Azt mondom, hogy ez csendéletnek is tökéletesen megállná a helyét, nagyon szép megfogalmazás, és nagyon jó érzékkel idetett munka. Nem tudom, de nem is akarom tudni, hogy mennyi ebben az utómunka, és az igazság az, hogy tulajdonképpen mindegy is, mert nem bukik le. A tömegelhelyezés is rendben van, nagyon jó, hogy ezek a fenyőtüskék rímelnek a fa erezetére, nagyon puha, nagyon hangulatos, és nem csak a színeket hordozza, hanem azok által a színek által, amiket ábrázol, azok által jön az illatemlék, mert nyilvánvaló, hogy nem szagokat érzünk a képernyőn, de az emlék előjön. Köszönöm szépen! Hajrá, Zoli, várom a folytatásokat! (hegyi)
értékelés:    

Na, ez a kép nekem egyrészt nagyon tetszik, mert szubjektív. A kameraállás is, meg az egész helyzet. Nagyon szép ez a tónusrend, amit kapunk, abszolút puha, gyönyörű anyagszerűsége van ennek az állatkának, és ezzel a kerítéssel eléred azt, amiről beszélni akarunk, hogy vágyódik a kerítésen túlra. Kicsit szűk, azt hozzáteszem megint, hogy ez is abba a kategóriába esik, hogy a környezetből egy picit többet kellett volna hagyni, talán felfelé nem, de az összes egyéb irányban kellett volna még. És azt ígértem, hogy a másik hattyús képedhez képest én most itt fogok mondani valamit. A kettő között lenne az igazság. Ez, meg a nagyon elvarázsolt között. Ehhez kellene egy kis őrület, és akkor működne, ahhoz meg kellene ennek a rációjából több. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető. Ez a kép ettől függetlenül kap 3 csillagot, mert ez egy nagyon jó kis vágy lecke, és nagyon örülök neki, hogy ezt megfigyelted, de a következőkre nézvést, hátha tudtam segíteni. (hegyi)
értékelés:

Hatásosak ezek a mélységélességi játékok, ugye a nádas, és a nádas mögött feltűnő valami, ez aztán már egyéni, hogy mit hagyunk, hogy feltűnjön a nádas mögött, de ez most ilyen hatásvadász maradt, és ennél ez most nekem nem több. Amikor a vihar megtépázza egy kicsit a nádat, ott a törésekkel, a félig csüngő letört darabokkal létre tud jönni izgalmas ritmika, és azt össze lehet talán ezzel kötni, de így most nekem ez nem működik. Másodrendűen azért nem, mert nem csak az előtér kevésbé izgalmas, de a háttér meg annyira zaklatott, hogy ha az előtérre koncentrálok, akkor a háttér egy ilyen zavaros folttömeg, ha meg a hátteret akarom megfejteni, mivel több ilyen csónak van, hát, abból is nehéz kikeverednem. Úgyhogy értem, de nekem ez így most problémás. (hegyi)

Volt nekünk egy zenekarunk, az volt a neve, hogy Fényes Szelek, és ennek a zenekarnak a tervezett, de sosem jelent meg kazettájának - mert mi még abban gondolkodtunk, mert akkoriban az volt – borítóján is egy gyárkémény lett volna, tehát üdvözöllek az ipari zene őrültjei között, akik azt gondolják, hogy a gyárkémény füstje keletre száll. Amit hozzátennék, az az, hogy itt most a tömeggel van problémám. Ráerőltetted az egészre a felhőkkel ezt a nagyon komor ügyet, és ez nekem sok. Ezt az egész felső szürke felhőréteget én úgy, ahogy van, a francba levágnám, viszont oldalirányban meg nagyon is hiányzik nekem az, hogy hova száll ez a füst, tehát, hogy hagyjál már ennek egy kicsit több lírát. Nagyobbat szól, ha az ember bele tud szeretni. Hagyd, hogy beleszeressek ebbe a füstbe, hogy utána szégyellhessem el magam, hogy Úristen, de hát, én egy ilyen mocsadékba szeretek bele. Mert ha ezt nem hagyod, akkor onnantól kezdve elveszítettél egy ilyen dupla pofont. Mert az első pofont az ember primer módon megkapja, persze, koszos füst. De ha nem tudok beleszeretni, akkor utána nincs meg az a pofon, hogy a francba, de hát, én átértékeltem a valóságot. Visszaadom ismétlésre, lesz neked még dolgod ezzel, de nekem ezzel most túl sok bajom van. (hegyi)

Az van, hogy ennél a képnél Zoli, nagyon sokat gondolkodtam arról, hogy beteszem szorgalmi leckébe, és nem is beszélek róla, mert miért kell ezzel ennyit bindzsizni, aztán úgymond hagytam magamnak időt az egészre, és aztán rájöttem, hogy a fenét, hát, ez másról szól. Csak tudod mi a baj? Hogy nem vagyok benne biztos, hogy ezt az időt mindenki rászánja erre a képre, hogy megfordítsa fejben, hogy ez egy tükröződés, vagy ez víztükör játék, vagy micsoda. Nem tudom, hogy érted-e? Tehát, hogy van itt valami trükk, van itt valami játék, ad egy hangulatot az egésznek, de nagyon a határán mozog, hogy az ember azt mondja rá, hogy a francot hülyíted itt a bindzsizéssel. Mondom, jó a kép, de ez inkább illusztráció lehetne, és nagyon köszönöm a Léder Lacinak, hogy betette a verset, ugyanis annak a versnek ez lehet illusztrációja. De önmagában, mint kép, necces, a fenébe, de necces. Így elég nehéz helyzetben vagyok, azt mondom, hogy ez most egy 2 csillagos dolog, és ahol elemzem majd a másik hattyús képedet, ott majd azért még hozzáfűzök valamit. (hegyi)
értékelés: