Az, hogy ez milyen helyzet, valami kályha, vagy konyha lehet, vagy nem tudom, ahol a képek a falon is tükröződnek, és maga ez a tűzhely, vagy annak a falat védő fém lemeze is segítség, és ebben ez a sziluettes ábrázolás, ez nekem tökéletes. Ez egy nagyon, nagyon erős első lecke. És én nagyon örülök annak, hogy ez a kép ide megérkezett, mert ez már hivatkozási alap lesz a következőkre nézve akkor, amikor a többi leckét megoldjuk. Talán annyit hozzátennék, hogy én még szigorúbb lennék a képkivágással, ugyanis most a kép jobb oldalán van egy olyan rész, ahova egy másik tárgynak az árnyéka is esik, lehet, hogy az egy szekrény volt, vagy nem tudom, hogy micsoda, na, én azt már javarészt vágnám, legalábbis azt, ami ez a szürkés falfestés melletti rész, azt én biztosan levágnám. Akár a falon lévő kép határáig vágni, és ez igaz egyébként egy kicsit fentről is, onnan is vágnék egy keveset, egy félujjnyit legalább. És lehet, hogy a kép aljából is annyit, hogy ehhez a barnás-vöröses tónusnál legyen a vágás. És akkor még inkább a konstrukció kezd el működni, és kevésbé az a szoció, ami ennek sajátja, de ettől még megmaradna az íze. Én most ezt mondom, hogy ennyit érdemes, de hát, vágni még mindig lehet, az nem olyan nagy probléma. Köszönöm, és ez egy nagyon jó megfigyelés! (hegyi)
értékelés:    

Ez tulajdonképpen egy plakát, és ha a családon belüli erőszakról kellene valamit mondani, akkor erre ez egy tökéletesen rendben lévő kép. Az, hogy ez anya haragja, vagy hogy ez micsoda, az most ilyen szempontból mellékes, lehet apáé is. Azt gondolom, hogy ami ebben izgalmas, az a párhuzam, ami ezek a tüskeböki bogyók és a fiatalember megjelenése között van. Az ő tekintete, a félelem, a csüggedés, ami ebben benne van, az mind nagyon, nagyon erős. És itt most akkor az a kérdés, hogy mit kezdünk ezzel a kompozícióval. Ha ez egy plakát, akkor ki lehet használni úgymond az üresen hagyott részeket arra, hogy oda valamit feltegyünk szövegileg, de hát, most ugye egy fotóról beszélünk. Ez így most nekem azért egy kicsit lötyög kompozícióban. Vagy elvisszük a konzervatív megoldás fel, és akkor a kép bal oldalából vágunk, meg a jobb oldalából is egy kicsit, és valahogy konszolidáljuk a belső konstrukciót, vagy pedig azt mondjuk, hogy még nagyobb feszültséget akarunk kelteni, és akkor ezt az egészet még inkább szélre komponáljuk, szervezzük. Így akkor a kép jobb oldalából mindenféleképpen kell vágni, és akkor a bal oldal meghagyható, sőt, akkor azt, amit a jobb oldalból levágtunk, azt hozzá lehetne tenni. Ennyit tudok hozzátenni ehhez az egészhez, miközben a leckemegoldás tökéletes. Úgyhogy én megadom a 3 csillagot és a leckemegoldást is azzal, hogy a kompozíciót kell gyakorolni. (hegyi)
értékelés:    

Nem tudom, hogy miért ez előtt a fal előtt lett ez lefotózva. Ha már valamit az egyediből az általánosba mutató tárgyi megjelenést mutatunk fel, akkor ezt valamilyen sztoriba bele kell tudni helyezni. Látok ezen a polaroid képen szivárványt, meg házakat, meg kopasz fákat, amik valószínűsítik nekem, hogy ez egy őszi felvétel, de most tulajdonképpen, azon kívül, hogy ezt megtaláltuk, nem értem, hogy miről van még szó. Ha ezt bele tudod helyezni egy sztoriba, akkor rendben van, de most hadd ne én adjak abban tanácsot, hogy hogyan lesz ebből sztori, jó? Mert nem az én képemről beszélünk, a sztorit keresd meg te. Remélem, hogy megvan még ez a polaroid, és tessék azt valahogy elhelyezni. Önmagában ez így nekem kevés. (hegyi)

Egy nagyon rövid filmet kapunk, és azért mondom így ezt most, mert nekem olyannak tűnik, mintha egy nagyobb filmnek lenne néhány jelenete. Sem a felvezetés, sem a befejezés nem értelmezhető önmagában. Kapunk egy skiccet, egy rajzos vázlatot, de nem tudjuk, hogy mi honnan jön, és hová tart. Ebben a filmben ráadásul így most az idézet sem áll meg. Tehát, hogy mi van Istennel, nem nagyon értem, hogy milyen mintát szolgáltatott arra, hogy a legyet a befőttesüvegbe rakjuk? Amire még szeretném felhívni a figyelmet, az a számomra legalábbis öncélú káromkodás, és ami még ennél fontosabb, hogy működhetne ez, ha olyan szöveget írnál, amiben ez megkerülhetetlen, de hát, ezek a monológok nem ilyenek. Még valami: Ha már szöveget mondunk, akkor kettő eset lehetséges, vagy gyakoroljuk be úgy, hogy természetesnek hasson, vagy tartsuk el annyira magunktól, hogy tényleg egy ilyen iskolás szövegmondás legyen belőle. Most a kettő között vagyunk, és ez így önmagában elég béna. Árpi, én nagyon tisztelem a munkádat, de ez most nekem 2 csillagos film. Jó lenne, ha mondanál valamit erről, hogy mi történt, mert ezt most nem nagyon értem. Se eleje, se vége, se közepe, se semmi. Nem látom, nekem nem állt össze ez a történet. (hegyi) értékelés:

Nagyon érdekes az, amit látunk. Valamiért nekem Ansel Adams jut eszembe erről a képről, nem tudom, hogy melyik albumában vannak hasonló megoldások. Nála az a lenyűgöző a képnél, hogy mindezt olyan formátumban exponálta, hogy annyira részletgazdag, és nagyon precízen laborált ügyet hoz utána létre, hogy az egész tényleg olyan, mint egy grafikai, vagy egy festészeti munka. Annyira nyugalmas és kiegyensúlyozott az egész, hogy mint egy ilyen örvény húz befelé a kép a saját világába. Nyomokban ez itt is fellelhető, nem mondom, hogy száz százalékosan korrektre van laborálva, mert a fénybe forduló felületek nekem túlságosan világosak, a kép nagyjából közepe táján van egy csík, ami túl sok fényt kapott. Hát ezt Ansel Adams a saját zónarendszerében a laboránsnak is kiadta úgymond utasításként, hogy mi, hova, mennyit tartson be, vagy mennyit erősítsen rá. Itt is nagyjából erről lenne szükség, de ettől függetlenül a megoldással abszolút egyetértek, tényleg jó megfigyelés, úgyhogy erre én megadom a 3 csillagos leckemegoldást. Az egyszerűségben megtalálni a különlegeset, valami olyanra felhívni a figyelmet, amit a mezei utazó lehet, hogy észre se vesz, és ennek érzem a hatását, és ezért fontos ez a kép. (hegyi)
értékelés:    

Erről a képről valamiért németalföldi festők jutnak eszembe, mindazzal együtt, hogy pontatlan a megvilágítás. Most arra tudnék itt utalni Gábor, hogy ha a megfigyelésed ennyire pontos, hogy azt a nagydarab trappistát, vagy edámit nagyon szép surlófényben ábrázolod, és nagyon kívánatos, és gusztusos, akkor tessék megnézni, hogy miért hagyjuk, hogy az árnyékok ennyire szétkaszabolják utána ezeket a camambert, meg kecskesajt darabokat. Ha az egyik dologgal gondosak vagyunk, akkor a többire is pont ugyanennyire kell odafigyelni. Tehát, itt az elrendezésnél van némi problémám, és ez itt tényleg, szinte csak a megvilágításról szól. Gondolom, hogy valami kora délelőtti, vagy késő délutáni fény az, ami téged rabul ejtett, és ez nagyon jó, és nagyon fontos a megfigyelés, de az expozíciót valahova oda kellene állítani, hogy ne legyenek ennyire kiégett részek. És itt most szeretném felhívni a figyelmet a kép bal oldalánál alul helyezkedő sajtfelületekre, ahol már a fehér annyira vakít, hogy ez a sárga sajt is átmegy fehérbe, az ott javításra szorulna, miközben az ellenoldal nincs visszahozva. Derítésnek hívják ezt, hogy az ember valamilyen fényvisszaverő felületről a fő fénynek ellenoldaláról megpróbál visszalőni, és ezzel térbe helyezi ezt az egészet. Ez a térbe helyezés itt most nem történik meg. Mindezzel együtt nagyon jónak tartom ezt a felrajzolást, szóval, én most azt mondom neked Gábor, hogy megelőlegezek neked én itt 3 csillagot, de ne elégedj meg azzal, amit a szemeddel, látsz, mert a kamera másképp lát, mint az emberi szem. Lényegesen szűkebb tónusterjedelemben dolgozik a kamera, ezért tudnak ennyire bebukni ezek a fények, ezért ennyire kopogós az egész az árnyékokkal. Az emberi szem lényegesen több részletet lát meg az árnyékban, mint amit te most ábrázolni tudsz ezzel a fényképezőgéppel, és erre találták ki a derítést, úgyhogy fontos lenne, hogy ezt használd. Nem tudom megmondani, hogy miért, de valamiért úgy érzem, hogy a türelemmel van itt probléma, tehát, hogy hamarabb fejezel be egy fotós munkát, mint ahogy az valóban véget érne. Valameddig eljutsz, ami már egészen tetszetős, és akkor azt mondod, hogy na jó, akkor most exponáljunk. Mivel tudom, hogy egy kutató alkat vagy, ezért arra próbálnálak ösztökélni, hogy nézz utána a németalföldi festőknek, hogy ők hogyan bántak a fénnyel, mert nagyon sokat lehet belőle tanulni. Akár úgy is, hogy az ott lévő dolgokat megpróbálja az ember fotóra vinni, én ezt egy nagyon jó iránynak tartanám. Úgyhogy megvan a 3 csillag, de várnám Gábor a folytatásokat. Rakjál fel valamit az asztalra, és kezdj el vele dolgozni, és utána beszéljünk róla, hogy hogyan tovább. Saját kancsós képed hozom példának a világításra Gábor. (hegyi)
értékelés: