Erről túl sokat nem fogok beszélni, a kommentárok alatt ment a ki mit tud, hogy ez micsoda, örülök, hogy ezt feltetted kérdésnek, mert téged biztos izgatott, hogy felfedezzük-e, és meg is kaptad rá a választ. Én azt gondolom, főképp, hogy ez az absztrakt leckébe került, hogy engem nem érdekel az, hogy ez micsoda. Lehet mondani, hogy ez az, ami, meg lehet valami ellentéteset is gondolni, de az absztrakt lényege pont az, hogy nem arról kezdek el gondolkodni, hogy micsoda, hanem hagyom, hogy átfolyjon rajtam egy történet, és ez itt most megtörténik. Mert lehet akár azt mondani, hogy ez a kockás fülű nyúlnak a propellere, vagy egy torony, vagy bele lehet képzelni egy ventilátor forgását, szóval sok mindent adhat, és pontosan attól, hogy jól van exponálva a dolog, ez működik is. Azt gondolom, hogy nincs sok értelme azzal törődni, hogy hányan fényképezték már le ezt a helyet esetleg, mert ha ez így lenne, hogy ezzel törődni kellene, akkor egyrészt senki nem fotózná le mondjuk a Parlamentet, vagy az Eiffel-tornyot, másrészt pedig nem születnének olyan új meglátások, amik aztán új értelmezést is adnak akár a helynek. Mindenféleképpen azt mondom, hogy nyugodtan tessék dolgozni, nyilvánvaló, hogy azoknál a helyeknél, vagy helyzeteknél, amit már nagyon sokan lefotóztak, azoknál nehezebb újat mutatni, mert az ember szelektál az agyával, de én azt mondom, hogy ez nem értelmetlen, vagy nem felesleges. Számomra ez teljesíti a leckét, és ez egy jó, 3 csillagos leckemegoldás. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Nagyon határozott gondolatot vélek, vagy sejtek a kép mögött, ami, mint egy fő motívum, fel is tűnik a képen, de az a helyzet, hogy a nagy szemérmességben, mivel a környezetet lehagytad, ezért nincs viszonyrendszer, nincs mihez képest felépüljön ez a történet. Egy gumikesztyűs kéz egy szivaccsal, egy tálban valamilyen folyadék, és valamit mos, de innentől kezdve nem tudok továbblépni. És most nem akarok a leirattal foglalkozni, mert a leirat, az a megúszás, tehát, ami nem került a képre, azt a leiratban majd elmondjuk. De annak, amit a leiratban közölni akarsz, azért a képen legalább valamilyen irányként fel kellene, hogy tűnjön. Szépek a fények, szépen, plasztikusan dolgozol, izgalmas az egész kérdéskör, amit felvetsz. Elindít az emberben egy érzést, egy gondolatot, de mivel nem kapunk mankókat, így nem tudunk mással elkezdeni foglalkozni, mint azzal, hogy miért van ráhúzva a gyűrű a gumira. Ez egy valós kérdés, de azt gondolom, hogy attól válik ez ilyen hihetetlenül fontossá, hogy már másba nem tudunk belekapaszkodni. Nem tudom, hogy hoz-e olyat az élet, hogy megismételhető-e ez, mert nagyon érdekes és nagyon fontos lenne, hogy ezzel dolgozzunk még, hogy valamilyen szinten tovább merjél lépni. Nem lehet mindig a biztosig jutni csak, át kell tudni lépni a bizonytalanba, át kell tudni jutni abba a térbe, abba a mezőbe, ahol már ugyan a bőrünket visszük a vásárra, de ez nem megúszható, mert itt jönnek aztán az igazi üzenetek és értékek, amik nem olyanok mintha, hanem valóban azok, amik. Azt hiszem, hogy nem tudom én ezt jobban elmondani. Összefoglalva csak annyit tudok mondani, hogy miközben a gesztus jó, és az egész nagyon hatásos, közben azt gondolom, hogy nem jó a műanyag edény, egy régi lavor hatásosabb lenne, nyilvánvalóan jól megválasztva azt, hogy milyen nézőpontot keresünk, de a környezet fontos. Attól még nem kell kiadnod a szereplőidet, attól még nem kell őket hülye helyzetbe hozni, hogy valamennyit mutatsz ebből az egészből, hogy az ember el tudjon indulni, és konkrét dolgokhoz tudja kötni az élményeit. A fotográfia azért nem az irodalom terepe, hogy beleférjen ez a fajta elrajzoltság. A fotográfia ennél lényegre törőbb. Az a bajom, hogy amit én ebből sejtek, amit én ebből érzek, arra azt kellene mondjam, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás. De ritkán vagyok ilyen nehéz helyzetben, hogy most mi a fenét kezdjek ezzel az egésszel, mert, ha azt mondom, hogy ez egy 3 csillagos lecke, azzal az a baj, hogy ha valaki idejön, és csak ránéz a képre, az nem biztos, hogy fogja érteni, hogy ez most miért 3 csillag, amikor ennél kézzel foghatóbb képeket esetleg kevesebbel jutalmazok. Nem tudom, hogy mit csináljak. Ha az jó, én most 1 csillagot adok, mert az irány jó, de azt kérem, hogy ha lehet, akkor ezt ismételjük meg. Ha ez rendesen körül van járva, akkor ez egy abszolút 3 csillagos téma. Talán érted, hogy itt most nem arról van szó, hogy a te erőfeszítésedet ne venném tudomásul, és ne tartanám nagyra, hanem arról, hogy nem lehet ennyi kétséget hagyni, mert ahhoz túl konkrét az üzenet. (hegyi)
értékelés:

Lírai, szép, de unalmas. Tényleg fantasztikus az a színvilág, amit itt megfigyelsz, de ez nekem így most kevés a boldogsághoz, mert nem történik túl sok minden ezen a képen. Ott van egyébként a két főszereplőnk, tehát rajta van az ott a képen, csak valahogy annyira távolról szemléljük őket, hogy nem komolyan vehetők. Úgyhogy most vagy elkezdünk velük foglalkozni, de akkor közelebb kellene menni, vagy a fene tudja, akkor valamit találj ki, ami mozgalmassá teszi, mert az árnyjáték elindul, de nagyon vékonyan. Ismétlés. (hegyi)

Az elgondolás jó, és egyébként a ritmus is. Azt én értem, hogy ebben az egészben a hajó, meg a kacsa hogyan szerepel. Hozzátenném, hogy van egy negyed-félfoknyi eltérésünk a vízszintestől a horizontnál, ez nem annyira jó, de ez kiküszöbölhető. Azt tudom mondani, hogy maga, a ritmus jó. Én nem csinálnám ezeket a vignettálásokat, tudom, hogy divat, de pont ettől nem jó. Lehet maszkolni. Más a maszkolás, amikor valamit körberajzolok, a határvonalat életlenítem, és utána ott elkezdek játszani a tónussal, és más az, amikor azt mondom, hogy rárakok egy effektet, körbe vignettálom, és aztán majd lesz valami. Ettől van az egésznek egy filmes hatása, én ezt értem, és itt főképp az ilyen szuper 8-as filmes hatásra gondolok (70-es évek vége), de nem lehet ezt ráhúzni mindenre. Itt nem érzem ennek annyira indokát. A színeket jól roncsolod, azzal nincs baj, de ha még ezt a vignettálós őrületet is ráteszed, attól már nekem az egész elmegy egy ilyen fecsegésbe, túl van dumálva. Hagyni kell szépen az egésznek a líráját magában dolgozni, a hajó, meg a kacsa megoldja. Tudom, hogy a giccset akartad visszavenni, hogy erősítsd egy kicsit a drámát, de nem kell. Néha hagyni kell ám azokat az érzelmeket megszólalni. Nagyjából ennyi. (hegyi)
értékelés:

Értem én a provokációt, nincs azzal baj, ha annak van esztétikai megjelenése. Gyönyörű lenne a kaktusz ezzel a vízköves tányérkával, de ez a hamutartó nem ellenpontja ennek az egésznek, nem visz tovább, és nem érzem azt, hogy esztétikailag bármit megoldana. Az egy másik kérdés, hogy ha ez a hamutartó csurig van, úgy, hogy kis tüskeszerűen már szinte ki tudnak folyni a csikkek, akkor azzal lehetne valamilyen párhuzamot hozni a formában. De itt nincsen formai párhuzam. Márpedig engem ne akarj meggyőzni arról, hogy a rák majd a tüdőmben tüskét növeszt. Szeretem az ilyen metaforikus elgondolásokat, de akkor ezt tessék megvalósítani képben. Egyelőre ez csak duma. Két eset lehetséges: Az egyik az, hogy csinálsz erről a kaktuszról egy szép csendéletet ezzel a vízköves tányérral, és hagyod a francba azt a hamutartót. A másik az, hogy kimész a buszmegállóba csikkeket gyűjteni - ne nagyon elázottakat gyűjts most itt az esőben -, és megcsinálod ezt az egészet, és berendezed rendesen. Mindenféleképpen kérek ismétlést, vagy így, vagy úgy. (hegyi)