellene ott lennie a pohárnak, merthogy ha Béla szereti ezt a fajta párhuzam-állítást, akkor én ezt el tudom fogadni, csak valahogy ez a pohár olyan kis esett. Most azt nem akarom mondani, hogy ide valami nagy kristálypohár kell, ami súlyos, cirádákkal teli, de mindenesetre az biztos, hogy ez a kis pohárka (egyébként szerintem ilyen poharunk is van otthon, lehet, hogy Béla titokban az én nagymamám régi házában járt) nekem valahogy nem hozza azt a fajta élményt, amit a test szépsége hoz. Úgy is mondhatnám, hogy nagyon pórias ehhez a környezethez képest. Ha pedig az lett volna az irány, hogy érintetlen kelyhek, tehát itt valószínűsítem, hogy valami itt arról is akar szólni, hogy ez itt valami kezdeti helyzet, már úgy értem, hogy a szüzesség, vagy az úgymond felnőttkor határán lévő nőiség megélése is párhuzamba kellene, hogy állítódjon a tárggyal, akkor meg azt mondom, hogy ennél mégkevésbé díszes poharat kellene használni. Annyit még hozzátennék, hogy azt a helyet meg kell találni, hogy a kép maga úgy készülhessen el, hogy a perspektíva játékból adódóan ezt a poharat ne érezzem úgy, hogy eldől. Azért vagyok nehéz helyzetben, mert az ötlet maga zseniális, és a terítő és a háttérben húzódó női test látványa abszolút jó arányokban van jelen, abszolút jól érthető és tényleg nagyon finom. Ez a pohár valahogy a helyén sincs, sem formailag nem stimmel, tehát nekem a pohárral van bajom. Én ezzel még játszanék egy kicsit, hogy ezzel a pohárral mi történjen. Nem tudom, Béla, egyetértesz-e azzal, amiket mondok, most azért vagyok bátortalan, mert én nagyon szívesen adnék erre három csillagot, és meg is adom, de valahogy mondom ezzel a pohárral nekem bajom van. Lehet-e egy olyan alkut kötnünk, Béla, hogy én megadom neked a három csillagot, te meg csinálsz egy ismétlést? Lehet ilyet? Mert ez nagyon jó lenne, ha meg lenne rendesen csinálva. (hegyi)
értékelés:

Tisztelet Balla Demeternek 2

...nem vagyok méltó...

Ennél a képnél már volt egy beszélgetés a kommentároknál, ahol az került terítékre, hogy Balla fényképez-e színest, avagy nem. És ott én elmondtam, hogy fényképez, bár ő maga nem tartja a munkáinak a központjának azt, hogy színekkel fejezze ki a gondolatait. Ugyanakkor ha olyan élményt szeretne átadni, amihez szükségét érzi a színek használatát, akkor használja is. De én azt gondolom, hogy ez a felvetés ennél a leckénél nem fontos. Mégpedig azért nem, mert a lecke nem arról szól, hogy fotózzunk ballául. A lecke nem arról szól, hogy mutassuk meg, hogy mi is meg tudjuk közelíteni, vagy elérjük, vagy akár túl is szárnyaljuk azt a szintet, amit ő akár egy csendélettel, vagy egy portréval elért. Itt arról szól a lecke, vagy arról szeretne szólni, hogy van egy alkotó, aki úgymond az Estiskola munkásságát figyelemmel kíséri. Hogyha beszélhetünk szellemiségről, akkor az az attitűd, amiben a képelemzések készülnek, vagy amit akár én is szeretnék átadni a magam tapasztalatából, az nem titok, hogy azokból a tapasztalatokból és együttmunkálkodásokból adódik, amit én Demeterrel folytattam. Tehát számomra ő a Mester, és ez a lecke, mint tiszteletadás legfőképp arról szeretne szólni, hogy ismerjük meg azt, amit ő létrehozott és valamilyen viszonyrendszert - aki ebbe a leckébe beszáll - alakítsunk ki Balla munkáival kapcsolatban.
Visszatérve a képhez: olyan ez a kép, olyan torzítások vannak rajta, mintha halszem optikával készült volna. A tér, mintha egy kulcslyukon keresztül figyelnénk, olyan élményt ad. Abszolút nem a valóság leképezése a cél, hanem mint egy megfigyelő, egy külső szemlélő próbálunk valamilyen belső helyzetbe bekukucskálni. Nekem legalábbis ez az élmény. És mindez egy csendéleten keresztül történik meg, de itt a csendélet tulajdonképpen csak egy gesztus, egy jelzés, ugyanis ha megfigyeljük, akkor nem csak a virág szirmai hullottak le, nem csak a rózsa sárgult el, hanem maga a kompozíció is. Tamás tudatosan életlenben tartotta ezt a felvételt, ráadásul, ha jól megfigyelem, picit be is mozdult. Tehát kvázi olyan mint hogy ha levettem volna a szemüvegemet. Megint érzések jönnek, amit nem kötelező elfogadni: az én saját, szubiektív viszonyomat szeretném ehhez a képhez elmondani. Első nekifutásra az is eszembe jut, ha ezt a képet szemlélem, hogy van egy festő, akinek van egy híres képe, amin elfolyó órák vannak. Ezt a festőt Salvador Dalinak hívják. Ezen a képen nem véletlenül szerepel egy hőmérő, ami akár értelmezhető úgy is, mintha lefolyna az asztalról. Ezt az érzetet az hozza létre, hogy van egy árnyék, ami kettévágja ezt a hőmérőt, de mégis egy izgalmas tér-játékot hozott létre a kép sarkánál. Azt gondolom, hogy itt ebben a képben, azok, akik kevésbé ismerik Balla munkásságát, az ami a konkrét kapcsolódás, hogy Balla is az elmúlással, a mások számára kevésbé szép, vagy kevésbé fontos, már kidobásra ítélt virágokkal foglalkozott pályájának egy jelentős részében. Én, aki láttam elég sok Balla képet, mondhatom azt is, hogy van egy nagyon hasonló színű és állagú rózsás csendélete. Ezt azért mondom, hogy a kapcsolódás abszolút érthető, mégis, ahogy az előző képnél is, Tamásnak sikerül egy saját nézőpontot átadni, egy saját érztetet átadnia. Nekem ez az érzet a bekukucskálás, meglesés érzete. Elnézést kérek, ha nem ez volt a szándék, de nekem olyasmi élmény jön, mint hogyha Balla elkezdett volna egy csendéletet rendezni, aztán elhívták a telefonhoz, és Tamás egy kulcslyukon belesett volna, hogy na hol tart a mester a csendélet megrendezésével. Tehát számomra ez a kép ilyen üzenetet ad, és abszolút el tudom fogadni azt is, ha másnak más élményt hoz. (hegyi)
értékelés: