Kedves Anna, ez egy jó kép lenne akkor, ha nem akarnád lekaparni a reggeli maradványait a szád széléről. Tehát, ez a kéztartás nekem eléggé ijesztő, és nem biztos, hogy ez volt a célod. Itt voltál, rádióztunk, szerencsére én egy másfajta csajt ismertem meg benned, mint amit most ez a kép mutat. Van egy ilyen tojó póz ebben a hintázásban, és ez attól ilyen, mert tónusban szétroncsoltad az egészet, ugyanakkor meg egy borzalmasan kusza képet kapunk. Azt nem tudom, hogy ezt most te készítetted, vagy rólad csinálta valaki, de ezt a dolgot én most visszaadnám. Egy olyan önportrét kérnék a 2. és a 3. leckére is, amit te magad készítesz, és amit átgondolsz, hogy az formailag hogyan tudna jól megjelenni. Nekem ez most nagyon kusza. (hegyi)

Ha valamitől hidegrázást kapok, az a szelektív színezés. Borzasztó! Értem a szerepét, mert nem bízol abban, hogy ez a tekintet elég határozott. Azt is megértem, hogy miért nem bízol benne, mert a képkivágással probléma van. Határozottabb képkivágásban ez tökéletesen működőképes lenne, nem értem, hogy miért kell a homlokból ennyit adni. Azt mondom most, hogy kissé korainak érzem azt, hogy rögtön belevágunk a portréba, tessék az első három leckével dolgozni, mert az önportrén tudunk gyakorolni, és utána továbbléphetünk. Én ezt most nem ismétlésre adom vissza, hanem majd egy kicsit később térjünk vissza a portrézásra. (hegyi)

Kedves Anna, köszöntünk a Látszótéren! A kép formailag izgalmas lenne, de tónusában nem teljesen szerencsés, és nem nagyon értem ezt a színmódosítást sem, a szépiát ha lehet, én száműzném a fotográfiából, mert annyira hatásvadász, előrágott, hogy a néző ha akar se tud másfelé indulni, csak a merengő melankóliába. Szeretnélek elkanyarintani téged ettől a szépiás ügytől, mert ennek giccs szaga van. Ettől függetlenül én megadom erre a 3 csillagos leckemegoldást akkor, ha megígéred, hogy ezt megcsinálod jól, mert a világítás most eléggé esetleges, és ha a fül a lényeges, akkor azt nem hagyhatjuk ennyire szürke tónusban. (hegyi)
értékelés:    

Tillai Ernőnek hívják azt a fotógráfust, aki olykor tükröződő felületeket használt a képalkotásnál, és ezzel tette festőivé a képeit, vagy a nagyításnál különféle üvegfelületeket használt, ezeket kente össze, aztán átvetítette rajta a képeit, és így készültek a nagyítások, szóval sokféle technikával próbálkozott, és érdekes és izgalmas ügyeket hozott létre. Ennek a képnek is ez az erénye, hogy a valóságot ábrázolja, de mégis, ebben a tükröződésben az egész valahogy olyan meseszerűvé válik. Ez a része tökéletes a dolognak. A hídból túl sokat nem kapunk, így bemondásra kell elhinnünk azt, hogy ez egy híd, mert ebben a formában nem tudunk tisztába jönni a méreteivel. Egy épületnek van tömegszerkezete is, és azt érzékeltetni kell valahogy az ábrázolásnál, mert ha azt lehagyjuk a vágással, akkor a néző nem tudja, hogy ez mekkora, vagy hogyan viszonyul a környezetéhez. Ezt tudnám hozzátenni, de 2 csillag megvan rá. (hegyi)
értékelés:

Hát, ha ebből azért került fel kettő, mert azt kellene értelmeznünk, hogy melyik a jobb, akkor egyértelműen az elsőre teszem a voksomat, mert a második kép nekem túl sokat nem jelent. Az első kép így, ezzel a sok leparkolt autóval, és a kicsit romos metrószerelvénnyel már többet mesél. Talán megért volna még annyit a dolog, hogy valamennyivel többet adjunk ezekből a metró kocsikból, mert akkor még jobban ellenpontba tudnak kerülni ezek a modern buszok az orosz technikával. Így most, hogy kettő van, ezt nem nagyon tudom értelmezni. Az első képre megadom a 3 csillagot, függetlenül attól, hogy nem teljesen jó a kompozíciója. (hegyi)
értékelés:

Azért nem jön ki ebben, hogy mi a humor, mert szűkre vágtad az egészet. Miért kellett ezt ennyire szűken hagyni? Ha nem jön ki, hogy ez egy autó tetőcsomagtartójára aggatott, vállfákon lógó öltöny, meg téli dzseki, ha ennek az idétlensége nem jön ki, akkor én azt gondolom, hogy maga a humor része sem jön ki. Formailag is, a háttérben lévő bokor rész, vagy én nem tudom, hogy az micsoda, az úgy vágja ezt az egészet, hogy formailag zavaró lesz. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy miért vágunk így? (hegyi)
értékelés:

Annak nagyon örülök, hogy valaki átértelmezi a leckét, és nem kötelezően a standardeket akarja hozni, hiszen az étkezés, a rítus tulajdonképpen többféleképpen kapcsolódhat be az életünkbe, és ezt is el tudom fogadni, hogy egy utazásnál, egy parkolóban akár egy finom kávé is nem csak, hogy frissítőül szolgálhat, hanem emlékezetes pont is lehet azon az utazáson. A leirat alátámasztja ezt, de a leirat nélkül is működik a kép. Azzal van némi problémám, hogy vagy határozottabban kell az egészet megtekerni formailag, tehát akkor legyen ez az asztal tényleg ferde, vagy pedig próbáljuk meg azt, hogy minél kevesebb nyitott formát hagyunk a képen. Itt a kép alján elindulva van egy háromszög, ami nehezen értelmezhető, hogy miért van ott, ugyanakkor az asztal sarkába belevágtunk. Tehát itt a formák nincsenek teljesen értelmezhetően felvázolva. A hangulat rendben van, de valahogy az egésznek a ritmusával van problémám. Egyébként az az oszlop, amit látunk, amihez hajókat kötnek ki, vagy nem tudom, ami az asztal széléhez van téve, az is inkább fenyegető nekem, mintsem hogy ezt az egészet értelmezni segítse. Ha az asztalon ezt a tálcát elhúzta volna jobbra, akkor akár lehagyható lett volna ez az egész nagy, sötét tömeg, a hajóból többet kapnánk, és az egésznek az üzenete még értelmezhetőbb lett volna. (hegyi)
értékelés: